Második felesége Kun Magda színésznő volt, akitől két gyermeke született – lánya, Orsolya szintén színésznő lett, több darabban is együtt játszottak. Harmadszorra Sárközy Györgyi kozmetikust, negyedszerre pedig Bedők Beát vette el nem sokkal halála előtt, 78 éves korában. Utolsó éveiben átmenetileg visszavonult, de 2012-ben úgy tűnt, visszatér egy szerep kedvéért a színpadra. Fia, Sztankay Ádám az ő életéről írt színdarabot Facér pasi naplója címmel, de végül csak filmbejátszással jelent meg a műben. 1966-ban és 1974-ben Jászai Mari-díjat, 1998-ban Kossuth-díjat kapott. 2006 óta a József Attila Színház örökös tagja, 2012. január 24-én pedig a Nemzet Színészévé választották Garas Dezső helyére. Élete utolsó hónapjaiban leromlott az egészségi állapota. Depresszióban és Alzheimer-kórban szenvedett. 78 éves korában, családja körében aludt el örökre 2014. szeptember 12-én. 2015-ben a József Attila Színház emlékének ajánlva megalapította a Sztankay István-díjat. Kun magda sztankay felesége 2. 2016-ban, születésének 80. évfordulójára pedig emléktáblát avattak egykor lakhelyén, a budapesti Városmajor utcában, amely közel 30 évig volt az otthona.
1963-ban már a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, ahonnan 1974-ben a Madách Színházhoz szerződött. A kezdetektől fogva népszerű, foglalkoztatott színész volt, rengeteget dolgozott színházban, filmben és szinkronstúdiókban is. 1991-től a József Attila Színházban játszott, 2006-ban lett az angyalföldi társulat örökös tagja. Egyénisége, sajátos orgánuma klasszikus és modern darabokban is kiválóan érvényesült. Emlékezetes alakításai közé tartozik Liliom (Molnár Ferenc: Liliom), Szellemfi (Szigligeti Ede: Liliomfi), Andrej (Csehov:Három nővér), Tartuffe (Moliere: Tartuffe), Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Viktor (Zorin: Varsói melódia), Agárdi Péter (Heltai Jenő: A néma levente), Sebők Zoltán (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom), Kálvin János (Sütő András: Csillag a máglyán), Kolhaas Mihály (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja). Kun magda sztankay felesége md. A legnagyobb közönségsikert Bernard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című darabjában aratta. A mintegy 450 alkalommal játszott vígjátékban az azóta elhunyt Schütz Ila volt partnere, akivel számos más színdarabban is fellépett, és állandó szereplői voltak a televízió kabaréműsorainak is.
Ritkán látjuk egymást, járvány idején pedig lehetetlen a találkozás. Ez nehéz. Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
Ezektől óvakodj, viszont ha van véleményed, és az más, mint a többi olvasói vélemény, nyugodtan mondd el, írd le, mi örülünk minden véleménynek. Ettől (is) sajtó a sajtó. Nekünk fontos a Te véleményed, mert fontos vagy nekünk Te magad is! Köszönjük, további jó olvasást, informálódást és kellemes időtöltést kívánunk: Online Média szerkesztősége
Az viszont nem jó, hogy így nagyon alacsonyra nyúlik le az R-Design kivitelben egyébként más alakú lökhárító. A padkára parkolást nem érdemes kockáztatni, de még alacsonyabb szegélyekhez eresztésnél is ajánlott a körültekintés. A fogyasztása nem jó, de hát milyen legyen egy 250 lovas, 1, 6 tonnás autónak? És mivel jól megy, megszokja az ember, hogy használja is a gyorsulását. Nem feltétlenül száguldozásra, hanem lámpákhoz odaérésre, haladós kigyorsításra (a megengedett sebességig) és nem utolsósorban biztonságos előzésre. Így pedig 9-10 liter körül alakul az átlag. Persze ezzel is le lehet menni 8-8, 5 liter környékére, sőt, nagyon óvatos gázkezeléssel, országúton, előzés nélkül a 7 liter sem lehetetlen. De többnyire így vezet, annak nem a 250 lovas motor való. Hanem akkor mi? Persze, a T8 jóval drágább is, mint ez. Az alapára 16, 9 millió, míg Volvo S60 T5 R-Design tesztautónk a feláras tételekkel együtt is majdnem félmillióval alatta marad ennek. Alapára 12, 7 millió, amire 3, 8 milliónyi extra került rá, és ez a prémiumautók ligájában nem számít soknak.
/ Autós hírek / Tesztek / Volvo > [ 2022. 03. 20] [ 2022. 07] [ 2022. 01. 21] [ 2021. 10. 25] [ 2021. 14] [ 2021. 09. 08] [ 2021. 08. 20] [ 2021. 07. 27] [ 2021. 06. 22] [ 2020. 12. 20] [ 2020. 19] [ 2020. 11. 13] [ 2020. 31] [ 2020. 21] [ 2020. 05. 02] [ 2020. 04. 17] [ 2020. 27] [ 2020. 24] [ 2020. 02. 04] [ 2020. 27] [ 2019. 06] [ 2019. 30] [ 2019. 05] [ 2019. 01] [ 2019. 20] [ 2019. 29] [ 2019. 31] [ 2018. 30] [ 2018. 03] [ 2018. 21] [ 2018. 05] [ 2018. 23] [ 2018. 18] [ 2018. 22] [ 2018. 23] [ 2017. 24] [ 2017. 16] [ 2017. 02] [ 2017. 19] [ 2017. 30] [ 2017. 26] [ 2017. 27] [ 2017. 09] [ 2017. 04] [ 2016. 20] [ 2016. 12] [ 2016. 01] [ 2016. 06] [ 2016. 03] [ 2016. 19] [ 2015. 28] [ 2015. 11] [ 2015. 03] [ 2015. 29].
A motortér alsó burkolata egyébként takarná, fentről pedig egyáltalán nem látszik a klímakompresszor Galéria: Használtteszt: Volvo V60 PHEV A Mátrai Zoltán-féle csapat ezzel szemben teljes klímarendszer tisztítás mellett döntött, majd a felújított kompresszort UV adalék nélkül és POE olajjal rakják össze. Nem a levegőből vették a megoldást, ezt a kenőanyagot ugyanis kifejezetten a hibrid rendszerek elektromos klímakompresszoraihoz fejlesztették, ezt használja minden más gyártó. Hogy a Volvo miért nem, jó kérdés, mindenesetre a tapasztalat azt mutatja, a klímarendszer egy ilyen eljárás után már hibamentesen tud működni. Ebben annyira biztosak, hogy most már egy év jótállással végzik el a javítást, és a szerelő szerint (aki ugye elsősorban a beteg autókat látja), ezután problémamentes a V60. az ERAD megbújik a hátsó bölcsőben. Része egy kuplung is, ami leoldja a féltengelyekről, amikor csak a dízel húz Galéria: Használtteszt: Volvo V60 PHEV A hibrid V60 a sima változatnál szűkebb csomagteret kap, illetve néhány extra gombot, más különbség látszólag nincs.
6, 5 másodperc alatt gyorsul 100-ra, mégsem olyan izgalmas, mint egy régi S60 T5-ös. Viszont sokkal jobb és nagyobb is, öltözéke pedig kifinomultságra és profizmusra vall: kevélység nélkül feltűnő és gyönyörű. Jó, de biztos ez is van vagy 20 millió – gondolnád jogosan, de… Ha tíz éve azt mondták egy autókedvelőnek, hogy Volvo és T5, akkor minimum összefutott a szájában a nyál. Nos, ehhez ma már inkább T6 kell, az igazán nagy érzelmek kiváltásához pedig még több. Azt úgy hívják, hogy T8, ami egy bitang erős, 390 lovas hibrid. Durván el vagyunk kényeztetve, kérem! Egyre magasabbra kerül a léc, egyre erősebbek az alapmotorok, 120-140 ló már egy kompaktban is szinte természetes. Az viszont csak régen volt természetes, hogy 200 ló fölött már emelkedett a hengerszám is ötre vagy hatra. Ezért is volt olyan izgalmas annak idején a T5, öthengeressége vérpezsdítő orgánumot kölcsönzött neki, már közepes fordulaton is szépen duruzsolt, hát még pörgetve. Ma pedig pont azért unalmasabb, mert most ez is csak egy unalmas hangú, turbóval felfújt, négyhengeres kétliteres motor, ahogy a Volvánál mindegyik.
A legidősebb V60 PHEV is még csak 6 éves, és bár maga a D5 motor jó hírű, a klímakompresszor egyedi hibája jelzi, hogy önmagában nem biztosítja a rendszer jó működését, ha külön-külön ismert alkatrészekből rakják össze. Tényleg kényelmes, erős és valóban keveset fogyaszt a V60, és így, hogy van hazai mestere, a szinte már tervezett avulást idéző hibája is megoldható. Azonban egyszer már érte drasztikus értékvesztés, és a dízelmotorok bizonytalan jövője miatt nem garantált, hogy innentől egyenletesen, más modelleknél megszokott módon esik majd az ára. Ettől persze még remek vétel lehet annak, aki a nyakló nélkül rakja bele a kilométert, mert újonnan ilyen technológiát ilyen luxussal csak többszörös áron kap. Egy ilyen tulajdonos tényleg komoly összeget spórol a fenntartáson, és még azelőtt újra továbbadhatja, hogy elkezdene igazán megöregedni, és esetleg eddig még ismeretlen problémákat produkálni a masina.
Az alatta lévő fém dekorcsík viszont gyönyörű, ugyanígy a levegőbefúvók és a hangszóró-rácsok, valamint az a kevés gomb és kapcsoló is, amit még találunk a műszerfalon, mert nem tették be az álló érintőképernyő menüjébe. Az ülések kényelmesek, a vezetői pozíció tökéletesen beállítható, de jó lenne az anyósülésre is a motoros mozgatás. A helykínálat bőséges, de azt tudomásul kell venni, hogy ilyen szépen ívelő C-oszlop alatt hátul korlátozottabb a fejtér, mint mondjuk egy kombiban. Van belőle az is. És amit annak kényelméről, használatáról írtunk a V60 T6 tesztünkben, az tulajdonképpen erről is elmondható, eltekintve persze a csomagtartótól, ami ott értelemszerűen sokkal praktikusabb. Elsősorban nagyobb térfogata okán (529 vs. 440 liter), de a be- és kirakodás is sokkal könnyebb a nagyra táruló ötödik ajtón keresztül, mint az S60-as kis nyílásán. Amit ott nem írtunk, pedig arra is igaz, hogy hangosan kattan a központi zár és bosszantóan lassú az ablakemelő. A nyolcfokozatú automataváltó (nincs más opció) ezzel a motorral is ugyanolyan jól harmonizál, mint a 310 lovas T6-ossal.
Azt viszont jómagam nem tudtam, hogy vajon összkerekes kivitelben vagy a sima elől kaparós 250LE-es változatban ülök. Mindezektől függetlenül bátran hajtottam bele Budakalász környékén a dimbes dombos kanyargós útszakaszokba. Éreztem, hogy az elektronika olykor kicsit beleszól abba, amit csinálok, viszont tökéletesen teszi mindezt. Mint kiderült nem AWD kivitelt kaptunk, viszont egy az egyben úgy viselkedett, mintha az lenne. Ehhez az úgynevezett Four-C aktív futóműre volt szükség, mint extra felszereltség, melynél egyetlen gombnyomásra választhatunk a krúzolós komfort, a fogyasztásra rámenő ECO és dinamikus üzemmódok között. Az első kettő nem tudom milyen lehet, viszont az biztos, hogy ez az "űr" technológia másodpercenként 500 minta alapján figyeli az autó viselkedését, az út minőségét és a vezető reakcióit. Ami a biztonságot illeti a Volvo ismét nem spórolt a világújdonságnak számító vezetést támogató technológiákkal. Az adaptív tempomat az elöl haladó járműhöz igazítja a sebességet és a távolságot, míg a Pilot Assist vezetési asszisztens a kormányzás finom korrigálásával segít a sáv közepén tartani az autót, akár 200Km/h-s sebességig.