Elkészítés: A három egész tojást habosra kavarjuk a cukorral és a sütőporral. Csurgatva belekeverjük az olajat, majd a lisztet és a tejet is felváltva. Simára kavarjuk a tésztát, és kiolajozott tepsiben megsütjük. A töltelékhez az almát kicsi kockákra vágjuk, feltesszük főni 5 dl cukros vízben. A pudingport elkeverjük cukorral és 2 dl vízzel, és amikor felfőtt az almás víz (és kicsit megpuhult az alma), óvatosan belekeverjük, összefőzzük. PUDINGOS SZELET – SÜTÉS NÉLKÜL – Szeles Anita Blogja. Az így elkészített krémet elsimítjuk a megsült piskótán, majd ha kihűlt, hűtőbe tesszük. (Ez a sütemény nagyon hamar elkészül azoknak, akik még hagyományos süteményeket kedvelik. Más gyümölccsel is lehet helyettesíteni az almát. )
Weboldal:
Valószínűleg nagyon sokaknak csal elő gyerekkori emlékeket a sütés nélküli réteges kekszes süti – volt tejfölös, pudingos és vajkrémes változata is, csak egymásra kellett rétegezni a krémet és a háztartási kekszet, és várni pár órát. A retró süti receptjét egy kicsit leporolva, ugyanolyan egyszerűen, de sokkal jobb alapanyagokkal elkészítve igazi ünnepi sütivé változtathatjuk... Ha a háztartási kekszet vajas kekszre cseréljük, krémként pedig egy selymes csokoládé-ganache-t készítünk, mindezt egy kis kávéval megfejeljük, elképesztően finom süti lesz a jutalmunk. Imádunk sütni - Almás-zabos keksz. A ganache (ejtsd: gánás) a franciák legegyszerűbb csokikrémje: tejszín és olvasztott csokoládé keveréke jól lehűtve, majd habosra felverve. Ennél csokisabb krém nem létezik, ráadásul jóval selymesebb és könnyedebb, mintha vajas krémet készítenénk. A krémbe is került egy kis kávé, de kávé nélkül is készíthető, akár egy kis alkohollal, ha gyerekek is esznek belőle, akkor karamellel vagy narancslével válthatjuk ki a kávét, mártogatáshoz pedig használhatunk akár meggylevet, akár kakaót vagy cukorszirupot.
Mese ovisoknak youtube – Itt megtalálod! A következő linkre kattintva rengeteg mesét találsz Youtube-on. Ez a cikk Mese ovisoknak youtube – Itt megtalálod! először a Kví. oldalunkon jelent meg.
Makos mese ovisoknak youtube Makos mese ovisoknak online Mackós versek, mondókák: 15 macis versike minden medverajongónak! - Nagyszülők lapja Kicsi Barna Mackó 🐻Gyerekdalok és mondókák | - YouTube 2. Brum-brum, Brúnó Brum-brum Brúnó, mókás medve, Van-e neki éppen táncos kedve? Brum-brum pajtás, szépen kérem, Az óvoda-bálba jöjj el vélem! Ott eljárhatsz minden táncot, Orrodba se fűznek, meglásd, láncot! Irgum-burgum, én nem bánom, Elmegyek én, édes kis pajtásom! Úgysem vágyom semmi másra, Csak a retyezáti, friss csárdásra. Kippen-koppan, dibben-dobban, Nosza, ha legény vagy, járjad jobban! 3. Medve-nóta Irgum-burgum, dörmög a medve Meddig tart el még ez a tél Lassan kifogy a tüzelőfája Kint meg fú az északi szél. Elfogyott a lépes méz Nincsen táncolni sem kedve Amíg a kamra üresen néz. Ha nem jön a tavasz, sose lesz nyár Vidámabban szólna a nóta Ha zöldellne a téli határ. 4. Bújj, bújj, medve… (Medvehívogató) Bújj, bújj, medve; Gyere ki a gyepre! Ha kijöttél, légy csendesen, Hogy a vadász meg ne lessen.
Vonatos mese ovisoknak – Itt találod a mesét! Vonatos mese Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy kerek erdő. Ebben az erdőben egy kis erdei vasút szállította az állatokat fel- és alá reggeltől estig. De nem akármilyen vasút volt ám ez! A kocsikat ugyanis egy kis gőzös húzta. A vonatot a lompos farkú róka vezette, a medve lapátolta a szenet, az utasok jegyeit pedig a nyuszi ellenőrizte. – Itt akadt a kezembe a plüsskígyó. – Sőt hátul a poggyászkocsiban volt egy öreg kígyó is, aki letisztította az utasok cipőjét ha megkérték rá. Egyik este a kisvonat bepöfögött az erdei állomásra. – Krrrr nyüüüüüü shhhhh – hallatszott, ahogy a róka behúzta a féket, és a mozdony megállt a peron előtt. Az állatok már nagyon várták az indulást, mert mindenki szeretett volna hazamenni vacsorázni és lefeküdni a kis ágyába. Ott voltak a hódok, az őzikék, a vaddisznók… – És a Timi bárány is? – kérdezi Zsófi – Igen persze, a Timi bárány is. – És a Süsü? – Hmm… hát persze a Süsü is – kezd kicsit megborulni a történet, de nem én vagyok a főnök.
Nagymamát nagyon szeretjük, ki sem tudná mondani, hogy az autó csak az övé. – A mi autónk – mindig így mondja. Lesz majd nekünk igazi autónk is, akkor majd mindennap bevisszük nagymamát a városba. Lehet, hogy a mi autónkat is megállítja majd egy diákrendőr. Ilyenkor megállunk, megvárjuk, amíg a gyerekek biztonságosan átmennek a túloldalra. Aztán rágógumit rágva vígan továbbhajtunk. A kis házak mellett pedig, amelyek olyanok, mint a virágok a mezőn még egy virág nyílik akkor ki: a mi autónk garázsa. Ez a cikk Autos mese ovisoknak – Itt megtalálod! először a Kví. oldalunkon jelent meg.
Rágógumit vettünk. Szép színes papírba volt csomagolva. Körülvettük nagymamát. Rágcsálva kérdeztük. – Veszel autót, nagymama? – Veszek. Mindnyájan bementünk vele az üzletbe, odaálltunk a pult elé. – Kérek egy autót – mondta nagymama -, olyan kulcsosat, amit föl lehet húzni, és sokáig szalad. – Sárgát vagy kéket tetszik? – Sárgát kérek – felelte nagymama, és ránk nézett. A kiszolgálónő becsomagolta az autót, és odaadta nagymamának. Azt hitte, odaajándékozza valamelyikünknek. Nagymama azonban a táskájába tette az autót. Az utcán várt ránk a bátyám. Neki is vettünk rágógumit. Azt mondta, hogy stramm fickók vagyunk. Most újra itthon vagyunk, de tudjuk, hogy akármikor újra bemehetünk a városba, mert a bátyám diákrendőr. Nagyon büszkék vagyunk rá. Rágjuk a rágógumit. Nagymama fölhúzza a sárga autót, leteszi a ház előtt a sima földre. Az autó szalad, fordul. Körülüljük, és mi is benne utazunk. Utakat rajzolunk a földre, jelzőtáblákat állítunk. Nagymama csak ül a karosszékében, és mosolyog. Este elteszi az autót, de tudjuk, hogy másnap újra ideadja.
Telt, múlt az idő. A reggelek hűvösödtek, a nap egyre gyengébben ontotta fényét, melegét, a virágok elkezdtek száradni. Az emberek megkezdték a betakarítást a kertekben, a mezőn. Ősz úrfi elérkezettnek látta az időt, hogy munkához lásson. Felvette mellényét, és elindult. Ahogy közeledett a festékgyűjtő helyhez, egyre nagyobb lármára lett figyelmes. Hallja, hogy a színek veszekednek, melyikük a legszebb. Olyannyira belemerültek a vitába, hogy összekeveredtek a nagy civakodás közben. Mire az úrfi odaért, már nem volt csak minden színből egy kevéske ami tiszta maradt. De volt, narancs, rozsdabarna, zöldes barna, bordópiros, és azok számtalan árnyalata. Nagyon dühös és elkeseredett volt egyszerre. Most mi lesz? Ám nem volt mit tenni. A mezőről már elfogytak a színek, újakat gyűjteni nem volt honnan, így hát ezekkel pakolta tele zsebét az Úrfi, és hintette, hintette nem is nézte hová. Szomorú volt, mert attól tartott, apja nem bízza többé rá a munkát. Mire mindent átvarázsolt, Őszapó is előjött, hogy gyönyörködjön fia munkájában, de nem látta sehol.
Valamikor régen, még a világ kezdetén nem voltak ám ilyen színesek a falevelek ősszel, mint most. Egyhangú volt minden elmúlt a nyár, megsárgultak és lehullottak. Őszapó már nem akart változtatni régi szokásán, megelégedett a sárgával is. Ősz úrfi, a fia, egyszer különös ötlettel állt elő. – Hadd fessem be én a fákat, csak egyszer. Már láttam Édesapám, hogy csinálja! Az öreg Ősz ráállt, de titokban azért figyelte fia tevékenykedését. Először Ősz úrfi a szorgos kis méheket bízta meg, hogy nyáron gyűjtsenek neki sok, sok festéket a virágokból. Azok el is vállalták, hiszen mi sem kedvesebb munka számukra, mint virágról, virágra szálldosni, nektárt gyűjtögetni. Külön kis kosarat kaptak amibe a színeket gyűjtötték. Hétfőn a sárga, kedden a piros, szerdán a kék, csütörtökön a zöld, pénteken a bordó színeket gyűjtötték. A többi két napon azt csináltak, amit akartak. Így ment ez egész nyáron. Gyűltek a színek. Hatalmas halmokat halmoztak fel a szorgos kis méhek, és munkájuk gyümölcsét minden nap megcsodálták.