Clint Eastwood és Don Siegel rendező párosától ( Coogan blöffje, Piszkos Harry, Szökés Alcatrazból) nem egészen ilyen filmre számít az ember. Valószínűleg a gyártó Universal sem ilyenre számított, mert halvány gőze sem volt róla, hogyan pozicionálja – alig csaptak neki bármi hírverést, és még azt a keveset is rosszul, ugyanis Eastwood pisztolyforgató imázsára alapoztak, ami e helyütt abszolút mellényúlás (ironikus, hogy ezt a későbbi DVD-borítókon mennyire durván túlkompenzálták, azok ugyanis egy romantikus lányfilmet sejtetnek, ami szintén teljes hülyeség). A tizedes háreme (The Beguiled, 1972 – az eredeti cím egészen remek a maga sunyi többértelműségével) emiatt az év egyik legnagyobb bukása lett: alig egymilliót kalapozott össze magának az amerikai mozikban, Eastwood pedig cserébe úgy berágott a töketlenkedő stúdióra, hogy 2008-ig ( Elcserélt életek) nem is dolgozott velük újra. A tizedes háremé nek elsüllyedése és mai, szinte teljes ismeretlensége már csak azért is szomorú, mert egy baromi jó, a dráma és a pszichológiai/erotikus thriller határán mozgó, egyhelyszínes, háború-a-háborún-belül filmről van szó, amely ráadásul mind műfaját és jellegét, mind pedig főszereplője karakterét tekintve egészen egyedülálló Eastwood karrierjében.
Nem mintha a másik nem képviselőit félteni kellene. Épp ellenkezőleg: mindannyian megérik a pénzüket, a szintén manipulatív, a külvilág felé keménységet, tartást és erkölcsösséget sugárzó, de valójában velejéig romlott igazgatónőtől kezdve, a testi szerelemre éhező tinédzseren át, a tizenkét éves kislányig bezárólag. Senki sem ártatlan, és ahogy haladunk előre a sötét végkifejlet felé, úgy válnak a karakterek egyre kegyetlenebbé és gyarlóbbá, úgy lesz az egykor a tisztaságot és ártatlanságot jelképező leányiskola a bűnbeesés, a paráznaság, a féltékenység és végül a gyilkosság véres, forrongó indulatokkal kiparkettázott színpadja. Jobban mondva: a tizedes csak segít előcsalni azt az ördögöt, ami már egyébként is ott lakozott az épület falai között. Persze ilyen körülmények között nagyon-nagyon könnyen elbillenhet a mérleg nyelve egy bizonyos oldal felé, ám Siegel bámulatos érzékkel találja meg az egyensúlyt a karakterek között. Egyikük mellett sem foglal határozott állást, ugyanakkor mind a tizedes, mind a nagyobb teret kapó női szereplők hiteles, ügyesen végigvitt, előbb szimpátiát, majd leginkább gyűlöletet kiváltó emberarcot kapnak, aminek köszönhetően egy idő után kifejezetten nehéz eldönteni, hogy a macska a galambok között, vagy a galamb a macskák között meséjét látjuk-e. A figurák, legyenek bármennyire alattomosak és gonoszak, érthető és fájdalmasan emberi motivációktól hajtva teszik, amit tesznek, az életéért és a szökésért harcoló tizedes ugyanúgy, mint a féltékenységtől megvaduló aggszűz tanárnő.
Ötven évvel ezelőtt (1971. május 28-án) mutatták be az amerikai mozik Don Siegel és Clint Eastwood sötét erotikában, nemi indulatokban és neurózisban meghempergetett polgárháborús melodrámáját, A tizedes háremé -t. A Thomas P. Cullinan 1966-os regényéből készült A tizedes háreme mind Don Siegel rendezői, mind Clint Eastwood színészi pályafutását tekintve rendhagyó alkotás. Siegel itt jutott a legközelebb ahhoz, hogy – elszakadva a westernek, akció- és bűnfilmek világától – megvalósítsa művészi elképzeléseit, Eastwood pedig először próbálkozott azzal, hogy kitörjön a Sergio Leone Dollár-trilógiája fémjelezte, egyre szűkebbnek érzett szerepkörből, és végre valódi érzéseket jeleníthessen meg játékában. De ha csak az egyetlen évtized alatt – 1968 és 1979 között – készült öt közös filmjüket vesszük számításba (a másik négy: Coogan blöffje, Két öszvér Sára nővérnek, Piszkos Harry és Szökés Alcatrazból), A tizedes háreme akkor is kilóg a sorból. A hangsúly ugyanis ezúttal nem az akción, hanem a lélektani drámán van.
John McBurney jenki tizedes súlyosan megsérül a polgárháború egyik csatájában, és egy közeli, déli területen lévő lányiskola tizenkét éves bentlakója talál rá. A tizedesnek gondját viselik a két női tanár igazgatta, csupán maroknyi lányt tanító iskolában, és kezdeti impulzusaik ellenére nem adják őt át a környéken járőröző déli katonáknak. McBurney aztán lassan felépül, és sármjával, fűt-fát ígérgetésével sorban elcsavarja mindenki fejét, a kislánytól a rabszolgán át a középkorú iskolaigazgatóig – a háborús zónában álló épület a féltékenység, a hazugság és a szerelmi bosszú melegágyává válik. Szóval sem a régi poszterek, sem az új DVD-borítók ne tévesszenek meg senkit: A tizedes háreme nem egy fegyverdörgésekkel teli, tipikus Eastwood-film, és nem is holmi lányregény. Hanem egy fülledt, érzelmekkel, indulatokkal és bűnösökkel teli déli gótika, amely a bentlakásos lányiskolákról szóló filmek jellemző témáit (szexuális elfojtás, elnyomás, gejzírként a felszínre törő vágyak) egy háborús drámával keretezi, és bele-belenyúl az exploitation eszközeibe is, olykor pedig már-már a horror határán egyensúlyozik.
A tizedes egy manipulatív antihős, aki élvezettel használja ki a körülötte lévő lányok és nők figyelmét, vágyakozását és hiszékenységét. Eastwood karrierjének addig legjobb és legérettebb alakítását nyújtja (ráadásul abszolút a komfortzónáján kívül), ahogy az egész filmet ágyban fekve, majd pedig bicegve és mankón járva viszi végig, halkan beszélve, magában kalkulálva, hidegen kitapogatva és felhasználva mindenki gyengéit és vágyait (rögtön az első percekben megcsókol egy tizenkét éves kislányt) – már a puszta jelenléte is kész fenyegetés. A nők szintén meggyőzőek, főleg a kemény, látszólag a végletekig erkölcsös, valójában szintén manipulatív és nem is akármennyire romlott igazgatót alakító Geraline Page játéka emlékezetes. Siegel egy jó ideig úgy kezeli a sztorit, mint valami könnyed hangvételű, erotikával fűtött melodrámát, és a játékidő első fele alapján a néző szinte várja, hogy az egész elcsússzon egy sikamlós szexvígjátékba, amelyben Eastwood csibészes félmosollyal keféli végig a lányiskolát.
Ohó, mekkora bitch slap lesz ebből. Mert a film egy egészen más irányba csúszik el. Siegel mérhetetlen alattomossággal vezeti egyre sötétebb területre a cselekményt, hogy a végére egy lelkileg és fizikailag is brutális pszicho-erotikus thrillert faragjon belőle, egyre bűnösebb, sérültebb, gyarlóbb és kegyetlenebb karakterekkel (ami a fizikai brutalitást illeti, olyan csak egy van, és az sem explicit, Siegel rendezői szakértelmének hála mégis felkavaróbb végignézni, mint egy premier plánban mutatott belezést). És a film legnagyobb bravúrja az, hogy az egyre forrongóbb indulatok kavalkádjában nem foglal állást – ide-oda lökdösi szimpátiánkat, akivel az egyik jelenetben még együtt érzünk, azt a következőben egy tüzelő ágyú csöve elé állítanánk. Senki sem ártatlan, és még az is elképesztő aljasságokra képes, aki a leginkább tiszta szívűnek tűnik. A tizedes ellenséges területen van, és bár nyilvánvalóan hazug és kétszínű, aligha lehet hibáztatni, hogy mindent megtesz a túlélése és a potenciális szökése érdekében.
Sajátos helyzet alakul ki, az ápolók egyben börtönőrök is, akiket a lassan felépülő McBurney úgy igyekszik kijátszani egymás ellen, hogy minden vonzerejét bevetve, szép szavakkal és hazugságokkal manipulálva egyenként elcsábítja a vágyakozó nőket, legyen szó kiskamaszról, feslett bakfisról, rabszolgáról vagy tapasztalatlan középkorú tanítónőről. A tizedes háreme (Pamelyn Ferdin és Clint Eastwood) Forrás: Universal Pictures A fokozatosan kibontakozó "szerelmi" sokszögben McBurney szándékai a legvilágosabbak: tisztában van vele, hogy ellenséges katonaként az egyetlen esélye a túlélésre, ha maga mellé állítja a nőket, elérve, hogy mindaddig ne dobják ki a biztonságot jelentő házból, amíg elég erőt nem gyűjt ahhoz, hogy maga szökjön meg. Csakhogy a csatamezőről egy újabb, ezúttal főként lelki síkon vívott háborúba csöppent, az intézmény lakóinak vele kapcsolatos vágyait egyaránt színezi eltérő életkoruk, tapasztalataik és társadalmi hátterük – McBurney ezeket a különböző hiányokból fakadó vágyakat próbálja afféle "lelki szerepjátékban" meglovagolni, igaz, végül épp azt az igazgatónőt utasítja vissza, aki maradásának legfőbb záloga, és aki ráadásul a legsötétebb szexuális titkot őrzi.
Elfogy két ital, mire végigolvassátok. A hosszúlépés kifejezetten olcsó, 95 Ft. Csapon háromféle Pécsi sör volt, a két Szalon és az új. Az olvasottakból csak annyit lövök le, hogy az elődje az 1700-as években alapított Korona vendéglő és vendégház volt, ami a legenda szerint még Petőfi Sándort is vendégének tudhatta egyszer. Kossuth Lajoson kívül Petőfi az a történelmi alakunk, akinek az egykori vélt vagy valós látogatásával legszívesebben büszkélkednek a nagy múltú kocsmák is. Egyéb megfigyelésem volt ez a pár éves naptár, megfestett régi pécsi életképekkel: Sajnos nem sikerült nyomra jutnom az alkotót illetően. Paál I? Megnéztem volna többi művét is. Pécsi kocsmajáráson: Csinos Presszó és 100 éves Borozó - Kocsmaturista. Ha valaki többet tud, kérem írjon nekem! A 100 éves Borozó címe: Pécs, Hungária utca 2 Térképen a Csinos Presszó és a 100 éves Borozó is Hamarosan lezárom az első pécsi körömet, még öt meglátogatott hely meséjével. Ha extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!
Hír Magazin Program Sörszótár Sörfőzdék Sörmenet Search for: Címke: csinos presszó Ezek Pécs legmenőbb sörlelőhelyei! 2020-08-14 | 06:24 Magazin A miskolci és a debreceni kedvenc helyeink után összegyűjtöttük Pécs legmenőbb sörközpontú vendéglátóhelyeit. Lássuk, melyek a szerintünk legkúlabbak a baranyai megyeszékhelyen! 🕗 Nyitva tartás, Pécs, 7621, Váradi Antal utca 8, érintkezés. Szerzői jogok Adatkezelési tájékoztató Médiaajánlat Impresszum Facebook Instagram Írj nekünk Minden jog fenntartva — © BeerPorn 2022.
A teljesítmény cookie-k arról gyűjtenek adatokat, hogy hogyan használják a honlapunkat. Ezeket arra használjuk, hogy jobban megértsük miként használják a honlapunkat, hogy annak tartalmát és funkcióit javítsuk.
A statisztikai sütik névtelen adatgyűjtéssel teszik lehetővé a weboldal tulajdonosai számára, hogy elemezni tudják a weboldal használatát. A marketing sütik célja, hogy a felhasználókat több weboldalon keresztül kövessék. Ennek az a célja, hogy olyan reklámokat tudjunk megjeleníteni felhasználóinknak, amelyek relevánsak és érdeklik őket, és ezáltal értékesebbek a kiadóknak és külső reklám szolgáltatóknak. A süti nyilatkozatunk utoljára 2018. ParaPark Pécs - A galaxis első szabadulójátéka. 05. 15. lett frissítve.
Természetesen csak a fantázia szabott határt a készülő alkotásoknak, hiszen hűtőmágnes, kitűző, gyűrű, fülbevaló, nemezlepke is került ki az ügyes kezek közül. A nap folyamán "Örökzöld" ruhajavító műhelyben fogadtuk az érdeklődőket, varrónőnk elhasznált, elszakadt ruhaneműket javított meg. Minden érdeklődőnk újrapapír füzetet és ceruzát kapott ajándékba. Azok a látogatók, akik legalább három aktivitást vállaltak, tehát játszottak, meghallgatták valamelyik előadásunkat és kézműveskedtek, kulacs vagy pólóajándék közül választhattak. Csinos presszó pes 2011. A programszervezők nagyon sokban segítették munkánkat, hiszen az esemény szóróanyagán szerepel a Nuhu programja, és így újsághirdetésben is megjelentünk. Fényképek megtekinthetőek a facebook oldalunkon. 24.07.2019 15:03:44
Nyitva: H-Sz: 10:00-02:00, Csütörtök szünnap, P-SZ: 10:00-04:00, V: 12:00-00 Következő este tettem egy nagyobb kört. A 100 éves borozót már a kocsiból kinéztem, és hiába óvtak "lerúgott borozó" címén, bementem. Sokféle zsánerem van nekem. Hétfő este nem csak a "100" éves múltja tündökölt a helynek, hanem a jelene is burjánzott. Sokan osztoztak a téren, de inkább az első teremben, ahol a bárpult is volt. A közönség főleg ötven feletti férfiakból állt. Élénken, de nem ricsajjal folyt a beszélgetés, sőt a sakk is. Ketten játszottak, a harmadik beleszólt. A díszlet nagyon is múltidéző volt. Restis faburkolású falak keretezték. Eleve sok otthonos, és évtizedes hagyományokat életben tartó faanyag használata jellemezte a bár körül és a bútorokat illetően. A asztalokat mind terítővel borították, még a TV állványt is. A pult kövekkel szépen kirakott talapzatán viszont látszott már a modernebb idők lenyomata. Csinos presszó pecl.php.net. A falakon körben feltárul a borozó története és anekdotái, mint egy kis irodalmi-történelmi adalék.