Pont d'Aël Koordináták 45 ° 40′36 ″ É 7 ° 13′20 ″ k / 45. 676667 ° N 7. 222309 ° E Koordináták: 45. 222309 ° E 45 ° 40′36 ″ É 7 ° 13′20 ″ k / Viszi Vízvezeték Augusta Prætoria Salassorum ( Aosta) Keresztek Grand Eyvia Locale Pont d'Aël, Aymavilles, Aosta -völgy, Olaszország Jellemzők Tervezés Íves híd Anyag Kő Teljes hossz 60, 46 m Szélesség 2, 26 m Magasság 22, 15 m Leghosszabb fesztáv 14, 24 m Fesztávok száma 1 Tisztítás lent 66 m (a hídpályától a torrentig) Történelem Az építkezés vége Kr. E. 3 Elhelyezkedés A Pont d'AEL egy római vízvezetéket található falu az azonos nevet a comune a Aymavilles az Aosta-völgy, Észak- Olaszországban. 3BC -ben építették öntözésre és vízellátásra az újonnan alapított Augusta Praetoria kolóniában, amely ma Aosta néven ismert. A vizet egy kifinomult rendszeren keresztül, az Aosta -völgy talaja fölött 66 m -rel egy szomszédos völgyön keresztül irányították. A vízvezeték összesen 6 km hosszú. Az eredetileg háromszintes szerkezetnek szokatlan helyzetén kívül az építkezés egyedi jellemzőket mutat, mint például a vízvonal alatti ellenőrző folyosó, valamint kifejezett magánfinanszírozás.
A padovai Gaius Avillius Caimus, a közeli aknák egyik bérlője saját forrásaiból finanszírozta, amit különösen a PRIVATVM szó központi elrendezése hangsúlyozott. IMP CAESARE AVGVSTO XIII COS DESIG C AVILLIVS CF CAIMVS PATAVINVS PRIVATEVM Teljesen: Imperatore Caesare Augusto XIII konzul designato Gaius Avillius Gaii filius Caimus Patavinus privatum Fordítás: "Abban az időben, amikor Caesar Augustus uralkodót 13. alkalommal nevezték ki konzulnak, (van) Gaius Avillius Caimus Padovából, Gaius fia (ez épült) magánpénzből " Egyéni bizonyíték ^ A b Mathias Döring (1998), 127. o ^ Minden információ: Mathias Döring (1998), 131. o ↑ a b c Mathias Döring (1998), 131. o ^ A b Mathias Döring (1998), 128. o ↑ Minden információ: Mathias Döring (1998), 132f. ^ Mathias Döring (1998), 128f. ↑ Minden információ: Mathias Döring (1998), 130. o ↑ Minden információ: Mathias Döring (1998), 131f. ^ Mathias Döring (1998), 132. o ↑ CIL 5, 6899; lásd Mathias Döring (1998), 134. o Lásd még Vízellátás a Római Birodalomban A római hidak listája Pont Saint-Martin Pont de Pierre irodalom Mathias Döring: A római vízvezeték Pondelből (Aostatal), in: Antike Welt, Vol.
Ennek ellenére a vizet fő gazdasági funkciója mellett a helyi ivóvízszükségletek kielégítésére is felhasználhatták. Öntözővezeték A 6 km hosszú csővezeték egyik vége egy 200 hektáros farmra nyílt, amely Aosta nyugati részén található, 50-150 m -re a Dora Baltea főfolyó felett, a szomszédos völgyből származó gradiensvonalat használva. Útközben a vizet eltéríthetik érc mosás, valószínűleg közelében található a falu Aymavilles. A Cogne -völgy meredek sziklalapjai mentén a csővezeték fektetésével kapcsolatos technikai nehézségeket a római mérnökök gravitációs csővezeték segítségével oldották meg. A Pont d'Aël felett 2, 9 km -re elterelt Grand Eyvia vizét lefelé, a Cogne -völgy meredek lejtőire irányították nyílt csatornákon, átlagosan 6, 6 ezrelékes lejtéssel. A kemény sziklafelszín miatt alagutak vagy qanátok keletkeztek. Az 1, 20 méter széles (3, 9 láb) vonalat félgalériának vágták a sziklás lejtőn, úgy, hogy egy, legfeljebb 3 m magas mellvéd alakult ki, amely a völgyoldali alapkőzetben végződött.
Egy túraútvonal fut most az egykori vízcsatornán. Feltárás és működés A híd keresztezi a Grand Eyvia patakot Pont d'Aël közelében, a Cogne- völgy bejáratánál, az Aostától 8 km-re nyugatra található mellékvölgyben. Az első leírás Pingone-ból származott 1550-ben, amely vázlatot is tartalmazott. De Malzen báró 1826-ban és Aubert 1860-ban további illusztrációkkal járult hozzá, amelyek már az épületet jelen formájában mutatják be. Barocelli hozzáadta a hírességek 1864-ből 1930-ban készített méréseit a híd keleti elején végzett ásatások után. A teljes mérést és dokumentációt először 1996-ban hajtotta végre Mathias Döring. Itt bebizonyosodott, hogy a híd nem a vasérc szállítási útvonala volt, mint azt korábban feltételeztük, hanem a növekvő Augusta Praetoria kolónia mezőgazdasági területeinek öntözővezetékéhez tartozott, és a Cogne-ban kinyert vasérc ércmosóját vízzel látta el. Az Augusta Praetoria ivóvízellátása kizárt, mert a város ellátta magát a közeli Buthierből. Ugyanakkor a fő gazdasági funkció mellett a vizet a helyi vidéki ivóvízigény kielégítésére is felhasználták.
Ennek a módszernek az volt az előnye, hogy a szokásos alagútkezelési folyamattól eltérően az alagútépítés tetszőleges számú ponton elkezdődhetett, mert könnyen látható volt. Ez azt jelentette, hogy jelentősen csökkent az építési idő. Az ilyen félig galéria római mérnöki csak megtalálható ritkán különösen nehéz terepen, mint például a víz vonal Side in Turkey. A laposabb területeken egy két -négy méter széles terasz mellett döntöttek, amelyen a vonal téglalap alakú téglacsatornaként húzódott, burkolólapokkal. Összességében a vonal 2, 25 km -t vezet le egy lejtőn, majd 0, 6 km -t egy sziklás ösvényen a Pont d'Aël -ig. A híd alatti másik csővezetéket nem lehetett kivizsgálni építési és mezőgazdasági felhasználás miatt; a végpont esetleg az említett öntözési övezetben lehet, a mai Aymavilles falu néven. Építkezés A 60, 46 méter hosszú (198, 4 láb) és 2, 26 méter széles híd az egyetlen lehetséges átkelési pont a 4 kilométeres (2, 5 mérföld) és akár 150 méter mély (490 láb) felett kanyon a Grand Eyvia.
Öntözőcső A vízvezeték fél galériája a híd felett a Cognetal meredek lejtőin A 6 km hosszú vezeték egyik úticélja az Aostától nyugatra fekvő, kb. 200 hektáros gyümölcsös terület volt, amely 50–150 m-re a Dora Baltea főfolyó felett helyezkedik el, és csak a lefelé tartó vezeték az oldalvölgyből. Útközben a vizet elvezették az ércmosáshoz, amely feltehetően Aymavilles falu közelében volt. A Cognetal meredek sziklafelületei mentén történő elrendezés technikai nehézségeit a római mérnökök úgy oldották meg, hogy a csővezeték nyomvonalát gravitációs csővezetékként hozták létre. A 2, 9 km-re a Pont d'Aël felett elágazó Grand Eyvia vizét nyílt csatornákon vezették lefelé a Cognetal meredek lejtőin, átlagosan 6, 6 ezrelékes gradienssel; Az alagutakról vagy a qanatokról szó sem lehetett a nagyon kemény kőzet és a szükséges 60–120 méteres burkolat miatt. Az 1, 20 m széles csővezetéket fél galériaként vágták bele a szikla lejtőjébe oly módon, hogy a völgy oldalán legfeljebb 3 m magas természetes kőzetből készült mellvéd maradt.
Ennek a módszernek az volt az előnye, hogy az alagutazástól eltérően a vezetési munka tetszőleges számú ponton megkezdődhetett a vizuális érintkezésnek köszönhetően, ami jelentősen csökkentette az építési időt. Ilyen félgalériákat csak ritkán lehet találni a római vízépítésben különösen járhatatlan terepeken, pl. B. A vízvezeték a Side in Turkey. A laposabb területeken két-négy méter széles teraszról döntöttek, amelyen keresztül a cső tégla alakú téglalap alakú csatornaként, lemezborítóval halad. Összesen a Pondelig tartó vonal 2, 25 km lejtőt és 0, 65 km sziklás szakaszt keresztez. A híd alatti vonal további lefolyása a fejlődés és a mezőgazdasági felhasználás miatt nem volt vizsgálható; a végpont valószínűleg a fent említett öntözési zónában található, a mai Aymavilles város közelében. Hídépítés Ellenőrző séta a vízvezeték alatt A 60, 46 m hosszú és 2, 26 m széles híd az egyetlen lehetséges átkelőhelyen áll a Grand Eyvia 4 km hosszú és legfeljebb 150 m mély kanyonján. Egyetlen íve a mindössze 12 m széles, de 66 m mély, 14, 24 m fesztávolságú szurdokon átível.
1215 Budapest, Bajcsy Zsilinszky u. 47. Házhozszállítás: +36-70/940-63-40 / +36-1/333-0333 Asztalfoglalás: +36-1/ 787-9522 Manager: Tóth Erzsébet Telefon: +36 20/394-2070 E-mail: zsoka (kukac) Vasárnap-Csütörtök: 10. 00 - 22. 00 Péntek-Szombat: 10. 00 NAPE KFT Székhely: 1215 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky Endre utca 47 Adószám: 23315099-2-43 Cégjegyzékszám: 01-09-959719 Éttermünk a tagja!
-Ft Fokhagymás-tejfölös alap, juhtúró, sonka, tarja, paradicsom karika La-Guna Étterem & Mori Sushi A La-Guna Étterem üzletlánc 15 éves múltra tekint vissza. Az eltelt évek során mára a főváros 5 különböző pontjáról szállít ételeket a magyar, nemzetközi és tradicionális sushi széles választékaiból. A folyamatos és tudatos fejlesztés keretében – mely üzletláncunk egyik igen fontos jellemzője- kialakítottuk a kiszállítás és az A-la-carte-os vendéglátás minőségével kapcsolatos rövidtávú stratégiai elképzelésünket. Az ebben megfogalmazott alapvető cél a minőségközpontú szemlélet, a minőség iránti elkötelezettség és az erre alapozott mind magasabb fokú vendégek/fogyasztók megelégedettsége. Minőségpolitikai fejlesztéseink piacvezető pozíciónk elérésének nélkülözhetetlen része. Hiszünk abban, hogy céljaink végső és legfontosabb nyertesei az ételeinkkel és kiszolgálásunkkal egyre elégedettebb vendégeink. Kiemelt célunk, hogy széles kínálatunkból soha ne hiányozzanak a kiadós magyar ételek, széles nemzetközi kínálat és az egészséges életmód elengedhetetlen eleme a tradicionális japán sushi.