Megfelelő volt az ellátásod? Mi volt a legkellemesebb tapasztalatod? Mi volt a legkellemetlenebb tapasztalatod? Értékelés elküldése Megjelenítendő név Nevem maradjon rejtve (Anonym)
Tiszlavicz László 1956-. Az intézetben 1983-. Multiplex tumorok, gasztroenterológia. Tanulmányút: Freiburg ()Kandidátus: Balázs Lujza 1951-. Az intézetben 1984-1991. Hodgkin-kór. Elõtte Pécs, Patológiai Intézet. Utána USA. Kandidátus: 1987. Molnár Gyöngyi 1956-. Az intézetben 1985-1991. Elõtte Kecskemét Patológiai Osztály 1980-1985. Utána Oklahoma City. Liechtenstein-Zábrák József 1959-. Az intézetben 1986-1995. Utána Gyula, patológus fõorvos, 1995-. Krenács László 1960-. Az intézetben 1985-2001. Hematológia. Tanulmányút: Aarhus, Washington. Halász Andrea 1962-. Az intézetben 1986-1991. Utána Finnország, Svédország. Vajtai István 1964-. Az intézetben 1989-2002. Hosszú tanulmányutak, Zürich, Bonn. Utána Bern. Hortobágyi Tibor 1965-. Az intézetben 1991-. Neuropatológia. Bódi István 1967-. Az intézetben 1991-2002. Vesepatológia, neuropatológia. Tanulmányút: Washington, London. Kollégáink | Dr. Theisz János - Gasztroenterológiai Centrum. Utána London. Varga Zsuzsanna 1967-. Az intézetben 1992-1995. Utána Zürich. Bagdi Enikõ 1967-. Az intézetben 1992-2001.
Mindig is lételemem volt a sport, a zene és a természet. A hazaszeretet, a gyökereink ismerete és az emberi kapcsolatok ápolása fontos számomra. A mindennapokhoz erőt a családom, barátaim és betegeim adnak.
Mondom néktek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Az egyik régi hívő, a másik újonnan megtért. A régi hívő megállt, és így imádkozott magában: - Isten, hálát adok, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Tékozló, Igéd mélységeit nem ismerő, vagy mint ez az újonnan megtért is. Próbára tettek a nehéz időkben és nem tagadtalak meg, megbecsülnek testvéreim is. Az újonnan megtért pedig a hátsó padba ült, és szemét egyszerűen egy pillanatra behunyva így szólt: - Isten, friss fogadalmam a kísértések között pillanat alatt szétporladt. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t. Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: "Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják. " Lk 18, 9-14 2015. március 14. – szombat
Slides: 34 Download presentation Az élet igéje "Aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják. " 2020. október "Aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják. " (Lk 14, 11). Az evangéliumok több helyen is írják, hogy Jézus szívesen elfogadta az ebédmeghívásokat: ez lehetőség volt a találkozásra és arra, hogy mély barátságot kössön és szorosabbra fűzze a társas kapcsolatokat. Lukács evangéliumának e részletében Jézus megfigyeli a meghívottak viselkedését: a sietséget, hogy elfoglalják az első, a fontos emberek számára fenntartott helyeket, a nyilvánvaló igyekezetüket, hogy egymás fölébe kerekedjenek. De Jézus egy másik lakomára gondol: arra, amelyre az Atya minden gyermeke meg van hívva, ahol nem lesznek képzelt felsőbbrendűségünkből adódó "kiváltságok". Sőt, épp azok számára tartják fenn az első helyeket, akik az utolsót választanák, mások szolgálatát. Ezért mondja: "Aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják. "
Ha önmagunkat helyezzük a középpontba, a sóvárgásunkat, büszkeségünket, az elvárásainkat és a panaszainkat, akkor a bálványimádás kísértésébe esünk, mert hamis isteneket imádunk, melyek nem érdemesek tiszteletre és bizalomra. Jézus elsősorban arra hív, hogy szálljunk le énünk magaslatáról, és ne önzésünket állítsuk a középpontba, hanem inkább Istent. Ő érdemes a legnagyobb tiszteletre az életünkben! Fontos, hogy helyet készítsünk neki, elmélyítsük a kapcsolatunkat vele, és megtanuljuk tőle az evangéliumi megalázkodás stílusát. Ugyanis, ha szabadon az utolsó helyet választjuk, akkor ugyanazt tesszük, mint amit Isten tett Jézusban. Ő Úr létére azt választotta, hogy magára veszi emberi körülményeinket, hogy mindenkinek hirdesse az Atya szeretetét. "Aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják. " Ebben az iskolában a testvériség építését is megtanulhatjuk, a szolidáris közösség építését férfiak és nők, felnőttek és gyerekek, egészségesek és betegek között, akik mind képesek hidat verni és mindenki javát szolgálni.
Hanem, hogy "sajnos a magyar lakosság 3%-a alulművelt, még az általánost sem fejezte be". Ez azt sugallja, hogy a mércénk, saját magunkkal szembeni reális elvárásaink magasabban vannak, mint a mérhető valóság, tehát belső potenciáiml szerint ennél JOBBAK vagyunk. 09:34 Hasznos számodra ez a válasz? 10/17 anonim válasza: 87% Szia! Azt, amit Jézus Krisztus tett, "aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes volt halálig, még pedig a keresztfának haláláig. " (Fil. 2:6-8). Az alázat, a következetes másik-középpontúság, avagy a másokért élés gondolkodásmódja és életformája. Az "én és te" sorrend megváltozik "te és én"-re. A Biblia szerint ez az igazság. Az az igaz ember, akinek az életében ez az alapelv válik győzedelmessé, mindent meghatározóvá. Üdv. Péter 2016. 10:30 Hasznos számodra ez a válasz?
Most jön csak igazán a flagellánsoknak, öngyötrőknek való csemege! Két ország – az egyik történetesen mi vagyunk! – futballnemzeti nagylétének temetője (a Maracana, ill. a berni Wankdorf-stadion) után Svédországba látogatunk, ahol a franciákat egy sérülés ütötte el első VB-döntőjüktől… Már világbajnokok vagyunk! Ja, nem [embedyt] /embedyt] A II. világháború után a világ újra élni, örülni, játszani, focizni akart, a jogo bonito művészei, a brazilok pedig futballvilágbajnokságot rendezni – és megnyerni. A franciaországi bronzérmesek diadalát egy egész hatalmas ország áhította, mert így akarták demonstrálni, hogy senkinél sem alábbvalóak. A gigantomán, pénznyelő beruházás sem hiányzott: minden idők legmonstruózusabb stadionját, a Maracanát épp a nagy dzsemborira húzták fel. (Ez is újabb példája annak, hogy a labdarúgás ideális gyógyírt kínálhat identitásválságokra, kisebbrendűségi érzésekre. ) Pedig már az eleje is elgondolkodtató volt. A mexikóiak elleni 4-0-át követően a híres "svájci reteszt" nem is sikerült feltörni (2-2), és a jugoszlávok elleni 2-0-at is ki kellett szenvedni.
Az igazi elsőbbség vagy nagyság nem abban van, hogy mások elé kerülünk, hanem hogy másokért élünk. Az utolsó vacsorán Jézus a saját életét állítja a tanítványok elé. "Mert ki a nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. " (Lk 22, 27). A szolgálat nagyobb, mint kiszolgáltnak lenni. Az emberi életben nem természetszerűen érvényesülő norma ez, hanem Isten országának a mércéje. Pogány István munkácsi plébános Kárpátalja hetilap