A front közeledtével a már nyugállományba helyezett professzor Debrecenből Budapestre menekült. A főváros ostromát szerencsésen túlélte, ám ugyanakkor kéziratainak jelentős része a bombázások során megsemmisült. A háború után az őt ért vádak ellen volt kénytelen védekezni. Az ellene kibontakozó hisztériában valószínűleg része volt az új hatalommal megalkuvó, magának befolyást, jó pozíciót biztosító Szekfű Gyulának is. Sorsát végleg az pecsételte meg, hogy visszautasította a történész szakma élére kivezényelt kommunista komisszár, Molnár Erik együttműködési ajánlatát. Két koncepciós per is indult ellene, majd többszöri tárgyalás után a büntető tanács az idős történészt börtönbüntetésre ítélte. A szegedi Csillag börtönből csak súlyos betegség árán szabadulhatott. Családja ekkor már Biharkeresztesen élt. 13 kerület háziorvos. Szabadulása után ide tért meg, ahol a haláláig élt. Debrecenben temették el. Stúdiumai átölelték a jog- és alkotmánytörténetet, a hivataltörténetet, foglalkozott heraldikával és genealógiával, valamint a magyar és azon belül a székely társadalom történeti változásaival, irodalomtörténeti kérdésekkel és politológiával is.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Rugonfalvi Kiss István (Csíkgyimes, 1881. január 14-Biharkeresztes, 1957. április 9) a debreceni egyetem történelmi intézetének egykori oktatója és igazgatója, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja. Az udvarhelyszéki Rugonfalváról eredő tekintélyes primori család leszámazója. Édesapja Kiss Ferenc pénzügyőrtiszt, édesanyja Bálint Júlia volt. Háziorvos 13. kerület. Az elemi iskolát Csíkszentgyörgyön végezte, majd a székelykeresztúri unitárius és a székelyudvarhelyi református gimnáziumba járt. Tizenhat éves korában édesapja meghalt, ezért a család visszaköltözött az ősi fészekbe, Rugonfalvára. Hogy tanulmányait folytatni tudja, tanítványokat vállalt. 1898-ban beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karára, latin–történelem szakra. Ezzel párhuzamosan két évig jogot is hallgatott, mert érdekelte a magyar jogtörténet. A Rugonfalvi Kiss família tulajdonában volt egy 1676-ban, Lőcsén kiadott nyomtatvány, amely Balassi és Rimai verseit tartalmazta.
1901-ben erről a kötetről írta első tudományos közleményét. A tanulmányra felfigyelt báró Radvánszky Béla koronaőr, a kor neves történésze, aki meghívta magához sajókazai kastélyába, hogy rendezze a család gazdag könyvtárát és oklevéltárát. 1904-ben sikerrel védte meg bölcsészdoktori diplomáját, melynek megszerzése után "egyéves önkéntesként" a békéscsabai 101-es közös gyalogezredhez vonult be. Az ezred egyik zászlóalját, Bécsbe vezényelték. Itt szabad idejében különleges parancsnoki engedéllyel levéltári kutatásokat folytatott. A Helytartótanács I. Ferdinánd korában című művét még Sajókazán kezdte írni, de csak katonai szolgálata alatt fejezte be. Sajókazán ismerkedett meg a Radvánszky család háziorvosának leányával, Fábri Jolánnal, akit 1907-ben feleségül is vett. VI. kerület - Terézváros | Eötvös utcai háziorvosi rendelő - dr. Papírnyik Erika. E házasságból két fia született, István és András. A család ekkor már Győrben élt, mert Rugonfalvi Kiss István elnyerte Győr vármegye főlevéltárosi tisztét. A Győrben töltött négy esztendő alatt több mint harminc tanulmányt írt.
Ambrus Zoltán (Debrecen, 1861. február 22. – Budapest, 1932. február 28. ) magyar író, kritikus, műfordító, színigazgató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Életútja 1861. február 22-én született Debrecenben. Édesapja a székely nemesi származású Ambrus József, aki egykor negyvennyolcas honvéd volt, később vasúti tisztviselő; édesanyja Spett Vilma (Speth Wilhelmina); testvérei Ambrus Vilma és Mihály Józsefné Ambrus Mariska. Pöli Rejtvényfejtői Segédlete. Unokája, dr. Fallenbüchl Zoltán könyvtáros és történész volt. Ambrus gyermekkorát Debrecenben, Biharmezőkereszten és Nagykárolyban töltötte. Középiskolai tanulmányait Nagykárolyban és Budapesten végezte 1869 és 1877 között. 1877 és 1881 között a budapesti egyetemen jogot tanult, de a doktori vizsgát nem tette le. Ehelyett 1885-től irodalmi tanulmányokra tért át a Collège de France és a Sorbonne egyetemeken. Ebben a váltásban és egyben írói pályakezdésében Arany László segítette. Ambrus tanulmányai során a francia színjátszást, művészetet elemezte, nyugati szellemiséget hozott haza.
Ambrus Zoltán: A gyanú (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981) - Szerkesztő Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1981 Kötés típusa: Vászon Oldalszám: 534 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 21 cm x 15 cm ISBN: 963-15-1880-9 Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg "... ő a hivatásos írástudó. Kazinczy óta nem volt író, aki ilyen önfegyelemmel korlátozta volna magát a mesterségtudásra. Az üvegember, ez jut eszembe, ha olvasom: ember, akinek az a fő írói törekvése, hogy stílusa tiszta üveg legyen, mindem szennyező, színező ólom- vagy kobaltsótól szabad... Rólam | Bringázol.hu. Ambrusban ez a szellemi tisztaságérzet az uralkodó" - írja róla Németh László. Novellisztikájában mutatkozik meg talán leginkább írásművészetének rendkívüli ereje, itt képes elhagyni szépprózává csak nehezen rendeződő filozofikus gondolatait, itt ragadhatja el újabb és újabb történeteket szövő fantáziája, oldott, könnyed mesélő kedve.
Új!! : Ambrus Zoltán (író) és A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak listája (A–F) · Többet látni » Anatole France Anatole France, eredeti nevén Jacques Anatole François Thibault (Párizs, 1844. április 16. – Saint-Cyr-sur-Loire, 1924. október 12. ) francia író, költő, kritikus, akadémikus. Új!! : Ambrus Zoltán (író) és Anatole France · Többet látni » Beck Ö. Fülöp Beck Ö. Fülöp: Az ifjúság kútja (1938) terv Mikes Kelemen emlékérmével Baumgarten Ferenc Ferdinánd sírja Budapesten, a Fiumei Úti Sírkertben. Beck Ö. Fülöp alkotása Szecessziós váza Beck Ö. Fülöp (teljes nevén Beck Ötvös Fülöp, illetve Beck Ödön Fülöp; Pápa, 1873. június 23. Ambrus zoltán író windows 10. – Budapest, 1945. január 31. ) magyar szobrász, éremművész, Fémes Beck Vilmos éremművész, szobrász bátyja, Beck András szobrász és Beck Judit festő apja. Új!! : Ambrus Zoltán (író) és Beck Ö. Fülöp · Többet látni » Benkő Etelka Benkő Etelka mint Pillangókisasszony. Benkő Etelka (eredeti nevén Blau Etel, Szabadszállás, 1872. június 5. – Budapest, 1921. augusztus 29. )
Hazatérve A Hét munkatársa lett. Írásokat közölt a Borsszem Jankóban is. 1900 -tól az Új Magyar Szemle című lapot szerkesztette, és Voinovich Gézával a Klasszikus Regénytárt. ( 1917 és 1922 között a Nemzeti Színház igazgatója volt. Tagja volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak. A századforduló magyar prózájának egyik kiemelkedő művelője, Gustave Flaubert, Guy de Maupassant, Anatole France követője volt. Ambrus Zoltán – Gödöllő. Finom lélektani megfigyeléseivel az új magyar színikritika megteremtője. A francia realista próza kitűnő fordítója és méltatója. A Nyugat (folyóirat) alapítói közé tartozott. Egyike az első íróinknak, akiknél a modern nagyvárosi lét jelenik meg. Önéletrajzi ihletésű nagyregénye, a Midás király (1891), amelyben a művészlét konfliktusait ábrázolja. A Giroflé és Girofla c. regénye (1901) a dzsentri életforma hanyatlását rajzolja meg. Művei (regények és novellák) mintegy tizenhat kötetet tesznek ki. Egyéni hangvételű színikritikái, és a realista francia prózából készített fordításai is megőrizték nevét.
Ez az ízig-vérig irodalomban élő irodalmár szinte valamennyi műfajban megmérte erejét, de igazán elbeszéléseiben valósította meg azt a művészi eszményt, amelyet kritikáiban, esszéiben és színház igazgatói működésében "mértékként" állított. Ambrus novelláinak legfőbb mozgató- és vonzereje a mese, a fikció varázsa.