). A város másik nagy látványossága a szintén európai színvonalú Ásványtani Múzeum, Európa egyik legjelentősebb bányavirág gyűjteménye (szép és érdekes ásványritkaságok, kristályok, egyedülálló kőzetek). Majd továbbutazás a szomszédos magyarlakta faluba Koltóra. Legismertebb nevezetessége a XVIII. századi Teleki kastély, melynek leghíresebb ura "vadgróf" Teleki Sándor ezredes volt. Itt töltötte Petőfi Sándor és hitvese, Szendrey Júlia a mézesheteit 1847-ben. Szépművészeti Múzeum (Nagybánya) – Wikipédia. Eközben 28 új verssel (pl. Szeptember végén) gazdagította a magyar lírát. A költemények zöme a híres somfa alatti kőasztalon íródott, ezt a fát Petőfi somfájának nevezik, s ez alatt temették el kívánsága szerint Teleki Sándort is. (a Teleki kastély teljes pompájában felújítva várja látogatóit) Ezután tovább utazunk napunk utolsó állomására, Szatmárnémetibe, Szatmár megye székhelyére, melynek lakossága 1910 körül még 95%-ban magyar volt, mára sajnos 40% alá csökkent a magyarság részaránya. Gyalogos séta során megcsodáljuk az óváros gyönyörű főterét a katolikus katedrálissal, Pannónia szállót, Tűzoltó-tornyot, Vécsey-házat (ahol a szatmári békét kötötték).
A bevezető, Két korszak határán című szekció azt az átmeneti kort – a középkor végét és az újkor küszöbét – idézi meg, melyben Bosch műalkotásai megszülettek: még élt a középkor ördögökben, angyalokban hívő világnézete. Itt "belenézhetünk" Az értelem tükrébe – egy augsburgi mester színezett fametszetébe –, ami felteszi nekünk a kérdést: "Hol vagy? Kiért élsz, kérdezlek téged. Merre kívánsz majd továbbhaladni? Nagybánya – Magyar Nemzeti Galéria. Hol leszel majd az örökkévalóságban? " A Bolondok hajója című második egység felidézi, miként látta Bosch saját társadalmát, hogyan ábrázolta az emberi gyengeségeket és bűnöket. A Bolondok hajója (Párizs, Louvre), a Kőoperáció (Madrid, Prado) vagy a Szemfényvesztő Bosch műhelyéhez kapcsolható, legkorábbi változata mellett érdemes elidőzni egy digitális asztalnál, amely Sebastian Brant A Bolondok hajója című költeménye 1494-es digitalizált kiadását mutatja meg. A magyar fordításrészleteknek köszönhetően így megérthetjük, Bosch a főbűnöket állította pellengérre. Például ilyen a kapzsiság: "Bolond, ki csak pénznek örül, / S kaparkodik békétlenül. "
Ennek keretében az elmúlt száz év időszakából több mint száz műtárggyal gyarapodott a Nemzeti Galéria trianoni határokon kívüli magyar művészeti gyűjteményi egysége, köztük több mint harminc olyan határon túli művész alkotásával, akik eddig még nem voltak képviselve a nemzeti gyűjteményben. A most nyíló kiállítás anyagának nagyobbik része ezekre az új szerzeményekre épül, amelyekkel a nagyközönség először Székesfehérváron találkozhat. Összetartozunk Szent István Király Múzeum, Csók István Képtár, Székesfehérvár 2021. május 29. – augusztus 29. A kiállítás az 1920–2020 Nemzeti Összetartozás Napja kormányzati program támogatásával jött létre. A kiállítás kurátora Szücs György, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese. Bővebb információ itt olvasható.
Emellett újabb, a divatos európai zene hatását tükröző darabok sokaságát kellett megtanulniuk. Az új verbunkos darabok nagy részét az 1823 és 1832 között készült Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből című, 15 füzetből álló kiadványban találjuk. E darabokban a bővített szekundos ún. magyar skálán, a "bokázó"-figurának megfelelő sorzáró dallam-formulán és bizonyos, a magyar tánchoz is illő ritmuselemeken kívül, alig akad valami, amit kimondottan magyar zenei sajátságnak nevezhetünk. A cigányok maguk is többnyire nehezen és nem mindenben tudtak igazodni az új divathoz. Vonójuk alatt így az új darabok is viszonylag gyorsan idomultak a hazai környezethez. Varázslat a színpadon | Eucharisztikus Kongresszus - IEC2020. Ami e darabokból életrevalónak bizonyult, azt, együtt a hagyományból átmentett és átformált régebbiekkel, a reformkor magyarja ősi gyökerű magyar zenének, a magyar nemzeti tudat zenei kifejezőjének érezte. Ez a zene a klasszikus európai zenéhez szokott fül számára már nem hangzott idegenül, ugyanakkor elég eredeti maradt ahhoz, hogy a külföldiekben is figyelmet keltsen.
Cigány muzsikusok Magyarországon A 16. században a Magyarország nagy részét elfoglaló törökök közt már működtek cigányzenészek. A korai szórványos történeti adatok egy része éppen törököknek játszó, vagy a végvári harcokban törökök által fogságba ejtett cigányzenészekről szól. A 17. század vége tájáról – pontosabban egy 1683-ban kinyomtatott német nyelvű kalandregényből (Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus... ) – viszont már arról értesülünk, hogy magyar nemes urak, különösen erdélyiek szolgálatában egy-egy cigány hegedűs is van, aki egyben patkoló kovács. A kettős foglalkozásnak ez a hagyománya székelyföldi falvakban századunk közepe tájáig fennmaradt: a cigány kovács egy személyben a falu zenésze is volt. Századunk elején még nem volt ritkaság, hogy a cigányzenész egymagában hegedülte végig a falusi lakodalmat. Ennél voltaképpen alig több az egyetlen ritmus-hangszerrel, a gardon nal kísért hegedű, mely a Keleti-Kárpátokban élő magyar etnikai csoport, a gyimesi csángók közt máig megfelel a hangszeres tánczenei követelményeknek.
A rendszerváltást megelőző időszakban a jó cigányzenészeket "arany árban" mérték, mert szinte bármelyik éttermet jövedelmezővé tudták tenni. Akkor még 3-3, 5 millió magyarnóta-kedvelőről beszélhettünk. Biztos megélhetés volt ez a zenészeknek, és emellett megbecsülést jelentett annak, aki jól muzsikált. Ekkor még aránylag könnyű is volt munkához jutniuk, hiszen az állam mindenkinek biztosított állást. Az Országos Szórakoztató Zenei Központ (OSZK) a jobb zenekarokat rendszeresen külföldre is vitte, ami nemcsak a zenészeknek érte meg, de az országnak is "reklámot csinált. " Azok a régi szép idők Köztudott tény, hogy még húsz évvel ezelőtt is Budapest volt a szórakoztató zene fellegvára. Csak a körúton hatvanhat helyen szólt esténként a magyar nóta, országosan pedig több mint kétezer helyen húzta mintegy ötezer profi muzsikus. A '80-as évek végétől azonban folyamatosan elvesztették a munkájukat a zenészek, mivel a vendéglátó intézmények szerint az élő zenének már nem volt vendégcsalogató hatása.