Segítség a kereséshez Praktikák Megfejtés ajánlása Meghatározás, megfejtés részlet vagy szótöredék: ac Csak a(z) betűs listázása Csak betűkből szókirakás futtatása (pl.
| Impresszum | ÁSZF
Az adatok egy szerkesztői elbírálás után bekerülhetnek az adatbázisba, és megjelenhetnek az oldalon. Ha rendszeresen szeretnél megfejtéseket beküldeni, érdemes regisztrálnod magad az oldal tetején lévő "Regisztráció" linkkel, mert a bejelentkezett felhasználóknak nem kell visszaigazoló kódot beírniuk a megfejtés beküldéséhez! Megfejtés: (a rejtvény megfejtendő rubrikái) Meghatározás: (az adott megfejtés definíciója) Írd be a képen látható ellenőrző kódot az alábbi mezőbe: A megfejtés beküldése előtt kérlek ellenőrizd, hogy a megfejtés nem szerepel-e már az oldalon valamilyen formában, mert ebben az esetben nem kerül még egyszer felvitelre! Rejtvények teljes poénja elvi okokból nem kerül be az adatbázisba! Lehetőség szerint kérlek kerüld a triviális megfejtések beküldését, mint pl. fal eleje, helyben áll, ingben van, félig ég stb. Pöli Rejtvényfejtői Segédlete. Ezeket egyszerű odafigyeléssel mindenki meg tudja oldani, és mivel több millió verziójuk létezhet, ezért ezek sem kerülnek be az adatbázisba! A rejtvényfejtés története A fejtörők és rébuszok csaknem egyidősek az emberiséggel, azonban az ókori görögök voltak azok, akik a szájhagyomány útján terjedő rejtvényeket először papírra vetették.
Rejtvényeink őse a ma bűvös négyzetként ismert típus. A legrégebbi példánya egy több mint 6000 éves kínai emlékben maradt fenn. Az ábrája a mai érdeklődők számára kissé bonyolult lenne. Kis fekete és fehér körökből állt, ahol a fekete körök a páros, míg a fehérek a páratlan számokat jelölték. Ezt a rejtvénytípust elsőként az egyiptomiak vették át indiai közvetítéssel. Később a görögök jóvoltából Európába is eljutott. Az első keresztrejtvény megalkotója és keletkezésének pontos dátuma ismeretlen. A legenda szerint az első keresztrejtvény típusú fejtörőt egy fokvárosi fegyenc alkotta meg. Egy angol földbirtokos, Victor Orville épp közlekedési szabálysértésért rá kirótt börtönbüntetését töltötte. A ablakrácsokon keresztül beszűrődő fény által a cella falára kirajzolt ábrát töltötte ki önmaga szórakoztatására, hogy valamivel elüsse az időt. A börtönorvos tanácsára elküldte az ábrát az egyik fokvárosi angol lap főszerkesztőjének, aki látott benne fantáziát, és közzétette a lapjában. Színész péter rejtvény megoldás. Az ábra hamarosan nagy sikert aratott az olvasók körében, és Orville egymás után kapta a megrendeléseket az újságoktól.
28 És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelõtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait. 29 Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az Úrnak sátorához futott, és ímé az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le õt. 30 Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jõjj ki. Kinek felele [Joáb]: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb és így felelt nékem. 31 És monda néki a király: Cselekedjél úgy, a mint szólott; vágd le õt és temesd el, hogy elvedd az ártatlan vért, a melyet kiontott Joáb, én rólam és az én atyámnak házáról. 32 És fordítsa az Úr az õ fejére az õ vérét, a miért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé õket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, [tudniillik] Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fõvezérét és Amasát, Jéternek fiát, Júda vitézeinek fõvezérét.
Nagyot nevetett Mátyás király, amikor egy hét múlva megtudta, hogyan vendégelték meg az ő íródiákját. Néhány hónap múlva, amikor ő járt diákruhában, ő is beállított a Görbe András portájára. – Hopp, itt vagyok – szólott a király –, Szilágyi Mátyás a nevem. "De 'jszen engem nem teszel bolonddá! " – gondolta Görbe András. – Kössétek a lovát az istállóba, adjatok zabszalmát eléje. A diák pedig feküdjék a kocsis szobájába. Azután jelentős pillantást vetett Mátyásra, és így folytatta: – Nekem is van ám eszem: minden diák nem király. A szomszédaim legalább nem nevetnek rajtam, mint a múltkor, amikor egy diákot királynak néztem. A kocsis jól tartotta a diákot. Együtt ettek-ittak. Másnap korán hajnalban így szólt a diák a kocsishoz: – Nini, majd elfelejtem, levelet is hoztam az uradnak. Vedd ki csak a tarsolyomból, és vidd fel neki. Görbe András nagy csudálkozással olvasta: Parancsolom jó hívemnek, Görbe Andrásnak, hogy azonnal keljen útra Jánossal, a kocsisával együtt, és jöjjön Budára. Beszédem van vele.
Mátyás király – Hozd ide hamar azt a diákot! – kiáltott Görbe András. – Hadd tudjam meg tőle, mit akar a király. János kereste is a diákot, de már az akkor eltűnt a lovával együtt. Két hét múlva felkocogott Görbe András a budai várba. A király várta az udvaron. Fényes skófiumos ruhába volt akkor öltözködve. Görbe András háromszor is meghajolt, míg elébe érkezett. – Eljöttem – szólt –, felséged parancsolatjára. Hirtelen megakadt a szóban, és csodálkozva, ijedten nézett a királyra. A király a szolgákhoz fordulva szólott: – Kössétek a lovát az egyik szobámba; jó puha dunyhákat rakjatok alája, ő is így tett a lovammal, amikor a diákom járt rajta. – Uram, király – szólott nagy örömmel Görbe András. Azonban csakhamar elhűlt, amikor a király így folytatta: – János kocsis az én vendégem; öltöztessétek díszruhába, és vezessétek az asztalomhoz. Görbe András uramat pedig helyezzétek el a kocsisomnál. Görbe András úgy szédelgett, hogy alig tudott a lábán állani. – Ej, ej, Görbe uram, hát így megtréfált maga engem – szólott a király.
A kis tövismadár szintén egy szép leánnyá változott; az üveg vár egy szép arany várrá. A volt üveg király most megköszönte szívességét az idegen királynak, s így beszélte el egész történetét: - Ez a vár az enyém volt mindig, s ilyen állapotban, a milyenben most látod. A vár alatt egy kis kunyhó volt, abban egy vén boszorkány lakott. Volt a vén boszorkánynak egy leánya, kit én hozzám sietett volna férjhez adni, de nekem nem kellett. Én a tündérvárból házasodtam, onnan vettem el feleségemet, kit nem adnék e világért. A boszorkány ezen nagyon megboszankodott s engem üveggé változtatott, leányát dongóvá, hogy mindig rágódjék bennem. Csak ugyan egy hét alatt keresztül is rágott volna már. Maga egy nagy pókká változott, hogy feleségem rózsaruháját pókhálóval rútíthassa; a szobaleányt pedig egy kis tövismadárrá változtatta, a mely mindig tépje a pókhálót ruhájáról, hogy ő újra beköthesse. De előbb táltosomat kellett meglőnie. Te húztad ki belőle a nyílvesszőt, te szabadítottál meg a kínoktól; mondd meg már most, mit kivánsz jó tettedért?