október 2016 év október hónapja 31 nap tartalmaz. Ez 2016 10 hónapja. Az év szezonja: ősz. október hónap szombaton kezdődik és hétfőn ér véget. 2016 október 3 ünnep és szabadnap van Magyarországon. Naptár / Ma január február március április május június július augusztus szeptember október november december Téli Tavaszi Nyár Ősz Naptár / Hétszámokkal ellátott naptár / Munkanapok naptára / Hold naptár / Keleti naptár / Horoszkóp naptár szeptember október november október H K Sze Cs P Szo V 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 Ünnepek és hétvégi naptár 2016 október Magyarországért 2016. okt. 15. Extra munkanap 2016. 23. 31 | október | 2016 | ELTE Jurátus. 1956-os forradalom emléknapja 2016. 31. Mindenszentek ünnepe
Súlyom 4720 gramm és 60 cm hosszú vagyok. Remélem, hogy a fotómat látva mosolygós lesz a napod:) 4720 g - 60 cm Bagoly Zita 2016. 29. 06:55 A nevem Bagoly Zita, 2016. október 29. napján, 06 óra 55 perckor jöttem a világra. Súlyom 3170 gramm és 54 cm hosszú vagyok. Remélem, hogy a fotómat látva mosolygós lesz a napod:) 2016-10-29 3170 g - 54 cm barátainknak, rokonainknak.
Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Cartoletti Dorina 2016. 10. 31. 19:40 A nevem Cartoletti Dorina, 2016. október 31. napján, 19 óra 40 perckor jöttem a világra. Súlyom 3200 gramm és 54 cm hosszú vagyok. Remélem, hogy a fotómat látva mosolygós lesz a napod:) 2016-10-31 3200 g - 54 cm DRÁGA ANYU, APU! A fotómat tartalmazó linket itt elküldhetitek az ismerőseinknek, barátainknak, rokonainknak. Pető Noémi 09:40 A nevem Pető Noémi, 2016. napján, 09 óra 40 perckor jöttem a világra. Magyar nézettség (2016. október 31. – november 6.) - Sorozatjunkie. Súlyom 3390 gramm és 54 cm hosszú vagyok. Remélem, hogy a fotómat látva mosolygós lesz a napod:) 3390 g - 54 cm Dósa Olivér 00:03 A nevem Dósa Olivér, 2016. napján, 00 óra 03 perckor jöttem a világra. Súlyom 3470 gramm és 55 cm hosszú vagyok. Remélem, hogy a fotómat látva mosolygós lesz a napod:) 3470 g - 55 cm Sáfár Noel 2016. 30. 20:49 A nevem Sáfár Noel, 2016. október 30. napján, 20 óra 49 perckor jöttem a világra. Súlyom 2780 gramm és 52 cm hosszú vagyok. Remélem, hogy a fotómat látva mosolygós lesz a napod:) 2016-10-30 2780 g - 52 cm Vancsó Zsombor 11:50 A nevem Vancsó Zsombor, 2016. napján, 11 óra 50 perckor jöttem a világra.
Súlyom 3490 gramm és 51 cm hosszú vagyok. Remélem, hogy a fotómat látva mosolygós lesz a napod:) 3490 g - 51 cm Farkas Tifani Melani 09:30 A nevem Farkas Tifani Melani, 2016. napján, 09 óra 30 perckor jöttem a világra. Súlyom 3400 gramm és 57 cm hosszú vagyok. Remélem, hogy a fotómat látva mosolygós lesz a napod:) 3400 g - 57 cm barátainknak, rokonainknak.
József Attila A csöndes hajnali égről szeliden száll szét a Holdsugára; mintha valami eltévedt, kósza lélek küldené sóhaját ismeretlen útja felé. A rózsásujjú Hajnal istenasszony előbbre lépeget, amerre csak feltünik csudálatos nagyszerüsége, daloló kedvvel a madarak köszöntik. Ám Holdsugára a szinek e fönséges fakadásában is némán, halványan ballag, mint éjjeli munkás, ki az átvirrasztott éjszaka után otthona felé ügyekezik, szerettei körébe. Az istenes Napfény viruló orcája boldog mosollyal üdvözli Holdsugára szőke fürteit; éppen most lépett ki hajnali fürdőjéből, mert aranyos alakját még fátyol födi. - Ime, fátylát ledobja és pajkos örömmel futkároz a mennyei pázsiton meg Földanyánk életreébredt virágos kertjében. Most összeölelkeznek: Napfény meg Holdsugára. Szerelmük boldogsága itt motoz nyugtalan szivem körül - mily furcsa, hogy a két égi vándor az élet ébredésén így egymásra talált! De nézd csak - Holdsugára ajka még vértelenebb lett, Napfény meg felölti kápráztató öltözékét, még egyszer megcsókolják egymást és búcsút intenek, mert utaik elválnak: Sorsuk akarta így.
Akarom kezeimbe sodorni hajad, Akarom megízlelni telér ajakad, De mondd nekem, ki eddig nem is hittem, Karodban él az ifjú Életisten! József Attila: Óda 1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét - homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és - amint elfut a Szinva-patak - ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés. 2 Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha!
Ideidézi szellemem hevét s nevét: "Ön, amig szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén" - gagyog s ragyog. Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj - Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani! József Attila: Ősz Tar ágak-bogak rácsai között kaparásznak az őszi ködök, a vaskorláton hunyorog a dér. Fáradtság üli a teherkocsit, de szuszogó mozdonyról álmodik a vakvágányon, amint hazatér. Itt-ott kedvetlen, lompos sárga lomb tollászkodik és hosszan elborong. A kövön nyirkos tapadás pezseg. Batyúba szedte rongyait a nyár, a pirosító kedvű oda már, oly váratlanul, ahogy érkezett. Ki figyelte meg, hogy míg dolgozik, a gyár körül már az ősz ólálkodik, hogy nyála már a téglákra csorog? Tudtam, hogy ősz lesz majd s fűteni kell, de nem hittem, hogy itt van, ily közel, hogy szemembe néz s fülembe morog. József Attila: Kopogtatás nélkül Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
József Attila: Nagyon fáj Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is - ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is. Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor! És lásd, akadt nő, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától. Nincsen helyem így, élők közt. Zúg a fejem, gondom s fájdalmam kicifrázva; mint a gyerek kezében a csörgő csereg, ha magára hagyottan rázza. Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom. A kultura ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben - de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál s még egyedül kelljen szenvednem?
A Nagyon fáj! 1936 október-novemberében keletkezett, József Attila utolsó kötetének címadó verse. Ihletője a Gyömrői Edit pszichológusnő iránt érzett patologikus szerelem. József Attila 1931 táján kezdett pszichoanalízisre járni ideges eredetű gyomorpanaszai miatt, és 1935-36-ban Gyömrői Edit kezelte. A beteg költő anyahiányát, szeretethiányát átvitte a pszichológusnőre, aki legfőbb bizalmasa, támasza, egyetlen reménysége lett. Az indulatáttétel vagy indulatátvitel Freud egyik teóriája, mely szerint a páciens át tud vinni egy érzelmet egyik személyről a másikra, jelen esetben József Attila az analitikus személyére vitt át egy olyan érzést, amelyet kora gyerekkorban édesanyja iránt érzett. Tehát a Gyömrői Edit iránti szerelem a költőnek az édesanyjához való erős, de kielégítetlen érzelmi kötődéséből származik. Ebben a szerelemben József Attila a Mama iránti mély, sérelmekkel teli szeretetet élte újra. A pszichológusnőtől pedig gyengédséget, teljes odaadást, szerelmet várt. Gyömrői Edit ugyan jóindulatú volt, de a költő érzéseit nem viszonozta.
Hajósinas koromban, nyáron, a zörgő, vontató Tatáron, egy szép napon munkátlanul, mint aki örömöt tanul, bámultam a Dunát, megáradt, libegtetett leveles ágat, úgy kanyarított sok fodort, deszkát harapdált és sodort, olyan sok szép villogó dinnyét a sárga ár, hogy el se hinnéd és én se hinném el talán, ha nem tenéked mondanám. Piros almák is ringatóztak, zöld paprikák bicegve úsztak, most ez, majd az lett volna jó. S állt és bólintott a hajó. Ilyen lenne az űri szemle. Milyen szép! – bólintva mindenre, meglátnám, milyen kéken ég az ég, mely hozzád illenék. Mert a mindenség ráadás csak, az élet mint az áradás csap a halál partszegélyein túl, űrök, szívek mélyein túl, túl a hallgatag határon, akár a Duna akkor nyáron... Mert szeretsz s nyugton alhatom, neked én be is vallhatom az elmúlástól tetten érten, hogy önmagamba én se fértem, a lelkem azért közvagyon s azért szeretlek ily nagyon.
Úgy reméltelek, mint kétségbeesve, hülyén, (még ifjan) hívtam a halált – nem jött, hálisten… Látod, ilyen boldog vagyok, ha most meggondolom a dolgot. De az még ostobább, hogy nem jöttél, bár jönni fogsz tovább! vers folytatása >>>