Különösen fontos volt ez lakodalmak előtt, hiszen az alföldi lakodalmak tyúkhúsleveséből nem hiányozhatott és nem hiányozhat ma sem a házi csigatészta. A készítésben a fiatal lányok is részt vettek, ezen alkalmakkor sokat tanultak az idősebbektől, a felnőtté válásuk része volt. Férfiak nem vehettek részt ezeken az esteken, ők csak a végén jelentek meg, nekik kellett hozni a bort, ugyanis a fárasztó munka végét egy kis vigassággal ünnepelték általában. A csigacsináló eszközök többnyire szépen díszített, faragott fából készültek, hiszen szerelmi ajándékként vagy emlékbe kapták a lányok. Forrás: Wikipédia Ezen az estén is szép számmal gyűltünk össze, főként idősebb generáció, de volt közöttünk egészen fiatal lányka is (aki boszorkányos ügyességgel sodorta a csigákat mint később kiderül). Nem titkolt szándék volt, hogy ezt a gyönyörű, régi hagyományt felelevenítsük. A kis elméleti bemutató után nekiláttunk a munkának. Csigatészta Készítése – Milanlr. Előkerültek a régi, féltve őrzött csigacsináló szerkezetek is. És legnagyobb meglepetésemre mellettük a levágott bicikliküllők vagy vékony kötőtűk, sőt grillpálcák is.
Pödröm pödröm, csigakészítés - YouTube
Szeretettel köszöntelek a Sütés-Főzés Rejtelmei oldalán! Csatlakozz te is hozzánk! Innentől kezdve hozzászólhatsz a tartalmakhoz, feltöltheted fényképpel leírással ételeid, vagy csak recepted. Sok jó sütik, torták, ételek, videók, egy oldalon ahol az egyszerű is érdekes, és a nagyik receptjeit is szeretjük. Várunk! Ezt találod a közösségünkben: Tagok - 5818 fő Képek - 5264 db Videók - 853 db Blogbejegyzések - 2989 db Fórumtémák - 16 db Linkek - 605 db Üdvözlettel, Keczánné Macskó Piroska Sütés-főzés fortélyai-receptjei vezetője
Berzsenyi Dániel élete és munkássága by Natália Keskeny
03. 16 Kiállítás az aulában Berzsenyi Dániel élete képeslapokban elbeszélve. Steiner Józsefné Ilona gyűjteménye az iskola aulájában tekinthető meg március 9-26 között. A gyűjtő tevékenységének leírása. Főoldal | Impresszum | Honlaptérkép | Kapcsolat
Berzsenyi Dánielnek két Dukai Takách-lány volt az életében: az egyiknek nem hagyta, hogy képezze magát, de feleségül vette, a másiknak versben dicsőítette a műveltségét, és szellemi partnerének tekintette. Mindketten az unokatestvérei voltak. Életét fiatal korától kezdve meghatározta a nők iránti vonzalom, amely gyakran talált viszonzásra: legalább tucatnyi múzsája neve maradt fönn. Már diákéveit is a tanulásnál izgalmasabb dolgokkal töltötte: "Én egykorúim között legelső magyar táncos voltam, lovat, embert, asztalt által ugrani nékem játék volt. Sopronyban magam tizenkét németeket megvertem, és azokat a város tavába hánytam, és az én első szeretőm az én karjaim között elalélt" – dicsekedett később viharos tanulóéveivel. Apja döntése értelmében 13 éves kamaszként került a kisgyerekek közé a soproni líceumba, és 19 évesen, fiatal férfiként már igencsak kilóghatott a diákok közül. Nem csoda, hogy az iskola helyett inkább német polgárlányoktól vett nyelvleckéket, kikkel "ugyan csak lyrice szeretkőzni előbb elkezdett, mintsem kellett volna".
Ott lankadt, epedett Váradi Lóri is Érző lelke tüzes gerjedezésiben. Nem fojthatta meg azt a feledő idő, Sem más isteni kéz mennyei balzsama. Legszebb szűz vala ő Hunnia térein. Sok fényes lovagok néztek ohajtva rá: Sok nagy gazdagokat Lórika megvetett, Mert szívét szeretett Sándora bírta már, S oldhatlan kötelek közt vele egyesült. Sándor régi nemes faj, de szegény vala; Mellyért Lóri kemény atyja csikarva dúlt, S e klastromba dugá a szerető leányt. Kábultan maradott Lóri sokáig itt, S mint egy álmodozó csendesen elmerült. Míglen végre beteg szíve felébrede, S a kétségbeesés tőreivel vivott. Már négy bús kikelet látta siralmait S lassanként kihaló kellemit, amidőn Egy bús óra alatt ajtaja megnyilék, S a régen-siratott karja közé rogya. Testek rándulatit festeni nem merem, Sem tördelt szavokat s ömledezésiket. A döbbent kebelek nyögve szorultak el, S bennek minden erő s élet eloltatott. Míglen végre, sebes könnyeik árjai Megnyitván lekötött nyelvüket, így zokog Forró csókjai közt a pihegő leány: Oh kedves, kit az én lelkem epedve várt Minden perceneten, s érted imádkozott!
A második strófa az új életre való felkészülést jelzi. A 3-4. versszakban a költő a boldog megelégedés illúziójában ringatja magát. Felsorakoztatja a jómódú földbirtokosi élet nyomós elveit. Mindez azonban egyfajta szembesítéssel történik, melyben saját birtokának gazdagsága, osztályrészéül jutott sorsa mégis szegényesnek tűnik. Az 5. versszakban nyilvánul meg leginkább az áhított nyugalom. Egyetlen feltételhez köti csupán a boldog megelégedést, mégpedig a Camoena jelenlétéhez, a költészet vigaszához. A vers lezárása meghatott emelkedettséggel, őszinte rajongással zengi a költészetnek a legválságosabb helyzetekben is minden bajtól mentesítő csodáját. A költemény főleg arról szól, hogy ha minden érték kihull is az emberi életből a művészet még mindig tartalmassá teheti a létet.
1808-ban maga jelentkezett Kisnél, egy teljes verseskötetet, 77 költeményt küldött neki. Ő aztán átadta ezeket a verseket Kazinczynak, aki elolvasta őket, s megírta Berzsenyinek legelső, lelkesült hangú levelét. A kötet megjelenésére csak évek múlva, 1813-ban kerülhetett sor. Berzsenyi maga 100 forinttal járult hozzá a költségekhez. Élete végéig összesen 137 verset írt. Második kötete 1816-ban jelent meg. Niklát, száműzetése helyét csak ritkán hagyta el, Pesten csak két ízben járt. Vidéki földesúri életformája és költői becsvágya tragikus ellentmondásba került egymással. Mindehhez hozzájárult elszigetelt magánya, búskomorságra hajló kedélye, s ingatag egészségi állapota. Ebben a szerencsétlen állapotban érte Kölcsey kemény, igaztalan recenziója, mely a Tudományos Gyűjteményben jelent meg. Berzsenyi személyes támadásnak fogta fel, s meggyőződésévé vált, hogy Kölcsey elmarasztalásai mögött Kazinczy állhat. Elhidegült tőle, levelezésük megszakadt. Berzsenyiben ezután elhallgatott a költő.