157 A régi város (Manchester by the Sea), írta és rendezte: Kenneth Lonergan; főszereplők: Casey Affleck, Lucas Hedges, Kyle Chandler, Michelle Williams; színes, amerikai, (humorral oldott) filmdráma, 137 perc, 2016 (16) Tékozló gyász Ben Affleck kétszeres Oscar nyertes, de a családban Casey lehet az első színészi szobor birtokosa, miután Matt Damontól megörökölte a szerepet. A SAG-nál ugyan Denzel Washington nyert, Affleck nem kevesebb, mint 39-cel több díjat zsebelt be nála. Teljesen megérdemelten. Három alkotást nem látva a hétvégi mezőnyből kijelentem: A régi város az idei szezon magasan legjobb drámája. Mely az érzelmek mellett humorral is játszik. Chandlerék szépen és békésen élik mindennapjaikat Manchesterben (mármint az USÁ-ban és a Massachusetts államban található, legutóbb bő 5000 lélekszámú kisvárosban), mígnem Lee (Casey Affleck) és Randi (Michelle Williams) életében történik egy tragédia. Lee nem tudja feldolgozni és menekül régi városától, otthagyva párját, szüleit és bátyját, Joe-t (a '90-es évek végén futó A kiválasztott c. sorozatból ismerős Kyle Chandler, ha már Chandlerékről szól a film).
Ekkor kapja a hírt, hogy testvére meghalt egy veleszületett rendellenesség miatt, amire persze már számítani lehetett. Ekkor derül csak ki az igazán komoly gond, ugyanis Joe (Kyle Chandler) egy egészen fura örökséget hagy rá, méghozzá hogy tudta nélkül kell unokaöccsének gyámjává válnia. Patrick (Lucas Hedges) pedig a sztereotípiáknak tökéletesen megfelelő tini, akinek a legnagyobb gondot a barátnői és a hokiedzések jelentik. Próbálnak elkezdeni egy közös életet, de valahogy ez nem nagyon akar sikerülni, főleg egy olyan városban, ahová rossz emlékek fűzik Lee-t. Ennyi a történet, mindez két óra tizenhét percen keresztül. Ha sokkal hosszabb lett volna, akkor simán el tudom képzelni, hogy elkezdem egyesével számolni azt a 237 percet, amit ott töltöttem a moziteremben, miközben a következő jelenetre vártam, hátha az majd beindítja az "akciót", és végre adhatok egy esélyt, hogy úgy lássam a filmet, mint mindenki más előttem. De ez a pillanat nem jött el, ugyanis egyszer csak elértük a stáblistát, és hirtelen olyan érzésem lett, mintha most szabadultam volna egy hosszabb fogságból.
A mozit öröm végigülni a manír nélküli, bravúros színészi alakításokért is, melyeket a keresetlen emberi dialógusok segítenek. Több feszült pillanatban megkönnyebbülést hoz, hogy a szereplők köntörfalazás helyett egyszerűen és tisztán kimondják, miről is van szó valójában. A szinte valószerűtlennek tűnő kulcsjelenetben, a babakocsival sétáló Randi (Michelle Williams) és Lee véletlen találkozásakor az az érzésünk támadhat, hogy a színészek improvizálnak. Talán ezért lesz a vásznon is életszerű és hihető a szituáció. Egy ilyen helyzetet nem lehet kitalálni, és megírni teljesen lehetetlen. Casey Affleck a filmben nyújtott, valóban kimagasló színészi munkáját már mintegy ötven díjjal (többek között Golden Globe, BAFTA) is elismerték, de hogy a sokak által jósolt Oscart is megkapja-e, azt lapzártánkkor még nem lehet tudni. Lee a múlt és a jelen találkozásában kettős gyászfolyamatot él át kitartó méltósággal, miközben lelkében oldódik a feltolult emlékek forgataga. Szerencsére a giccses, kommersz végkifejletet nem erőltették rá a történetre, így egy, a realitás talaján maradó, hihető, és mégis elemelő zárlata lett a filmnek.
Csendes terrorban Frissítve 2017. február 23. 14:21 Publikálva 2017. 14:20 Lee (Casey Affleck) gondnokként dolgozik Bostonban. Havat lapától, kicseréli a kiégett izzókat, és ha kell, a klotyóban is elhárítja a dugulást. Soha nem panaszkodik, teszi a dolgát, és munkája közben őt érő minden érzelmi töltetet - legyen az düh vagy akár vágy - morózusan tűri. Ha valakit elküld melegebb éghajlatra, azt is halálos nyugalommal teszi, mint akit nem is érdekel igazán ez az egész, mint aki ott sincs. Mint aki az életben is csak egy beugró. Csak teszi a dolgát akkor is, mikor megtudja, hogy bátyja, Joe (Kyle Chandler) szívelégtelenségben elhalálozott. Odasiet az idő előtt elhunyt férfi tengerparti otthonába, hogy segítsen az ilyenkor szükséges tennivalókban, és rövidtávon felügyelje Joe egyedül maradt tinédzser fiát, Patrickot (Lucas Hedges), aki talán még fel sem fogta, mi történt, vagy csak rég felkészült rá, mindenesetre nem mutat gyökeres változásokat viselkedésében. Mint minden fiatal, ő is a sportra, a szórakozásra és a csajokra összpontosít, meg arra, hogy hagyják őt békén.
Ez így leírva akár ijesztő, sőt, taszító is lehet, de pont ezért tér el valamennyire Lonergan filmje a többi sorsdrámától. Hogy a tragédiák feldolgozását, és az ezzel járó nyilván nyomasztó hangulatot nem kiemeli, hanem pont tompítani próbálja minden mással. Egyszerre állítja szembe és egymás mellé a két főszereplőt, és mutatja be rajtuk keresztül, hogy milyen az élet, amikor maguk a szereplők sem tudják, hogy van-e egyáltalán értelme folytatni. Casey Affleck esetében ez különösen igaz, karakterének minden pillanatában érzi a néző, hogy ez az ember csak egy test, akinek a lelke valahol végleg összetört. Az egész hangulathoz hozzáad, hogy a történet Amerika keleti partján játszódik, rögtön a tenger mellett, és a csendes kisvárosi hangulat még jobban felerősíti a szereplők hátteréből fakadó konfliktusokat. Bevallom, bizonyos részeket kicsit megkönnyeztem, mert Lonergan nagyon szemét módon képes 15-20 perc vidámabb, kedvesebb pillanat után bedobni egy olyan tragikus csavart, hogy szó szerint beleszakad az ember szíve.
Arról nem is beszélve, hogy Perneki László nem "választhat" alpolgármestert, azt ugyanis a képviselő testület választja meg, a polgármester csak javaslatot tehet a személyére. Index - Belföld - A Fidesz embere nyert Csanádpalotán. Debrecezni István mindeközben Csanádpalota korábbi fizetésképtelenné válását "álcsődnek" nevezi, miközben ott ülve akkor is a képviselő testületben pontosan tudnia kellett, hogy mi és miért következett be. A település korábbi polgármestere azonban arra hívja fel a figyelmet, amit mi is korábban megírtunk, hogy Csanádpalota valós anyagi helyzetéről ma Debreczeni Istvánon és szűk körén kívül információi senkinek nincsenek, nagyon is könnyen elképzelhető: a település újra a fizetésképtelenség szélén táncol, a polgármester pedig máris elkezdte másra kenni a dolgot. A bejegyzésében ezek mellett Nyergesné Kovács Erzsébet olyan konkrétumokra is felhívja a csanádpalotaiak figyelmét, mint hogy a Művelődési Ház már megnyert pályázatának kivitelezéséhez sem sikerült egy év alatt hozzá fogni, nemhogy eljutni az átadásig, miközben ha elkezdik dacból átdolgozni a terveket, akkor a korábbit – mintegy 15 millió forint – az önkormányzatnak saját költségvetésből kell kifizetnie, a kivitelezés végső határideje pedig vészesen közeleg.
Debreczeni emellett azt is kifejti az újságban, hogy "a többi pénzt a mostani önkormányzat a fejlesztésekre szeretné költeni, ezt a pénzt nem hagyják elvenni". Az igazság ezzel szemben az, mint Nyergesné Kovács Erzsébet a közösségi oldalán leírja, hogy az önkormányzat nem rendelkezik szabadon a pályázaton nyert összeg felett, azt nem lehet másra költeni. A település korábbi polgármestere ezzel együtt arra is felhívja az önkormányzat figyelmét, hogy tartózkodjanak az álhírek terjesztésétől, mert ezek csak a lakosság megtévesztésére és félrevezetésére alkalmasak.
Csak két évig kántortanítóskodott a faluban, mert a magyar nyelv népszerűsítésével ellenlábasokat szerzett magának a helyi németség körében. Halála körülményei is ellehetetlenült helyzetére utalnak: az ispán parancsára megvadított lovak – kocsistól az árokba borították. internet néprajzi gyűjtemény, tájház A néprajzi értékek bemutatása, a hagyomány és a múlt üzenetének átadása kiemelt figyelmet kap. Többnyelvű információ és háttéranyagok engednek közelebb a tárgyakhoz. Gyűjteményünk szívesen várja az érdeklődőket és a néprajzkutatókat. Cím: Csanádpalota, Szent István utca 42. Csanádpalotán a templom oldalán találjuk a Tájházat. Létrehozása Asztalos P. Kálmán (1905-1989) parasztköltő, autodidakta néprajzkutató érdeme, aki összegyűjtötte a faluban használatos XIX-XX. századi tárgyakat. Ritkaságnak számít a mosógép fából készült elődje. templom Cím: Csanádpalota, Kelemen László tér 1. Csanádpalota római katolikus temploma 1773-ban épült, plébánosa 1895-1907 között Kálmány Lajos, a kiváló folklórkutató volt.