Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem Volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg koca s annak három malackája. Amikor már nagyocskák voltak a malacok, azt mondta nekik az anyjuk: - Drága gyermekeim, én már eleget fáradtam érettetek, megöregedtem, el is híztam, eredjetek, próbáljatok szerencsét. Nosza, elbúcsúzott a három kismalac a kocától, s elindultak hárman háromfelé. Az első malac hamarosan találkozott egy emberrel, aki nagy szekér szalmát vitt. - Gazduram - kérte a malac -, adjon nekem egy kevés szalmát, hadd építek egy kis házikót magamnak. A gazda adott jó szívvel, a malac meg egykettőre házikót épített a szalmából. De alig költözött be, odament farkas koma, kopogtatott az ajtón. - Eressz be kismalac! - Hogyne! Hogy felfalj! - szólt ki a malac. - Bizony ha nem eresztesz be szép szóra, összedöntöm a házadat, s megeszlek! Benedek elek esti mese magyarul. - fenyegetőzött a farkas. Amit mondott, meg is cselekedte, a házacskát összedöntötte, s szegény malacka alig bírt kereket oldani.
Ott aztán szépen körbe állottak, s a király kiment közéjük. Sorban megállott előttük, kezében a rozmarinttal, de bizony az egyetlenegy leány előtt sem hajolt meg. Búsult a király, hogy már a rozmarint sem használ. Kihirdette másodszor, hogy jöjjön, aki szerencsét akar próbálni. S jöttek másodszor még többen, sokkal szebb leányok, de a rozmarint ezek előtt sem hajolt meg. Benedek Elek :: ESTI MESE MINDEN NAPRA. Megpróbálta harmadszor is, s jöttek most annyian, mint égen a ragyogó csillag. S valának köztük olyan szépek, hogy a napra lehetett nézni, de rájuk nem, s a rozmarint még ezek előtt sem hajolt meg. De már most igazán nem tudta, mitévő legyen. Hiába feküdt le este, szemére nem jött álom, mert a nép zúgolódott már, hogy annyi szép leány közül nem tudott választani. Amint így tűnődnék, évelődnek magában, csak beröppen az ablakon egy kicsi madárka, arany volt a lába, arany volt a szárnya, s elkezdett beszélni a rozmarinttal: – Hallod-e, te rozmarintszál, én tudom, hogy a király szívének nagy bánat ja vagyon, de én majd segítek rajta.
Nem volt abban annyi sem, mint egy mákszem. Hordták a pecsenyéket szép sorjában, de vissza is vihették, mert a vén király csak megnyalintotta, s bele sem harapott, olyan cudar sótalan, ízetlen volt mind a sok drága pecsenye. De ezt már nem állhatta szó nélkül az öreg király: – Hallod-e, öcsém, hát miféle szakácsod van neked, hogy só nélkül süt-főz? – Sóval süt-főz ez máskor mindig, felséges bátyámuram, de én azt hallottam, hogy bátyámuram nem szereti a sót, megparancsoltam hát, hogy fejét vétetem, ha egy mákszem sót is tesz az ételekbe. Benedek Elek | Mesebázis. – No, öcsém, azt ugyancsak rosszul tetted, mert én erősen szeretem a sót. Kitől hallottad, hogy nem szeretem? – Én bizony éppen a kigyelmed leányától, felséges bátyámuram – mondta a fiatal király. – Abban a szempillantásban megnyílik az ajtó, belépett a királyné, az öreg király legkisebb leánya. Hej, istenem, örült az öreg király! Mert még akkor megbánta volt szívéből, hogy elkergette a leányát, s azóta ország-világ kerestette mindenfelé. Bezzeg, hogy most a legkisebbik leányának adta a legnagyobbik országát.
- Eressz be, kismalac, a házacskádba! - Dehogy eresztlek! Tán hogy felfalj! - válaszolt a malac. - Bizony, ha szép szóra be nem eresztesz, lerontom-bontom a házacskádat, s megeszlek! Úgy tett, ahogy mondotta, a házacskát lerontotta-bontotta, s a malacka épphogy el tudott iszkolni; vitte az irháját. Hát a harmadik malackával mi történt? Ez is találkozott egy emberrel, aki téglát vitt a szekerén. - Gazduram - kérte a malacka -, adjon nekem néhány téglácskát, hadd építek magamnak házacskát. Benedek elek esti mese film magyarul. Adott az ember téglácskát, s épített a malacka egy szép, csinos házacskát. Bezzeg hogy mindjárt odasomfordált farkas koma, kopogtatott az ajtón. - Eressz be, kismalac! - Kinn tágas, benn szoros, fel is út, le is út! - szólt ki a kismalac. - No, megállj! - ordított a farkas, s azzal döngetni kezdette a házacskát, erőlködött szörnyen, hogy szétrontsa-bontsa, de a házacska meg se mozdult, a malacka meg hasát fogta nagy nevettében. Munkái a Nemzeti Iskola, Néptanítók Lapja, Az Én Újságom, Jó Pajtás, Cimbora stb.
Tetszettek a jókívánságok kedves Ágnes, és persze a vers szépsége is megfogott! Ölellek: Ági dvihallyne45 2015. 14:07 Kedves Ági! Nagyon szép születésnapi köszöntődhöz szeretettel és szívvel gratulálok! Sarolta Aren (szerző) 2015. 00:23 @ cucedli: Igazán köszönöm Kedves Kati!! :) Nagyon örülök Neked!! Szeretettel Ágnes Törölt tag 2015. február 19. 21:59 Törölt hozzászólás. február 18. 08:06 @ Pista: Köszönöm Kedves Pista a gratulációt és a jókívánságot!! Szeretettel Ágnes Pista 2015. 07:40 Nagyon szép köszöntő, sok boldogságot az ünnepeltnek, neked nagy szívvel gratulálok!!! Aren (szerző) 2015. Legjobb Születésnapi viccek és mémek [2022] FUN24 2. oldal. február 17. 15:54 @ flagranti-poeta: Nagyon köszönöm Kedves Tomi!! Üdvözlettel Ágnes flagranti-poeta 2015. február 16. 16:13 Igen szépen írsz!! Szívem hagyom itt is. Tomi. 14:05 @ Faramir: @ giziszalay: @ Meroni: @ Mirana: Nagyon köszönöm a kedves szavakat!! Szeretettel Ágnes Mirana 2015. 12:43 Tényleg szép szülinapi köszöntő. Szívvel gratulálok:Margó Meroni 2015. 11:56 Szép születésnapi köszöntődhöz szeretettel és szívvel gratulálok.
Roma áldás férfiakra - YouTube
Születésnapi viccek Józsi bácsi a 85. szülinapját ünnepli magányosan. Egy pohár itókával a kezében lenéz a lábára és így szól: "Isten éltessen kedves lábam, te is ma lettél 85 éves, köszönöm hogy cipelted a súlyomat, elvittél mindenfelé amerra csak akartam. " Ez után egy kicsit feljebb tekint és így szól: "Isten éltessen téged is kedves térdem, te is ma lettél 85 éves, köszönöm, hogy cipeltél és te is segítettél eljutni mindenfelé amerre csak akartam. Nagyon köszönöm. " Tekintete még egy kicsit feljebb kalandozik és így szól: "Vili, Vili! Ha élnel, ma lennél 85 éves! " 186 pont Az orosz cárnak születésnapja van. Reggel felébred, kinéz az ablakán, és azt látja, hogy valaki a hóra pisilte a következő üzenetet: "Boldog születésnapot kíván leghűbb szolgád: Iván! " A cár behívatja szolgáját és csodálkozva kérdezi tőle: - Hogy csináltad ezt, Iván? Hisz nem is tudsz írni! - Igaz, hogy én nem tudok, Felség, de a Cárné Őfelsége vezette a ceruzámat. 186 pont - Rossz így magányosan megöregedni. - panaszkodik Kovács egy régi barátjának.