A sípalakú zöldség legfinomabb része a feje. Zöld és fehér spárga A legtöbben a föld alatt növő fehér spárgát ismerik, ebből leggyakrabban krémleves készül, vagy besamelmártással öntik le, úgy kerül a tepsibe. Ha a fehér fajtát nem hámozzuk meg megfelelően, akkor könnyen fás maradhat, emiatt ódzkodnak sokan a spárgától. A fehér spárgát tehát mindig hámozzuk meg a végétől a csúcsáig, a végeit pedig törjük le. A zöld spárga a föld felett növekszik, a fehérrel ellentétben ebben sokkal több a vitamin és az ásványi anyag. A zöld spárgával sokkal kevesebb munka van, hámozni sem kell, csak az alsó részét alaposan megtisztítani. Itt is belefuthatunk fás példányba - a legegyszerűbb, ha megtörjük, és ahol eltörik, az a része ehető egészen a csúcsáig, a többit sajnos ki kell dobni. Nem túl gazdaságos zöldség, általában a megvett mennyiség felét tudjuk felhasználni. Hogyan válasszunk spárgát? Figyeljünk oda, hogy csak frisset vegyünk, ha már puha és nem roppan, ide-oda hajlik, akkor inkább hagyjuk ott.
Kép forrása: Alakítsunk ki sorokat, a halványított spárga esetében 150 cm, a zöld spárga vetésénél 120 cm-es sortávolságot hagyjunk. Ha laza talajba vetjük a magokat, 4-5 cm mélyre, ha kissé kötöttebb talajba, akkor 2-3 cm mélyre kerüljenek a magok. Május végére a magoncok elérik azt a fejlettséget, hogy kiegyelhetjük őket. A zöld spárga esetében 20-30 cm, a fehér spárgánál 30-40 cm az ideális tőtávolság. Neveljük a spárgát a korábban írtak szerint, két év nevelés után, a harmadik év márciusában, húzzunk bakhátat a halványított spárga köré. Ültetésre szánt gyöktörzsek előneveléséhez, kicsi, laza szerkezetű földdel megtöltött cserepekbe vetjük el a magokat tavasszal. Ha elérik a fiatal növények a 3-4 ujjnyi magasságot, nagyobb cserépbe ültetjük őket, és ebben folytatjuk a nevelésüket. Az így előnevelt gyöktörzseket a következő év májusában ültetjük el a kertben, 10-15 cm-el a föld alá, a rügyes oldalukkal felfelé. A tőtávolság ilyenkor is 35-40 cm legyen. Gondozzuk tovább a kiültetett növényeket, télen takarjuk trágyatakaróval vagy komposzttal őket.
Mivel nem tart hosszú ideig a szezonja, érdemes lefagyasztani is belőle, hogy a téli hónapokban is hozzájussunk a friss, vitamindús zöldséghez. Zöld spárga feldolgozása, főzése Bár van fehér és lila spárga is a zöld spárga az egyik legkedveltebb. Karakteresebb ízű, mint a fehér és zsengébb is annál, ráadásul jellemzően megpucolni sem kell. Ez a fajta ugyanis nyersen is felhasználható darabolva, vagy reszelve salátákba. A legtöbb spárgás étel bármelyik spárgával készíthető. A lila spárga változatokhoz kevésbé lehet hozzájutni, mivel meglehetősen ritka a piacok kínálatában, de ha módunk van rá, próbáljuk ki. A zöld spárgák feldolgozás gyorsabban megy, mivel ezeket nem kell pucolni, mint a fehér változatokat. A fás végeit azonban ezeknek is el kell távolítani mert keserű ízűvé teheti az ételt. Akárminek készítsük is, érdemes néhány percig blansírozni, majd jeges vízbe tenni és csak ezután dolgozni fel a kívánt recept leírásának megfelelően. Fontos, hogy ne főzzük, süssük túl sokáig, (max.
A mai napig sokan azt hiszik, hogy ünnepi étel, pedig szezonban teljesen megfizethető zöldség és nagyon könnyű az elkészítése. Zöld és fehér csokorban árulják, és bár viszonylag rövid a szezonja, nagyon egészséges és változatosan elkészíthető - ez a spárga. Elképesztően egyszerű a felhasználása, de még nyersen is fogyasztható. A legismertebb típus a fehér és a zöld spárga, de létezik lila színben is, ezt hasonlóan kell elkészíteni, mint a fehéret. Az igazi szezon májustól június végéig tart, de áprilisban is lehet már kapni szép és megfizethető árú zöldségeket. Spárgának nevezzük a növény megvastagodott, zsenge hajtását, ezt főzzük, sütjük vagy pároljuk. A zöldség nemcsak finom, hanem nagyon egészséges is, enyhe vízhajtó hatása van. A legnagyobb része víz, alacsony szénhidrát- és zsírtartalmú, így a kalóriatartalma is egészen minimális. Van benne viszont rost, vitamin és ásványi anyag, magas a káliumtartalma, nem beszélve a benne lévő vasról és magnéziumról. Mindkét fajta legjobb része a csúcsa, amit még nyersen is lehet enni.
A karácsonyi készülődés közepette érdemes az egyik hangsúlyos elem eredete, az adventi koszorú rövid története nyomába eredni Az Advent a keresztény világ egyik legfontosabb ünnepe: a karácsonyi ünnepkör kezdete. A Gergely-naptár szerint a december 25-ét megelőző negyedik vasárnappal – más definíció szerint a Szent András napjához (november 30-hoz) legközelebb eső vasárnappal – kezdődik, és karácsonyig, Krisztus születéséig tart. Adventi koszorú ose les. Ünneplünk a környezetünkkel is, amikor világítással, kiegészítőkkel megkülönböztetjük az otthonunk megjelenését és ennek kapcsán a közérzetünket is a hétköznapoktól. Különböző irányzatok alakultak ki ebben is. Van aki egy-egy színt ragad ki, és azt tartja a rendező elemnek, van aki a saját készítésű szemléletet részesíti előnyben, és persze sokan az évek során gyarapodó emlékeket használja fel a díszítéskor. A mai adventi koszorú rövid története, amit Johann Heinrich Wichern (1808–1881) evangélikus lelkész nevéhez kötnek, aki az általa alapított hamburgi Rauhen Haus gyermekotthonban készítette az első koszorút.
Spirituális szempontból az a javallott, hogy a gyertyákat szimmetrikusan helyezzük a koszorúalapra, hogy fogadjuk be a szalagok képviselte víz életadó erejét stb. Az ezotéria hívei vallják, hogy a koszorú elkészítése, a gyertyák meggyújtása és elégetése felkészít az ajándékozásra és az ajándékok elfogadására is.
Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.