Művei [ szerkesztés] Főleg ódákat és elégiákat alkotott. Költeményei megjelentek az Erdélyi Múzeumban (1815. III. Barátomhoz, V. 1816. Gróf Sigray József c. cikke), a Helikonban (Keszthely, 1818), az Aurorában (I. 1822, IV. 1825), az Aspasiában (1824), a Hébében (1825, 1826). Munkája: A kesergő özvegy. Pest, 1815 (költemény) Művei: Dukai Takách Judit: Visszaemlékezés Dukai Takách Judit: A beteg Malvina Dukai Takách Judit: Juliskám halálára Dukai Takách Judit: A fársáng utolsó órájában Dukai Takách Judit: Báró Wesselényi Dukai Takách Judit: Az én lakhelyem Költeményeinek kézirati gyűjteménye a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában található. Kiadások [ szerkesztés] Vadász Norbert: Dukai Takács Judit élete és munkái. Budapest, 1909 Az én képem: Dukai Takách Judit válogatott versei.
Engem is e szent tűz ereje lelkesít, Engem is Helikon szent bércze édesít. " "Kössünk ezzel frigyet, s tapasztalva látod, Holtodig hogy Horváth Elek hű barátod. " Judit szívesen fogadta a bátorító szavakat: "Kérlek is fogd pártját e gyenge múzsának, Magánosságában nyögdelő nimfának; Ugy írigyeimből tudom, hogy nem félek, S hű barátnéd leszek, valameddig élek! " Az első olyan episztola, melyben Horváth Malvina néven említi Juditot, 1812-ben íródott. Később a lány ezt az írói álnevet használta. 1814-ben a magyar irodalom több kiemelkedő alakja is meglátogatta Dukán: Döbrentei Gábor, Wesselényi Miklós, később Berzsenyi Dániel is. Utóbbival rokoni kapcsolatban állt, hiszen Dukai Takách Zsuzsanna, Berzsenyi felesége unokanénje volt Juditnak. Berzsenyi ódát írt a költőnőhöz, melyben felveti a kérdést: jól van-e, hogy a férfiak a nőket méltatlanul a háztartás és gyermeknevelés börtönébe zárják: "Hogy a szelíden érző szép nemet Letiltva minden főbb pályáiról, Guzsalyra, tőre kárhoztatni szokta A férfitörvény, vajjon jól van-e?
Dukai Takách Judit Édes érzés a szeretet, Mely nyilával sebesített; Nyilaidtól, látod, vérzem, Nyilaid sebeit érzem. Tégedet ki ne szeretne, Nálad nélkül ki lehetne; Nálad nélkül nem is élhet, Melletted a holt is élhet. Domborodott melled hódít, Nincs oly szív, kit meg nem bódít. Az alatt egy érzékeny szív, Csak az boldog, kihez az hív. Ennek oka csak te lettél, Hogy engem raboddá tettél. Szép fejeddel meggyötörtél, Szerelmed rabjává tettél. Az egekre felesküszöm, Hogy szeretni meg nem szűnöm, Míg a halál bús fátyola Szememet bé nem takarja; Kinyílt szívem te előtted, Melyből bőven megérthetted: Hogy szeretlek halálomig, Míg a szívem szét nem omlik. Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
A magyar Szapphó néven vált ismerté Dukai Takách Judit költőnő. Festetics György gyakran hívta vendégül a keszthelyi Helikon-ünnepségekre, nő létére komoly elismerést vívott ki magának a férfiak uralta magyar irodalmi életben. 1795. augusztus 9-én született Dukán, Takách István birtokos és Muzsai Vittnyédy Terézia leányaként. Szülei komoly gondot fordítottak lányuk neveltetésére. Sopronban nyelveket, irodalmat, zenét és gazdasszonyi teendőket tanult. Mikor édesanyja megbetegedett, a lány rövid időre megszakította tanulmányait, hogy mellette legyen. Ekkor írta első versét. Ellankadok, elhervadok, nem tudom, mi talál Tán végemhez közel vagyok, leszakaszt a halál. Mindegy, úgyis meg kell lenni, mit akar az Istenség, Oh mi határt nem szabhatunk, gyenge az emberiség. Mivel bizalmas és szeretetteljes kapcsolatban voltak, édesanyja halála nagyon megviselte. Utána még visszatért Sopronba, befejezni tanulmányait. Dukán aztán átvette a ház körüli teendők irányítását. A vidéki nemes kisasszonyok életét élte.
Költői dicsőségének csúcsa a keszthelyi helikoni ünnepségeken való bemutatkozás. 1818 után, Göndöcz Ferenc oldalán költői hangja elapad, alig-alig ír verset. Házasságukból négy kislány született.
Melletted a holt is élhet. Domborodott melled hódít, Nincs oly szív, kit meg nem bódít. Az alatt egy érzékeny szív, Csak az boldog, kihez az hív. Ennek oka csak te lettél, Hogy engem raboddá tettél. Szép fejeddel meggyötörtél, Szerelmed rabjává tettél. Az egekre felesküszöm, Hogy szeretni meg nem szűnöm, Míg a halál bús fátyola Szememet bé nem takarja; Kinyílt szívem te előtted, Melyből bőven megérthetted: Hogy szeretlek halálomig, Míg a szívem szét nem omlik. Első költeményét Döbrentei Gábor közölte az Erdélyi Múzeumban. Judit 1815-től egészen házasságkötéséig rendszeresen részt vett a Helikon-ünnepségeken. Népszerűségét elősegítette, hogy vonzó, bájos jelenség volt. Schöpflin Aladár így írt róla: "Barna hajú, őzike tekintetű, picike szájú, hamvas őszibarack arcú leány, görögös piros köpeny van hanyagul átalvetve mélyen kivágott fehér empire-ruháján, melynek ujja éppen, hogy csak a vállat födi el, gömbölyű karja meztelen, apró kis kezei egy hárfa húrjain játszanak... Csupa poézis... csupa illat, csupa édesség.
BIBERACH Nevetni vagy pedig Könnyezni: az mindegy az asszonyoknál. OTTÓ Úgy, úgy; de a szemem közé se néz. - BIBERACH Páh, milliom! midőn nekem Luci Nem néz szemem közé, előre már Tudom, `Lucim megént csalárdkodik:` Jó hercegem, vigyázz! talán világnál Útálat a szerelme - és ha nem: mint Bánk hitvesétől, meglesz a kosár. OTTÓ Akkor Melindáról lemondok és Színlett feláldozásom annyival Jobban kötöz szivéhez. Oh bizony Egy asszony álma vajmi gyenge a szép Hívségről, és - Melinda is csak asszony. BIBERACH De Bánk - az áldozat-kipótoló -? Bánk bán | Kolozsvári Magyar Opera. OTTÓ Ej, őtet a nagyúri hívatal - BIBERACH El fogja úgy-é majd vakítani? Oh jó uram, csalatkozol, szerelmes Bánk bán szemének íly titok nehéz. OTTÓ És még ma kell, hogy ő enyém legyen! Szerelmet érzek én, s csak az meríthet Vég nélkül édes Elysiumba, hol Önnön szerelmünk `önkirálynénk, Szép életünk világa, valódi jó, Forrása annak, a mi nagy, koporsó Üregében élet, és kivánt jövendőnk Egyetlen egy kezesse` - az, de az! - BIBERACH Kárával a szegény hitesnek?
Bánk bán (Előversengés-) Ottó és Biberach` OTTÓ `(örömmel vonja be Biberachot). ` Ah Biberach! Örvendj! bizonnyal az Enyim fog ő - az a szemérmes angyal - Enyim fog ő lenni, kiért sokat Oly nyughatatlan szívvel éjtszakáztam! Oh Biberach, enyim bizonnyal ő! BIBERACH Hm, hm, ugyan bizon! Melinda? jó! OTTÓ Oh, mely hideg! - mit is beszélek én Ezen megúnt fagyos személy üres Szívének, aki eddig sem tudá azt, Hogy mit tegyen `forróan érzeni`. BIBERACH Ej, sőt igen nagyon tudom, kegyes Herceg, hacsak reá találok is Gondolni, könnybe lábbad a szemem, Olyan nagyon tudom heves szerelmünk Áldott javát savát `megérzeni`. OTTÓ Hallgass! - de mégis - halljad csak: Melinda - Oh addsza halhatatlan életet, Vagy csak szüntelen álmot, ég! - Örök Mindenható! hahogy Melinda hold: `Endymion` lehessek általa. - - Halljad csak: ő - Melinda szánakoz Rajtam, midőn komor tekéntetem Tartom szegezve rajta, azt sohajtván: "Miért nem maradtam a hazámba". Bánk bán cselekménye. - BIBERACH Még Innét az ördög ássa azt ki, hogy Szeret. OTTÓ De sírt, midőn valék vele - `Sírt`, Biberach!
2015. október 21. | | Olvasási idő kb. 3 perc Vannak ezek a megállós, leltározós pillanatok az életben. Tudjátok, amikor valami vagy valaki a pörgés pillanatnyi felfüggesztésére késztet (vagy kényszerít). És akkor jön a számvetés. Hogy mit, mennyit, kivel, mivel, miért... Amikor vendégszerzőnk elküldte ezt az írást, megkérdeztük tőle, őt mi (vagy ki) inspirálta arra, hogy számot vessen az eddigiekkel, és összeírja a megköszönnivalókat. Azt írta: " az összes kis bármi, ami eddig történt velem, az ilyenkor belesűrűsödik egyetlen kicsi pontba, ami meghozza a »hovatovább« döntést. A Bánk bán cselekménye - Kvíz. És az a pont... pont most van. " Szóval Mona életében változások jönnek, és, hogy ezt mennyire komolyan gondolja, azt jelzi a vadonatúj csuklótetoválása is. Lásd a cikk végén lévő képet... Bán Mona vendégposztja. Köszönöm. Egy csomó mindent. Egy csomó mindenkinek. Ha ők nem lettek volna, nem így ülnék itt a kocsiban, nem fekete kóccal, nem várnék itt az uszi előtt erre a seregnyi kölökre, nem is biztos, hogy írnék, vagy ha igen, lehet, hogy csupa más szavakkal.
` Bánk, Bánk! Taposs meg legalább engemet! Én bűntelen vagyok. Oh, ne mondd meg ezt Testvéreimnek: nem feleség - anya.