... Székesfehérvárra. Munkarend: választható állandó éjszakás vagy állandó 2 műszakos munkarend Fizetés: bruttó 251. 000-258. 000 FT alapfizetés plusz 30/40%-os műszakpótlék. Buszjáratot Fejér megyében tudunk biztosítani! 36703866326-os telefonszámon lehet érdeklődni!... Veszprém megye legjobb szállásolt lehetősége Veszprémi elektronikai alkatrészek gyártásával foglalkozó Partnercégünk megbízásából keresünk &##119822;&##119823;&##119812;&##119825;Á&##119827;&##119822;&##119825; pozícióba munkatársakat. &##119813;&##119838;&##119845... HRCV Személyzeti Szolgáltató Kft. Veszprém 2 100 - 2 300 Ft/óra Fejér megye legdinamikusabban fejlődő, 100% magyar tulajdonban lévő családias környezetű gyárába keressük új kollégánkat Szerszámkarbantartó munkakör betöltésére! Amit kínálunk: 2. 100 Ft / óra (ez a próbaidő után, illetve megfelelő tapasztalat esetén növekedhet! Friss állások veszprém megyében van. ) Havi... Veszprém megyei villamosipari Partnerünkhöz keresünk munkatársat Műszaki előkészítő pozícióba. Feladatok: ~Az elnyert munkák műszaki tartalmának feldolgozása, kiértékelése, egyeztetése ~Ajánlatok műszaki egyeztetése, értékelése ~Árajánlatok elkészítése és anyagrendelés...... Munkavégzés hétfőtől-péntekig, SZABAD HÉTVÉGÉVEL!
Bár a mezőgazdaságból élők aránya (6 százalék) az országos érték alatt van (6, 2), a Közép-Dunántúlon a legmagasabb, 44, 4 százalék az iparban dolgozók aránya (az országos 34, 2, az EU-átlag pedig 26, 9). A valamilyen szolgáltatásból élők arány (49, 6) pedig a jelentős turizmus ellenére is itt a legalacsonyabb (ez országosan 59, 6, az EU-ban pedig 68, 8 százalék).
Összesen 23 állásajánlat, ebből 2 új. Food/Non-Food, Friss vezető-Üzemvezető (Pest megye) Pest megye SPAR Magyarország Kft.
- Egy maroknyit se hagyok! - vicsorgott dühében a tél, és máris söpört bele mindent a batyujába. A hóvirág rámosolygott: - Azért még nem kell haragudnod, hiszen anélkül is olyan szép a tavasz! Ha nem hiszed, várd meg, itt jön a nyomodban! - Micsoda? Azért sem várom meg! Látni sem akarom! Vállára lendítette a batyuját, és átlépett a dombon. Boldog ujjongás támadt erdőn, mezőn: - Oda nézzetek! Mégiscsak elmegy a tél! Túljárt az eszén egy bátor kis hóvirág! Fésűs éva mese a vadkörtefáról. Az erdő széle pedig egy szempillantás alatt telis-tele lett Földanyó üde, fehér ruhás leánykáival: "Telet kergetünk, tavaszt hirdetünk, Ébredj fel nagyvilág, higgy nekünk, higgy nekünk!... " Mese forrása: Kép: Canva
– apró, fehér szirmok bomlottak ki a végén. – Hóvirág! – csendült meg az ablak mögött a kislány kacagása. – Anyu, nézd, milyen szép! – Előcsalogatta ez az áldott, tavaszi napsugár – felelte egy kedves hang. napsugár csak most értette meg, hogy mi történt. Akaratlanul is virágot fakasztott, elhozta a földnek az élet melegét. Meghalt Fésűs Éva Kossuth-díjas író : HunNews. Körös-körül fiatal rügyek pattogtak, friss füvek serkentek a napsugár testvérek munkája nyomán. A pajkos napsugár azt sem tudta, hová legyen örömében! Milyen jó, hogy ő is hozzájárult ehhez a nagy csodához! Mindjárt körül is néz, hogy hol kell még melengetni, érdes rögöket cirógatni, fagyot olvasztani, hogy minél szebb legyen a világ. Az ablakban nevetett a kislány. Arcán nyoma sem látszott már a múltkori könnyeknek, s odafent a kék égen Nap-anyó is mosolygott, legderűsebb tavaszi mosolyával.
Tégy próbát, tündérke! — Próbát? — Azt bizony! Meglátod, jelentkező akad bőven, de igazi csak egy. A májusi szélnek igaza lett, mert alig vitték szét az aranybundás darazsak a hegedű hírét, máris zsongani kezdett a rét. Pontosan a közepén, ahol kört alkottak a százszorszépek, gyülekezni kezdett az izgatott bogárnép. Fésűs Éva: Tüsszentős mese - 2020. március 14., szombat - Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy. Katángok szárán, gyöngyikék szirmán és a nadály nagy, bolyhos levelein annyian kapaszkodtak, hogy egy hangyatojást sem lehetett volna közéjük ejteni. De nemcsak ők futottak össze, hanem még a zsémbes hörcsög is kiállt a lakása ajtajába, a kíváncsi gyíkgyerekek pedig ráhasaltak a meleg kövekre, onnan lesték torkukban lüktető izgalommal, hagy mi lesz. A nagy tolongásban a fürge futrinkák igyekeztek rendet tartani. Körbefutkostak és vigyáztak, nehogy valami veszekedés vagy zavar támadjon a rögtönzött mezei hangversenyteremben. Mert a rétek és mezők tündére ott állt a százszorszépkör közepén, kezében a parányi ezüsthegedűvel, és szép sorjában mindenkit magához szólított, aki a hegedűt szerette volna.
Jobb így, hogy még anyu sem látja, mert ő kettévágná menten, hisz' őket mindig egyformán szereti. De akkor mi marad neki? Ilyen picit minek felezzen? – Így nagyszerű! Bekaplak, fél diócska! Fogta … ám ebben a percben, a szemközti bokorban valami rezzent! Talán a nyest maga? Az leskel itt, ha közeleg az éjszaka! A fél diócska nagyot koppant. Ki tudja, hová pottyant! S uccu neki! Kúszott az irigy Mókus Péter, míg oda nem ért fel, hol nyitva várta már az odúajtó. A bokorból meg kinézett egy szajkó, szemtelenül, lármásan és vidáman: – Ej, éppen egy ilyen ízes, húsos, fehér kis fél dióra vágytam! Felkapta cserfes csőre, s boldogan tűnt el vele az erdőben! Odafent Péter nagy könnyet törölt szét a tenyerével, pedig mindenki mosolyogva várta, kedves, otthoni arcok. Anyu se látta, apu se látta a csúf kudarcot. És mikor bebújtak a mohaágyba a kedves kistestvérrel, az halkan odasúgta: – De soká jöttél, Péter! Pedig van számodra egy nagy meglepetésem! Fésűs éva gyümölcs mese. – Ugyan mi? – Ma a réten egy fél diót találtam.
Négy évvel a háború után váci revizorok vetődtek Kaposvárra. Amikor a hadifogságból éppen hazatért fiú megtudta, honnan érkeztek, megkérdezte tőlük, nem ismerik-e véletlenül a lányt. Ők "véletlenül" tudták, kiről van szó, s hogy túlélte a háborút. A fiú írt a lánynak, megismerték egymást, s egy év múlva összeházasodtak. Eleinte nagy szegénységben, de annál nagyobb boldogságban éltek. Összekovácsolta őket a hit és a szeretet, ami nélkül nem lettek volna képesek beletörődni abba, hogy a Jóisten ahogy hozta, úgy el is vitte elsőszülöttjüket. Egy kisfiú és két kislány érkezett még a családba, akik tudták, ők valójában négyen vannak, egyikőjük a mennyországból figyel rájuk. Amikor az édesanya egyszer belenézett a kisfia verses mesekönyvébe, azt gondolta: "Hisz ilyet én is tudnék írni! " A Rádióban dolgozó rokona arra bátorította, hogy küldje el versikéjét az Esti mesébe. Továbbiakat kértek tőle. Mese a meseíróról - Fésűs Éva | Képmás Magazin. Az anyuka napközben gépírónőként dolgozott, a munkát letéve meséket költött. Csupafül, Toppantó királykisasszony, Pöttömke, Palacsintás király, Ajnácska, rádiójátékok, ovis műsorok, báb- és mesefilmek keltek életre írógépén.
- faggatták a nyulat. - Magától a téltől! Éppen a fülemet hegyeztem a dombon, amikor nagyot sóhajtott és azt mondta: "Hej de jól érzem magam ezen a tájon! Sose megyek el innen! " - Jaj nekünk! Éhen veszünk! - remegtek a nyulak. - Tennünk kell valamit! Mivel lehetne távozásra bírni ezt a dermesztő, hideg hatalmat? - Bízzátok csak ránk! - mondták a farkasok. – Majd mi elkergetjük. Addig üvöltünk a fülébe, míg világgá nem szalad. Minden este olyan hangversenyt rendeztek, hogy zengett tőle a téli táj. Hanem a tél meg se moccant, sőt, hogy ne hallja a farkas zenebonát, még vastagabb hótakarót húzott a fejére. Az éktelen lármára felriadtak a medvék. - Nektek is befellegzett, mackó bácsik! Sose láttok többé lépes mézet, mert nem megy el a tél! - szólt a nyúl. Több se kellett a medvéknek! Fésűs éva májusi mese. Pozdorjává zúzzák a tél sok-sok drága jégkristályát, akkor biztosan elszalad. - gondolták. Felmásztak a dombra, onnan görgették a hatalmas kődarabokat a tó meg a patak jegére. Csörömpölt, recsegett, ropogott a jég.
Éppen akkor szaladt arra egy pajkos szellő. Belekapott a fehér bóbitába, megcibálta, és huss! – magával sodorta. Repültek a pici bolyhok szanaszét, szem nem követhette őket. A pitypang ott állt kopasz fejecskéjével a rét közepén, és sikoltozva hajladozott a szél után: – Add vissza! Hozd vissza! Gonosz szellő, fújd vissza! De hol járt már akkor az a szél!... A pitypang gyökérlábaival mérgesen rugdalta a földet: – A bóbitámat akarom! Hozzátok vissza a bóbitámat! Könnye hullott, mint a záporeső, úgy szégyellte magát dísztelenségében. A tücsök nagyon megsajnálta és így szólt: – Ne búsulj kis virág, majd én megkeresem azt a bóbitát. Azzal mindjárt útnak is eredt. A pitypang pironkodva mélyre hajlott, hogy elrejtse magát a kíváncsiak elől, és türelmetlenül számolgatta a fűszálak zizzenését, amíg a tücsök vissza nem jött. Igen ám, de üres kézzel! – Ó te ügyefogyott! Hát mégsem találtad meg? – zokogott keservesen a pitypang. – De bizony megleltem – felelte vígan a tücsök –, csakhogy azt már soha többé nem teheted a fejedre!