A most az amerikai államnak hatalmas tételben szállítandó fekete himlő elleni szer kísérleteit eleve több tízmillió dolláros támogatások felvétele után kezdték el; később a cég további 2, 8 milliárd dollárt kasszírozott a kísérletek folytatására és a gyártás beindítására.
A fekete himlő, vagy régi nevén egyszerűen csak himlő (variola), már az ókori Egyiptomban is pusztított, de az emberiségnek végül sikerült legyőznie: az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) 1980-ban jelentette ki, hogy az utolsó száz évében körülbelül 500 millió halálesetet okozó fertőző betegség végleg eltűnt a Föld színéről. Az ismerős tünetekkel (láz, izomfájdalom, fáradtság) kezdődő, súlyos esetekben két hét után kiütésekkel társuló, majd napokon belül halállal végződő himlőnek számos történelmi személy áldozatául esett (köztük XV. Lajos francia király, II. Péter orosz cár vagy I. Lajos spanyol király), de VIII. Henrik és Sztálin is élete végéig viselte a betegség okozta sebhelyeket, Kölcsey Ferenc pedig a jobb szemére megvakult a fertőzéstől. A himlő elleni védekezés legkorábbi feljegyzései a 10. századi Kínából származnak, de feltételezések szerint Indiában és Afrika egyes részein már korábban is alkalmazták a variolációnak nevezett módszert. Ez tulajdonképpen mesterséges fertőzés volt: a bőr alá juttatták az egyébként cseppfertőzéssel terjedő kórokozó (Variola virus) enyhébb változatát, amely így kevésbé volt veszélyes.
Az ő karjából származó anyag felhasználásával oltotta be a nyolcéves James Phippset. A kisfiúnak enyhe láza volt és némi duzzanat alakult ki a hónaljában. A láz kilenc nap után elmúlt, de étvágytalan volt. Másnapra viszont helyreállt az egészsége. Két hónappal később Jenner beoltotta a fekete himlővel, de nem alakult ki a betegség, így arra a következtetésre jutott, hogy a védelem teljes. Az új módszer következményei 1797-ben egy közleményt küldött a Royal Society-nek, amelyben leírta a kísérleteit és megfigyeléseit, de elutasították. "A Társaság Tagjának óvatosnak kellene lennie, és nem volna szabad kockára tennie megbecsültségét azáltal, hogy olyasmit nyújt be a tanult testület elé, ami ennyire eltér az elfogadott ismeretektől, ráadásul ennyire hihetetlen. " Ezután egy hosszabb kiadványban taglalta módszerét, s legfőbb bizonyítékként saját 11 hónapos fiát oltotta be. Ő találta ki a vakcina szót is, a tehén latin jelentéséből. A módszere pár év alatt világszerte elterjedt, de ő nem akart belőle meggazdagodni, ő segíteni akart.
Londonba utazva megpróbált önkénteseket toborozni az oltáshoz, de három hónap alatt egyetlen jelentkező sem akadt. Tudós körökben fanyalogtak, a lapokban karikatúrák jelentek meg, amelyek a tehénhimlővel beoltottakat szarvakkal és tehénfejjel ábrázolták. Korabeli oltásellenes karikatúra Forrás: Library Of Congress A védőoltás mégis gyorsan terjedni kezdett. Angliában másfél év alatt 12 ezer embert oltottak be, és a halálozások száma kétharmadával csökkent, az elsők között a királyi család tagjai kapták meg az oltást. A vakcinázást először 1807-ben Bajorországban tették kötelezővé, a brit parlament csak 1853-ban hozott erről törvényt. Jennert 1823-ban bekövetkezett haláláig világszerte hősként ünnepelték, az egyébként szűkmarkú londoni képviselők két alkalommal is jelentős jutalmat szavaztak meg neki. Bár a himlő elleni oltás végleges módszere csak hosszabb gyakorlati kísérletezés után alakult ki, mert még nem ismerték hatásmechanizmusát, Jenner új korszakot nyitott a fertőző betegségek elleni küzdelemben.
Megjelent az ArchívNet első száma 2022-ben Tisztelt Olvasók! Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma. Ezúttal a lap külön tematikával nem rendelkezik, azonban célunk továbbra is változatlan: írásos örökségünk bemutatása áll a fókuszban. Különlegesnek nevezhető a mostani szám amiatt is, mivel egy történettudományi vitának, továbbá a 2021. október 14-én megrendezett 20. századi gazdaság- és társadalomtörténeti források régi és új olvasatai című konferencián elhangzott előadások nyomán született esettanulmányoknak, forrásbemutatásoknak is helyt adunk. Az ArchívNet 2021. 2022.03.21-25.történelem 5. osztály lány – Srí Pralád Általános Iskola és Óvoda. évi 4-5. számában jelent meg Csikós Gábor és Ö. Kovács József tollából az Elbeszélés és történeti magyarázat ‒ "Magyar agrárcsoda" és a források vétójoga című írás, amelyet Varga Zsuzsanna angol nyelvű könyve inspirált. A vidéktörténeti témájú publikációhoz Honvári János, a Széchenyi István Egyetem professor emeritusa kívánt megjegyzéseket fűzni, amelyeknek helyt ad az ArchívNet. Lapunk ugyanígy helyt ad Csikós Gábor és Ö. Kovács József számára is, hogy reagáljanak Honvári János gondolataira.
Kráľová nad Váhom község magyar lakosság 1910 100% 1 643 magyar lakosság 2021 54% 980 Népesség: 1 748 Terület: 9, 51 km² Tszf. magasság: 117 m Körzethívószám: +421 (0) 31 Irányítószám: 92591 Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Alsó-Vágmente 1918 előtti vármegye, járás, rang: Nyitra vármegye Vágsellyei járás kisközség A község a Kisalföldön, a Mátyusföldön keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon, a Vág jobb partján fekszik, Vágsellyétől 3, 5 km-re északnyugatra, Galántától 10 km-re délkeletre. A községet érinti a 75-ös országos főút Galánta és Vágsellye közti szakasza, területén keresztülhalad a Pozsony-Budapest vasúti fővonal. Nyugatról Nemeskajal, délnyugatról Tósnyárasd, délről Deáki, délkeletről Vágsellye, keletről Vághosszúfalu, északkeletről pedig Sopornya községekkel határos. Nyugati és déli határa 1923-ig Nyitra és Pozsony vármegye határát alkotta. Milyenek voltak a középkori szerzetesek mindennapjai? A kolostorokban pontos napirend szerint haladt az élet - Ezotéria | Femina. Határának egy részét 1985 óta a Vágkirályfai-víztároló vize borítja. Közigazgatás A Nyitrai kerülethez és a Vágsellyei járáshoz tartozó község.
Merker szerint épített örökségünk nem akadálymentes, hiszen ez a szempont a legtöbb épület építésekor még nem merült fel, a kérdés, hogy mihez kezdünk ezzel. Habár az akadálymentesítés ma már a városfejlesztés kötelező eleme, kérdés, hogy ez kipipálandó rubrika marad-e vagy valódi megoldások születnek. Illatos élmények Pannonhalmán | Új Szó | A szlovákiai magyar napilap és hírportál. Pedig sokan az otthonukat sem tudják elhagyni, nem tudják igénybe venni a városi tereket, ez pedig komoly probléma, hiszen akik nincsenek kinn, azok nem lesznek részei a közösségnek sem. Hoffmann szerint természetesen lehetetlen úgy akadálymentesíteni, hogy senki ne találjon benne kifogásolnivalót, de fontos lenne, hogy például a metró peronján legyen egy jel, hol fog nyílni a metróajtó, vagy hogy az alacsonypadlós villamosok ajtaja magától kinyíljon. Ugyanis ha az embernek magának kell kinyitnia az ajtót, az egész villamos vagy busz oldalát végig kell simogatnia, hogy megtalálja az ajtónyitót. Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Ezeréves apátság A 996-ban alapított bencés monostor 1514-ben lett főapátság. A Szent Márton Bazilika a 13. század óta magasodik a település fölé. Az évszázadok során számos történelmi viszontagság sújtotta, legyen szó akár a török hadjáratról, akár a nem hasznosnak vélt szerzetesrendek megszüntetéséről. Az apátság azonban kiállta a megpróbáltatásokat, és már nemcsak egyházi, oktatási, hanem idegenforgalmi szempontból is kiemelkedő központnak számít. A legutóbbi felújítás során mégis a szerzetesi karakter visszaállítására is ügyeltek, de a fejlesztések az ide érkező látogatóknak is kedveznek. Ora et labora A bencések mottója az életvitelüket jellemzi: imádkozz és dolgozz – hirdeti a rend, ami annyit tesz, hogy a szerzetesek megpróbáltak teljes mértékben gondoskodni az önfenntartásukról. "A saját betegeiket, időseiket is el kellett látni. Régen nem a gyógyszertárból szerezték be a gyógyszert, hanem a meglévő alapanyagokból kellett kikeverni, ezért volt szükség a gyógyhatású növényekreˮ – indokolta a gyógynövények telepítését István, az apátság gazdaságának vezetője.
Mivel a városok többnyire földszintes házakból álltak, a kereskedelem a piacon zajlott, a városházán pedig a közérdeklődésre számot tartó ügyek a földszinten rendeződtek, a fogyatékossággal élők számára ezek a terek sokkal megközelíthetőbbek voltak, mint a modern, 19-20. századi városokban. És mert a középkorban a legtöbbször a munkahely, például a műhely is egybeesett a lakóhellyel, a munkába járás sem okozott gondot. A templomok szintén megközelíthetők voltak, sőt a bejáratoknál kéregető koldusok a keresztény tanításokra hívták fel a városlakók figyelmét, elsősorban arra, hogy adakozzanak a szegényeknek, akik közé a fogyatékosokat is sorolták. Szende szerint maga a társadalom a középkorban sokkal integráltabban működött, nem volt jellemző a fogyatékosok szegregációja, amit a 19. század hozott létre. Emellett az invenció korai elemei is megjelentek, Nürnbergben és Itáliában például már ekkor elkészítették az első kerekesszékeket. A férfiak által férfiaknak épített városok egyik díszpéldánya: Budapest Merker, aki Budapestet emelte előadása középpontjába, úgy vélte, hogy a 19. században a középkorhoz vagy a 21. századhoz képest összehasonlíthatatlanul rosszabbul festettek a városok, és a fogyatékosok helyzete a mai fogalmainkkal nézve teljesen elfogadhatatlan volt.
Járunk? városiséta-projekt társalapítója és ügyvezetője, Hoffmann Rita és Flamich Mária Fulbright ösztöndíjas kutatók és László Flóra, a CEU Társadalmi Felelősségvállalás irodájának vezetője A földszinten zajló középkori élet jót tett a fogyatékosok inklúziójának Szende előadásában elmondta: a fogyatékosság fogalma a 19. században alakult ki, és nem feltétlenül esett egybe a középkori fogalmakkal. Már a téma kutatásában akadályokba ütközött, mivel az a szempont, hogy a középkori városok terei mennyire voltak átjárhatók, megközelíthetők, és hogyan voltak jelen ezekben a fogyatékkal élők, csak az utóbbi években jelent meg. A városok emlékeiben is ritkán találni meg a fogyatékosokat; a városi határozatokban legtöbbször akkor, amikor meghatározzák, ki koldulhat a városokban; a végrendeletekben az adományok osztásakor, vagy a temetőkben talált maradványokból, tehát apró morzsákból áll össze a tudásunk a fogyatékosok középkori életéről. Ezekből azonban a kutató szerint az sejlik fel, hogy a leggyakoribb tér, amelyet a fogyatékkal élők elfoglalhattak, a családok életterei voltak, ezeket egészítették ki a szerzetesrendek és a városok által fenntartott ispotályok, szegényházak.