Ayşe Hümaşah szultána Ayşe Hümaşah Hanım Sultan السيدة عائشة هوماشاه سلطان Született 1541 Isztambul Elhunyt 1594 (53 évesen) Isztambul Állampolgársága oszmán Nemzetisége oszmán török Házastársa Semiz Ahmet pasa Nişancı Feridun Bey Aziz Mahmud Hüdayi Efendi (? ) Gyermekei Abdurrahman Bey Mehmet Bey Şehid Mustafa Paşa Osman Bey Szülei Rüsztem pasa Mihrimah szultána Sírhely Isztambul Ayşe Hümaşah szultána ( Isztambul, 1541 – Isztambul, 1594) oszmán szultána, Mihrimah szultána és Rüsztem pasa lánya, I. Szulejmán oszmán szultán unokája. A szultána: Hümaşah szultána. Élete [ szerkesztés] 1541-ben született Isztambulban Szulejmán szultán és Hürrem szultána első unokájaként, egyetlen leányuk, Mihrimah szultána és a nagyvezír, Rüsztem pasa valószínűleg első gyermekeként és egyetlen lányaként. Később egy öccse született, Osman. Első férje Semiz Ahmet pasa nagyvezír lett (1492 körül – 1580), aki a házasságkötéskor már közel járhatott a hetvenhez. A házasságból négy fia született: Abdurrahman, Mehmet, Şehit Mustafa és Osman. Ahmet pasa halála után másodszor is házasságot kötött, de második férjét, Nişancı Feridun Beyt már egy év múlva elvesztette.
Mihrimah szultána Mihrimah szultána. Cristofano dell'Altissimo festménye a 16. századból Válide szultána Uralkodási ideje 1566. szeptember 7. – 1574. december 15. Elődje Ajse Hafsza Utódja Nurbanu Életrajzi adatok Uralkodóház Oszmán-ház Született 1522. március 31. Isztambul Elhunyt 1578. január 25. (55 évesen) Isztambul Nyughelye Szulejmán-dzsámi, Isztambul Édesapja I. Szulejmán Édesanyja Hürrem szultána Testvérei Mehmed herceg II. Szelim oszmán szultán Musztafa herceg Şehzade Abdullah Murád herceg Bajazid herceg Dzsahángír Raziye szultána Házastársa Rüsztem pasa Gyermekei Ayşe Hümaşah Sultanzâde Murad Sultanzâde Mehmed A Wikimédia Commons tartalmaz Mihrimah szultána témájú médiaállományokat. Mihrimah szultána ( Isztambul, 1522. Ayşe Hümaşah szultána – Wikipédia. – Isztambul, 1578. február 4. ) oszmán válide szultán. I. Szulejmán szultán és Hürrem szultána második gyermeke. Már anyja 1558 -as halála után a Topkapı irányítója, de hivatalos válide szultána csak fivére, II. Szelim uralkodása alatt (1566-1574) volt. Mihrimah szultána volt az egyetlen válide, aki nem egy szultán anyjaként töltötte be a tisztséget.
Uralkodása alatt Nurbanu szultána a haszeki szultán címet viselte. Szelim halála után III. Murád került a trónra. Ennek okán Nurbanué lett a válide szultáni cím. Mihrimah 1578. január 25-én halt meg Isztambulban, 55 évesen. Utódja Szelim első ágyasa, III. Murád szultán anyja, Nurbanu szultána lett. Emlékezete [ szerkesztés] Mihrimah szerepel Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művében, Cumilla néven. [1] " Azt mondják: Delimán, mikor országokat Járt vólna látásért hires várasokat, Galatában meglátá az szép Cumillát, Cumillát az szépet, Szulimán leányát. " – A Szigeti veszedelem első éneke, 71. vsz. A modern kultúrában [ szerkesztés] A szultánát a Szulejmán című sorozatban felnőttként Pelin Karahan török színésznő alakítja. Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ Zrínyi egyik forrása, Boyssardus szerint Cumilla II. Szulejmán (régebben Szulejmán edirnei szultánt nevezték "I. Szulejmán"-nak) és Roxa (Roxolane) lánya. Fordítás [ szerkesztés] Ez a szócikk részben vagy egészben a Mihrimah Sultan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul.
Ayse szultána Ayse szultána alakítója Sude Zulal Güler török színésznő. Ayse szultána, Ahmet szultán és Kösem szultána lánya. Sude Zulal Güler 2001. augusztus 25-én született Törökországban.
A szultána valószínűleg 1594-ben halt meg; fiával mekkai zarándoklatra ment, és nem sokkal visszatérése után üsküdari palotájában elhunyt. A Mihrimah szultána dzsámiban helyezték örök nyugalomra. Egy feltételezés szerint egy harmadik férje is volt, Aziz Mahmud Hüdayi Efendi, akivel 1590-ben házasodott össze. Gyermekei [ szerkesztés] Abdurrahman Bey: Cağalazade Sinan pasa lányát vette feleségül, fiuk Mehmet pasa. Mehmet Bey: Hersek szandzsákbégje volt Telli Hasan pasa boszniai kormányzósága idején. Az osztrákok elleni háború során, a sisaki csatában (1593) a Kupa folyóba fulladt. Şehit Mustafa pasa: Kilis szandzsákbégje volt. Ugyanabban a csatában fulladt a folyóba, amikor bátyja. Osman Bey: 1590-ben meghalt, a Mihrimah dzsámiban temették el. Galéria [ szerkesztés] Az edirnekapii Mihrimah szultána dzsámi Az edirnekapii Mihrimah dzsámi más szemszögből Az üsküdari Mihrimah külliye Másik nézőpontból
Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A rádiónak például nem igazgatója volt, miként nyilatkozta, hanem több szerkesztője: Burján Béla, Földes Péter, Gömöri Endre, Tóbiás Áron, Varga Domokos. A stúdióvezető Molnár Aurél volt. A mondat pedig valóban nem úgy kezdődött, ahogyan az író idézte, »Hazudtunk éjjel…«, hanem így: »A rádió hazudott éjjel, hazudott nappal…«. De a szöveg Radnóti Zsuzsa szerint is úgy került a köztudatba, ahogyan Örkény emlékezett rá. A Civilek a Választásért fekhívása. A Magyar Hírlap az író verzióját idézte 1989. január 20-án: »Van, aki úgy véli, hogy történelemírásunkra és oktatásunkra is ráférne hasonló beismerés, mint amilyet a Magyar Rádió 1956 késő őszi napjaiban elhangzott, immár szállóigévé vált mondata tartalmazott: »Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon. « Standeisky Éva tehát pontosan jelzi, hogy a többes szám első személyű változat szájhagyomány útján terjedt. De lennie kellett egy eredeti változatnak is. Ennek föllelésében Gömöri Endre kollégám volt a segítségemre, aki 1989. május 23-án a 168 órában közzétette az eredeti szöveget, amit Radnóti Zsuzsa is közöl a Levelek egypercben kötetben.
És mégis, megindult az Uccu Kutyák Hadművelet. A Klubrádió, az ATV, a Népszava, sőt a Világgazdaság is megállás nélkül sulykolja, hogy a kötcsei beszéd a diktatúra, az egypártrendszer visszaállítását, a gondolatrendőrség bevezetését, az ellenfél likvidálását hirdette meg. Úgy gondolják, hogy ha sokszor mondják, végül elhiszik az emberek. Ezért közli Lendvai Ildikó, az egypártrendszer egykori cenzora, hogy "Orbán kiherélné a demokráciát. Olyan világról álmodik, ahol senkinek nincs magánvéleménye, csak a pártnak van álláspontja. " Friss Róbert a Népszabadságban hajuknál fogva odarángatott filozófiatörténeti érvekbe próbálja beágyazni a Fidesz-elnök elleni Totalkrieget. A szomszédos lapoldalon közölt pökhendi gúnyolódásában Ónody-Molnár Dóra már ennyire sem strapálta magát. Orbánék bepróbálkoztak az egyik legócskább hazugsággal a választások megnyerése érdekében – az MSZP fél éve szólt, hogy így lesz – BalraMagyar. Gréczy Zsolt a Népszavában azt írta, hogy Orbán a kötcsei beszédben "bejelenti a demokrácia, a többpártrendszer felszámolását". Drága Bolgárúr szerint pedig "Orbán nem csinál titkot abból, hogy evégett alakítanák át az egész kormányzati rendszert, hogy a kétpártrendszer ne térhessen vissza".
Aztán valamennyien találkoztunk a nagy tüntetéseken; hát hiszen ott voltunk, emlékszünk rá. A pártállamban magam egy csöppnyi önfeláldozó- készséget sem tapasztaltam, hiszen értékes éveket veszítettünk el azzal, hogy görcsösen és igen költségesen vívta utóvédharcait. De emlékszem Pozsgay Imre magányos és kockázatos harcára a hetvenes évek közepétől. És emlékszem arra, hogy Horn Gyula a szófiai követség diplomáciai csapdájával kezdte lebontani a berlini falat. Kié 1956? A forradalom köszöntése | Mazsihisz. Ebből a közös vállalkozásból a sajtó is kivette részét persze, bár talán még emlékszünk arra is sokan, hogy a +88-as nagy tüntetések és a +89-es március 15-e százezreiről még mint tíz-, húsz- és harmincezres tömegről számolt be a televízió esti híradója. A +89-es nyomtatott sajtó izgalmassá kezdett válni, és nagyon sokan maradtunk fönn éjfélig, keltünk fel korán azért, hogy egy-egy rádiós vagy televíziós műsort meghallgassunk és megnézzünk. Azután valami megváltozott. Haraszti Miklós országgyűlési határozati javaslata két rejtett fikcióra épül.
Emiatt is érdemes őt olvasni, mert az ő reflexiói alapján sokkal jobban érthető, hogy egy ember mit és hogyan tesz egy vérre menő korban, az ő reflexiói alapján meg tudjuk ismerni annak a kornak az emberi oldalát, amely kor lassan lesilányodik a történelemkönyvek értelmezési szintjére. Az 56-os szerepe miatt hat évig nem publikálhat, gyógyszergyári alkalmazott lesz, s talán a résidő, ami a munka mellett marad, kényszeríti arra, hogy a lehető legrövidebb novellaformában gondolkozzon. Így kezdődnek az egypercesek. A műfaj evidensen hozza a groteszk és abszurd szituációkat, hiszen pár mondatban kell felíveltetni és lekerekíteni egy történetet. A stilisztikai és szerkezeti kényszer jól passzol ahhoz az abszurd tapasztalathoz, ami immáron Örkényben is kiépül, s alkalmat kínál a humornak is. "Az igazság az, hogy – legalábbis az én véleményem szerint – ilyen az a világ, amelyben élünk. Lehet, hogy amit írok, annak nincs általános érvénye, mert talán csak a mi mai magyar világunk ilyen. De amit fonáknak, groteszknek vagy humorosnak vélnek írásaimban, azt, higgye el: én egy mosoly nélkül írom le, mert véres valóságnak látom, tehát olyannak ábrázolom. "
Több zsidóként üldözött, baloldali értelmiségi nemzedék nagy hazaélménye. A pesti srácok, közöttük a méltán mitikussá vált Tűzoltó utcai parancsnok, Angyal István, aki mintegy megtestesített mindent, ami tiszta volt a forradalomban és nagyszabású, megejtő. Egy kis nemzet harcát, a magára hagyott igazság harcát egy világbirodalom ellen. Jól írta Faludy György, amikor Petőfit idézve erről a tüneményről beszélt: 1956, Te csillag. A mi forradalmunk, a mi gyászunk, a mi történetünk is, magyar zsidóké. A kétségtelen szörnyűségek, a szórványos kvázi-pogromok ellenére is, de azok is hozzátartoznak a teljes képhez. Szólni kell erről is, ahogy Térey János és Papp András beszélt közös drámájukban a Pártház ostromát követő, szégyenletes Köztársaság téri lincselésről. Ez is volt és a nemzeti emlékezetnek, mindenki emlékezetének ezt is őriznie kell. Azt is, hogy Angyal István védte a fennhatósága alá került ávósokat, miközben a magyar szabadságért és a magyar népért harcolt. És az utolsó nagy exodusról is szólni kell, mindazokról, akik akkor mentek el, kétszázezer ember, közöttük rengeteg zsidó, akik még 1945-ben hazajöttek, itthon maradtak.
Örkény egész élete egy nagy anekdota, vagy inkább anekdotafüzér, bár ő íróként (amúgy magánemberként is) irtózott az anekdotától, azoktól a történetektől, amelyek szellemes viccekbe futtatják az életet. Az ő történetei mindig elemelkednek a szellemességtől, s a szöveget egy mélyebb értelmezési tartományba viszik, nem riadva meg a paraboláktól, logikai játékoktól sem. Az anekdota neki magánügyi beszéd, és semmit nem került annyira, mint hogy a magánélet, a privát érzelmi tónus megjelenjen a műben. Az ő életművén nem tapogatható le az életrajz, holott mégis kiépült az anekdota a legkülönfélébb szálakon: a hatalomhoz való viszonya, az írótársakkal való barátságtörténetei, s persze a szerelem. Három felesége van, s akár egy hollywoodi filmben: az egyik elhagyja egy új szerelemért, s ki az új férfi, hát persze hogy a legjobb barát, a másikat a családdal együtt ledarálja a munkába és feladatokba való feledkezés, a sajnos nem lehetek eleget veletek, mert dolgom van, s az a dolog mégiscsak fontosabb, mint a gyerekek, s erre jön mintegy hepiendként a boldog harmadik házasság.