Százhuszonöt éve, 1892. október 31-én született Alekszandr Alekszandrovics Aljechin, a negyedik sakkvilágbajnok, a sportág történetének legendás alakja. Moszkvai arisztokrata családból származott, földbirtokos apja államtanácsnok volt. A sakk rejtelmeibe idősebb testvérei vezették be, később távsakkot játszott, majd belépett a Moszkvai Sakktársaságba, az ország egyik legjelentősebb sakkegyesületébe, s anyagi helyzete révén külföldi versenyeken is elindulhatott. Alig tizenhét évesen megnyerte az összorosz amatőr bajnokságot, és megszerezte a mester címet. Három év múlva Szentpétervárra költözött, ahol jogi tanulmányai mellett a Szentpétervári Sakkegyesületet látogatta. Vita:Alekszandr Alekszandrovics Aljechin – Wikipédia. Első nagy tornáján, 1914-ben harmadik helyen végzett két világbajnok, Lasker és Capablanca mögött, amiért II. Miklós cártól megkapta a "nagymester" címet. Az első világháború kitörése egy Mannheimben megrendezett versenyen érte, s a németek mint ellenséges országból érkezett polgárt internálták. 1914 szeptemberében szabadult, hazatérve beállt az orosz hadsereg vöröskeresztes hadosztályába.
2021. március 24. 15:37 Múlt-kor 75 éve, 1946. március 24-én halt meg Alekszandr Alekszandrovics Aljechin, a negyedik sakkvilágbajnok. A világbajnoki címet eldöntő mérkőzésre készülő Aljechint estorili szállodai szobájában, sakktáblája előtt ülve holtan találták. Halálának körülményei máig rejtélyesek, a legtöbben szívrohamnak tulajdonítják, a vizsgálat szerint egy félrenyelt húsdarabtól fulladt meg, de tartja magát az a vélekedés is, hogy a szovjet titkosszolgálat gyilkolta meg. Honfitársával mérkőzött volna meg az emigráns orosz sakkvilágbajnok, a meccs előtt holtan találtak rá » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. Halálával a sakk története során először üresedett meg a világbajnoki trón, Az 1892. október 31-én született Aljechin moszkvai arisztokrata családból származott, földbirtokos apja az Állami Duma tanácsnoka volt. A sakk rejtelmeibe idősebb testvérei vezették be, később távsakkot játszott, majd belépett a Moszkvai Sakktársaságba, az ország egyik legjelentősebb sakkegyesületébe. Családja vagyoni helyzete lehetővé tette számára, hogy már fiatalon számos külföldi versenyen vehessen részt. 1909-ben, alig tizenhét évesen megnyerte az összorosz amatőr bajnokságot és megszerezte a mesteri címet.
Magyar Wikipédia - az ingyenes Enciklopédia Alekszandr Alekszandrovics Aljehin Alekszandr Alekszandrovics Aljehin ( oroszul Алекса́ндр Алекса́ндрович Але́хин; franciául Alexandre Alekhine, gyakran mint Aljechin ( Moszkva, 1892. október 31. – Estoril, 1946. március 24. ) orosz sakkozó, nagymester, a negyedik sakkvilágbajnok, aki Franciaországban töltötte felnőtt élete jó részét. (Francia állampolgárságot 1927 -ben kapott, három nappal azelőtt, hogy világbajnok lett). Küzdő szellemű és kreatív játékstílusáról ismerték. Sakkszakíróként is jelentős volt.
Visszatért a versenyzéshez, a moszkvai bajnokságot pontvesztés nélkül nyerte meg, majd 1920 őszén első lett az Összoroszországi Sakkolimpián, amelyet később az első szovjet sakkbajnokságnak minősítettek. 1921 tavaszán svájci feleségével Nyugatra utazhatott, és soha nem tért vissza. Emigrációja első állomása Berlin volt, de hamarosan Párizsba költözött, 1927-ben megkapta a francia állampolgárságot. A Sorbonne jogi karán tanult, közben sorra nyerte a versenyeket. Legfőbb célja az volt, hogy előteremtse azt a tízezer dollárt, amelyet a világbajnok Raúl Capablanca feltételei szerint kihívójának a mérkőzés előtt letétbe kellett helyeznie. A nagy összecsapásra 1927-ben Buenos Airesben került sor, miután argentin üzletemberek összeadták a pénzt. A csaknem három hónapig tartó összecsapásban Aljechin, aki addig még partit sem nyert a kubai ellen, meglepetésre győzött, kiváló pozíciós játékkal késztette ellenfelét megadásra. A visszavágót ugyan megígérte, de arra mégsem került sor, s ezért sokan bírálták az orosz sakkozót.
Nevét megnyitás és védelem is őrzi, a játékról húsznál több könyvet írt, és kisbolygót is neveztek el róla.
1921 tavaszán svájci feleségével Nyugatra utazhatott, és soha nem tért vissza. Emigrációja első állomása Berlin volt, de hamarosan Párizsba költözött, 1927-ben megkapta a francia állampolgárságot. A Sorbonne jogi karán tanult, közben sorra nyerte a versenyeket. Legfőbb célja az volt, hogy előteremtse azt a tízezer dollárt, amelyet a világbajnok Raúl Capablanca feltételei szerint kihívójának a mérkőzés előtt letétbe kellett helyeznie. Raúl Capablanca 1931-ben A nagy összecsapásra 1927-ben Buenos Airesben került sor, miután argentin üzletemberek összeadták a pénzt. A csaknem három hónapig tartó összecsapásban Aljechin, aki addig még partit sem nyert a kubai ellen, meglepetésre győzött, kiváló pozíciós játékkal késztette ellenfelét megadásra. A visszavágót ugyan megígérte, de arra mégsem került sor, s ezért sokan bírálták az orosz sakkozót. 1934-ig tornán egyetlen mérkőzést sem vesztett, de 1935-ben a holland Max Euwe elhódította tőle a címet. Az 1937-ben rendezett visszavágót Aljechin nyerte, és 1946-ban bekövetkezett haláláig világbajnok maradt.
A kutatóközpont azt is megállapította, hogy a maffiától elkobzott cégekben kétszer olyan magas a női részvényesek aránya, mint az olasz gazdaságban egyébként. Egy jelenleg is zajló, a TransCrime által még nem publikált kutatás szerint a maffiától elkobzott cégek körében az éttermi és vendéglátóipari ágazatokban a legmagasabb a női részvényesek aránya (52 százalék), ezt követi a kis- és nagykereskedelem (38 százalék), a közlekedés (37, 8 százalék) és az építőipar (28, 5 százalék). Index - Belföld - Az olasz maffia állt Farkas Helga elrablása mögött?. "[A nők] ideális strómanok, mivel általában nem jellemző rájuk a büntetett előélet, az átvilágítások során nehezebben szúrják ki őket, és ha még családtagok is, akkor lehetővé teszik a klán számára, hogy a cég irányítása házon belül maradjon" – nyilatkozta Michele Riccardi, a TransCrime kutatója. Nem csak strómanok, főnökök is A női maffiózók azonban nem csak passzív stróman-szerepet játszanak. Legyen szó akár a 'Ndranghetáról, a Cosa Nostráról, vagy a Camorráról, napjainkban a maffiaellenes ügyészségi iratok tele vannak olyan női maffiózók neveivel, akik lényegében maffiafőnökként tevékenykednek.
Álhatatos küzdelme során a néző betekintést kap az egész Szicíliát uraló és félelemben tartó maffia életébe, valamint a nemzetközi kábítószer-kereskedelem, a csalás és a megvesztegetés világába. Michele Placido és Florinda Bolkan a második évadban (Fotó: RAS-archív) A polip című 1984-ben forgatott sorozat nagy siker volt Olaszországban és külföldön is. Nem véletlen, hogy nagy vitát váltott ki hazájában. Az olasz maffia film. Ellenzői – érdekes módon legtöbbje vezető politikus – arra hivatkoztak, hogy nem kellene az ország rossz hírét költeni a világban. Mások szerint viszont azért jelentős a sorozat, mert felhívta a közvélemény figyelmét a szervezett alvilágra, amikor az még jószerével tabu témának számított a képernyőn. E téren a széria a hatvanas-hetvenes évek klasszikus olasz maffiafilmjeinek utódja, egyben méltó örököse (Mint a bagoly nappal, Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek, Megöltek egy bírót). Raoul Bova a Titkok és szolgálatok című sorozatból is ismerős lehet a nézőnek (Fotó: RAS-archív) A bűnügyi köntösbe bújtatott, ám súlyos politikai és társadalmi kérdéseket feszegető sorozat természetesen folytatódott, Cattani felügyelő (Michéle Placido) meggyilkolása után, az ötödik évadtól (1990) kezdve David Licata felügyelő két éven keresztül birkózott a polippal.
Az Európa egyik legerősebb bűnszervezeteként ismert 'ndrangheta vállalkozásait, ingatlanjait foglalták le a hatóságok nyolcszáz millió euró értékben, köztük Calabria legnagyobb kereskedelmi központját és egy Ferrarit is - közölte a maffiaellenes ügyészség szerdán. A Catanzaro közelében található Due Mari (Két Tenger) nevű pláza 35 ezer négyzetmétert foglal el, tele üzletekkel, parkolóval, szórakozási lehetőségekkel. A pénzügyőrség lefoglalta kereskedelmi-bevásárló központ a három testvér, Francesco, Pasqualino és Marcello Perri tulajdona. Az intézkedést elrendelő Nicola Gratteri maffiaellenes ügyész indoklása szerint a Due Mari valójában a helyi szervezett bűnözés, a 'ndrangheta bázisának számít. Az olasz maffia ráment az EU-s forrásokra, és megszállta a teljes élelmiszerláncot | G7 - Gazdasági sztorik érthetően. A központ a bűnszervezet piszkos pénzének átmosásával valósult meg, és a kereskedelmi központban minden tevékenység a 'ndranghetát szolgálta: az üzletekben a szervezet emberei dolgoztak, és a beszállítókat is a szervezet válogatta ki. A plázát 2016-ban egyszer már lezárták, de aztán újranyitották.
Majd 45 év telt el azóta, de a nagyvilág azóta sem tudja, mi történt azon a nyári napon. Kedvcsinálónak itt a mozielőzetes: Jimmy Hoffa titokzatos eltűnésére számos magyarázat született. Az egyik legvalószínűbb teória szerint a maffia végzett vele, a szakszervezeti vezető ugyanis túl sokat tudott a fuvarozók és az alvilág kapcsolatáról, piszkos pénzügyeiről, amelynek nem egyszer tevékeny részese volt. A másik állítás szerint a szakszervezeten belüli hatalmi harc miatt kellett meghalnia. A harmadik elmélet szerint egyszerűen lelépett a cég pénzével, mert tudta, hogy ki akarják nyírni. Az olasz maffia na. Ezt látszik igazolni, hogy néhány nappal korábban több mint egymillió dollárt vett ki a szakszervezeti alapból. Bármelyik legyen is igaz, a testét sohasem találták meg. Jelenet Martin Scorsese gengszterfilmjéből (Fotó: Netflix) Tény és való, Jimmy Hoffa ellentmondásos egyéniség volt. Páratlanul sikeres karriert futott be a fuvarozók szakszervezetében. Tizenéves korában, egyszerű rakodóként kezdte. Még mindig alig volt tizenhét éves, amikor részt vett az egyik sztrájk megszervezésében.
A letartóztatása előtti rövid időszakban a nő minden olyan feladatot elintézett, amit a klán férfi vezetői, de mivel nő volt, soha nem vehett részt a magasrangú maffiatagok találkozóin. Szintén a talmi emancipációt példázza Nunzia Graviano esete. Testvérei, Giuseppe és Filippo a Cosa Nostra palermói klánját vezették. Amikor a fivérek gyilkosság miatt hűvösre kerültek, úgy döntöttek, hogy Nunziát nevezik ki, hogy távollétükben vigye a boltot. A nő Nizzából, a francia riviérán található rejtekhelyéről mozgatta a szálakat, intézte a pénzügyeket, és szervezte meg a pénzmosást. Senkinek sem kegyelmezett az olasz maffia ír bérgyilkosa – A Jimmy Hoffa-sztori - Blikk. Nunzia Graviano intelligens volt, több nyelven beszélt, lekiismeretes olvasója volt Olaszország legjelentősebb pénzügyi lapjának, és a számítógépekhez és táblázatkezelő programokhoz is értett. "Amikor a Cosa Nostra beszállt a heroinkereskedelembe, a profitot tisztára kellett mosni, a pénzmosás kapcsán pedig olyan feladatok kerültek előtérbe, amelyek közvetlenül nem jártak erőszakkal. Ez lehetőséget teremtett olyan feladatkörök betöltésére, amelyekhez a nők adottságai jobban passzoltak" – írta Ingrascì.
Az ezt bizonyítani akaró maffiaper most zajlik a palermói bíróságon – írja az MTI. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.