Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag Szigetvilág (Európa Könyvkiadó, 2009) - 1918-1956/ Szépirodalmi tanulmánykísérlet Szerkesztő Fordító Kiadó: Európa Könyvkiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2009 Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés Oldalszám: 662 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 21 cm x 13 cm ISBN: 978-963-07-8832-8 Megjegyzés: Fekete-fehér fotókkal illusztrált. Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg 1973-ban jelent meg Nyugaton Szolzsenyicin gigantikus műve a sztálini munkatáborokról, mely végleg összezúzta a nyugati értelmiség minden addigi illúzióját a szovjet rendszerrel kapcsolatban. A szerző maga is megjárta a Gulagot - tizenegy esztendőt töltött a Szigeteken -, s beszámol saját élményeiről, ám emellett rabok ezreinek tanúságát gyűjtötte össze művében, mely részint történelmi és szociográfiai munka, részint a XX. század egyik legnagyobb gyalázatának szépirodalmi feldolgozása - tele szenvedélyes haraggal a kommunista diktatúrával, Sztálinnal s hóhéraival szemben, és együttérzéssel az áldozatok iránt.
ALKOTÓI TÁMOGATÁS A GULAG SZIGETVILÁG CÍMŰ SZÉPIRODALMI TANULMÁNYKÍSÉRLET LÉTREHOZÁSÁRA. MEGÍTÉLT ÖSSZEG: 0 RUBEL. Egy ismerősöm kérdezte, mi a véleményem a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. 2017-re szánt 400 millió forintos támogatásáról. Véleményem a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. 2017-re szánt 400 millió forintos támogatásáról a következő: Nyugat-szibériai-alföld és a Közép-szibériai-fennsík Javítómunka-táborok Főigazgatósága Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Kollégiumi döntés NÉV: ALEKSZANDR ISZAJEVICS SZOLZSENYICIN HELY: KISZLOVODSZK PÁLYÁZAT LEÍRÁSA: ALKOTÓI TÁMOGATÁS A GULAG SZIGETVILÁG CÍMŰ SZÉPIRODALMI TANULMÁNYKÍSÉRLET LÉTREHOZÁSÁRA MEGÍTÉLT ÖSSZEG: 0 RUBEL PÁLYÁZATI SZÁM: 4579102/37 Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Oroszországban tavaly készült egy közvélemény-kutatás, ami arra jutott, hogy a 18 és 24 év közötti fiatalok fele nem tud arról, hogy Sztálin idején milliók járták meg a Gulagot, pontosabban 1930 és 1956 között összesen 20 millió ember volt rövidebb-hosszabb ideig rabszolgamunkát végző fogoly Szovjetunióban, és történészek szerint kb. 2 millióan bele is haltak a kényszermunkába, az embertelen körülményekbe vagy a kivégzésekbe. Ez a felmérés annyira megdöbbentett néhány filmest, hogy úgy döntöttek, nem várják meg, amíg a fiatalok a kezükbe veszik a 2000 oldalas Gulag-szigetvilág ot, hanem inkább forgattak egy dokumentumfilmet Kolima – a félelmünk szülőföldje címmel, és végigjárták a Magadan és Jakutszk közötti 2000 km-es távot, hogy az egykori, a Kolima-folyó környékén kialakított, legrettegettebb táborok helyén élőkkel beszélgessenek. A teljes filmet feltették a Youtube-ra, egy hónap alatt több mint 14 milliószor megnézték: A filmben a túlélők leszármazottai, helyiek és történészek ma már szinte elképzelhetetlen, de jól dokumentált eseteket idéznek fel.
Illusztráció: Szolzsenyicin 1974-ben/ Dutch National Archives Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Nazanszkij ♥ >! 2021. szeptember 19., 06:44 Ami a lágereket gazdaságilag előnyössé tette, azt már annak idején Morus Tamás, a szocializmus ükapja leírta az Utópiá ban. Vannak lealacsonyító és különösen nehéz munkák, amelyeket a szocializmusban senki sem akar elvégezni, nos, ehhez van szükség a rabok munkájára. A távoli, vad vidékeken végzendő munkára, ahol évekig nem szükséges lakásokat, iskolákat, kórházakat, üzleteket építeni a huszadik század derekán csákánnyal és lapáttal végzett munkához. A szocializmus nagy építkezéseihez, amikor ezekhez még nincsenek meg a gazdasági eszközök. A nagy fehér-tengeri csatornán még a teherautó is ritkaságszámba ment. Mindent kenyérgőzzel építettek, ahogy a lágerban ezt mondani szokták. A még nagyobb Volga-csatornán (mely hétszer akkora munka volt, mint a fehér-tengeri, és csak a Panama- meg a Szuezi-csatornához mérhető) százhuszonnyolc kilométer hosszú, öt méter mély árkot kellett építeni, melynek szélessége fent nyolcvanöt méter, s mindezt csaknem kizárólag csákánnyal, ásóval és talicskával.
Az Minden dolgok könyve április 3-án és 4-én, valamint május 16-án és 17-én is látható a Kolibri Fészekben. További képek az előadásról: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. Fotó: Szilveszter Beatrix
A kilenc éves Thomas Klopper olyan dolgokat lát, amiket mások nem – sellők és trópusi halak úszkálnak 1951-ben az amszterdami csatornákban, a szomszédasszony boszorkány; és imádkozás közben még az is kiderül, hogy Jézus vasárnap egyszerűen imád villamosra szállni. Pedig Thomas apja szerint az hatalmas bűn. "Hogyan lehet megtanulni nem félni? " A Minden dolgok könyve végtelenül humoros, varázslatos történet, ami egyszerre szól a családon belüli erőszak témájáról, a hitről, barátságról és a szerelemről. Mindarról, ahogy egy gyermek megtanulja, hogyan nézzen szembe a saját félelmeivel, a körülötte lévő világ igazságtalanságával, és hogyan készüljön fel arra, hogy felnőttként is boldog maradhasson. Thomas története a szív és a fantázia határtalan erejét ünnepli a felnőttek szigorú, erőszakos, és szűklátókörű világával szemben. Az előadás időtartama kb. 70 perc. A Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös program.
Gondolatainak dokumentálásával legalább nevén nevezi a dolgokat, és később is pontosan tudja majd, mi történt vele. Olvass bele! A Minden dolgok könyve pontosan beleillik a Kolibri Kiadó Magasfeszültség sorozatának tematikájába, hiszen regényében Guus Kuijer [ejtsd: kgűsz káüjer] elhallgatott, nem szívesen látott dolgokról mesél, egy kilencéves kisfiú nézőpontjából. Ettől a történettől tiszteletlenné válik az ember – írja a regény előszavában. Egy elvakultan igazságtalan, szeretteit pofonokkal terelgető apa valóban olyan reakciókat válthat ki a környezetéből, amire se gyerek, se felnőtt nem lehet büszke. "De a boldogtalan gyermekeknek is joguk van elmondani, ami szívüket nyomja. " Mégpedig úgy, ahogyan a fájdalom kiszakad belőlük. A naplóírás intim rituáléja során megismerkedünk a kibékíthetetlen ellentétek szerint működő világgal. Thomas szemével olyan dolgokat is láthatunk, amiket más nem tapasztalhat meg. A fiú csak fokozatosan ismeri fel a körülötte zajló dolgok valódi természetét.
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Bezárás
Hogy vagy, kisbarátom? kérdezte Jézus. Jól felelte Thomas. Csak jól, vagy irtó jól? kérdezte Jézus. Csak jól válaszolta Thomas, de Nem merte folytatni. Ne félj, cimbora biztatta Jézus. Nekem nyugodtan elmondhatod! Nem árulom el senkinek. Becsszó. Jézus Urunk beleköpött a jobb tenyerébe, és esküre emelte két ujját. Nem szabadna vernie a mamát nyögte ki Thomas. Érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe, de nem akart sírni. Kinek nem szabadna vernie a mamát? kérdezte Jézus. Tudod jól, kire gondolok! felelte Thomas dühösen. Káposzta a fejem mondta Jézus. De fura, gondolta Thomas: nagyapa szokta mondani, hogy káposzta a fejem, mástól még sosem hallotta. Úgy értem folytatta Jézus, hogy én nem tudok semmit. Hát papára, ki másra! kiáltotta Thomas. Jézus nem válaszolt, de az arcán látszott, hogy alaposan megijedt. És szomorú is, meg mérges. Szent Isten! fakadt ki azÚr. Hát apukádnál elmentek hazulról? Egész héten olyan forróság volt, hogy a csatornákban trópusi halak úszkáltak. Thomas a saját szemével látta őket.
A regény másik fontos szereplője Amersfoort néni amellett, hogy a kíváncsi Thomasnak könyveket ad kölcsön, amikből tanulhat, és amik jó hatással vannak rá, hoz egy kis misztikumot a regénybe. Bár a néni nekem egyáltalán nem tűnt boszorkánynak, de az tuti, hogy a kisebb olvasók érdekes karakternek tartják majd ebben biztos vagyok. Egy bölcs, idős öregasszonyról van szó, akivel jó elbeszélgetni, akinek sok macskája van, és egyedül él (férjét lelőtték a háborúban) és titkokat tud mindenkiről (vagy csak egyszerűen jó megfigyelő). A vallásosság téma elég erősen jelen van a regényben, ami engem kicsit feszélyezett, de ez a saját "hibám", túlzottan nem erősségem ez a téma, mert nem vagyok se katolikus, se semmilyen vallás hívője. Míg Thomas apja hisz Istenben, Jézus tanításaiban, a Biblia parancsainak engedelmeskedve szeretné családját irányítani (inkább ez álvallásosság sajnos, mintsem tiszta hit) addig a többiek életében inkább csak érintőlegesen szerepel a vallás. A Thomas fejében megjelelő Jézus alak kifejezetten vicces, és inkább egy barát szerepét tölti be, mintsem irányítani és téríteni vágyó alak.