Mivel a marcipán masszával nem voltam teljesen megelégedve (ami a formázást, díszítést illeti), ezért tovább kutakodtam a neten. Mindenhol a marshmallow, vagyis pillecukor fondant -t találtam meg, amivel őszintén bevallom nem sok kedvem volt, hogy kipróbáljam, mert mindenhol írták, hogy ragad, nyúlik, vagy fél órán át gyúrják, stb. Aztán ráakadtam erre. És bár azt is olvastam, hogy fondant és fondant között is nagy különbség van – és hát nem tudom, milyennek kell lennie valójában -, azt kell mondjam elsőre jól sikerült! [warning]A minyonok bevonására használt fondant receptje itt található: CUKORMÁZ [/warning] És akkor a receptje, amit Kreatorta -nál találtam: 6 evőkanál víz 1 evőkanál őrölt zselatin (8-10 g) 2 evőkanál méz 1 evőkanál margarin kb. Egyszerű fondant recept med. 90-100 dkg porcukor Elkészítés: Átszitáljuk a porcukrot és felét egy tálba tesszük, mélyedést készítünk bele. A vízben elkeverjük a zselatint, majd felmelegítjük. Beletesszük a mézet és a margarint, majd mindhármat összemelegítjük, hogy elolvadjanak és elkeveredjenek egymással.
A porcukor közepén lévő mélyedésbe öntjük a folyadékot, majd fakanállal elkeverjük. Kis adagokban, fokozatosan a másik adag átszitált porcukorból teszünk hozzá és ha már nem tudjuk fakanállal keverni kézzel gyúrjuk tovább. Kis adag porcukor, gyúrás, porcukor, gyúrás, … Akkor kész, amikor már nem ragacsos, de puha, és sima felülete. Ha megvan az ideális állaga, tapintása még néhány percig gyúrjuk. Folpackba, majd egy zacskóba tesszük, majd minimum 6 órát, de akár több napot is szobahőmérsékleten pihentetjük. Felhasználáskor újra átgyúrjuk. Ha keménynek éreznék margarinos kézzel lágyíthatunk rajta. Keményítővel meghintett deszkán, 2-3 mm vastagra kinyújtjuk, és felhasználásra kész. Tapasztalataim még: Nekem 5 órát pihent kb., de érezhetően megkeményedett, így folyamatosan margarinoztam a kezem, miközben alaposan átgyúrtam a masszát. A Tortakészítés Magasiskolája: Egyszerű fondant muffinhoz. Tanulság: nem kell bele annyi porcukor, nem baj, ha kicsit lágyabb marad a tészta bezacskózás előtt, mert keményedni fog, míg áll. Porcukorral keményíthetünk rajta, margarinnal lágyíthatunk.
A fekete halál - A legveszélyesebb pestisjárvány - YouTube
Bizonyítékok vannak arra, hogy miután a partra ért, a Fekete Halált nagyrészt a bolhák terjesztették-amelyek tüdőpestist okoznak-, és a személyek közötti érintkezés aeroszolokon keresztül, amelyeket a tüdőpestis lehetővé tesz, és ez magyarázza a járvány nagyon gyors belterületi terjedését, amely gyorsabb volt, mint az várható lenne, ha az elsődleges vektor volt, patkány bolhák okozva bubópestis. [7] A fekete halál volt a második nagy természeti katasztrófa, amely a késő középkorban érte Európát (az első az 1315–1317 közötti nagy éhínség), és becslések szerint az európai lakosság 30–60 százalékát ölte meg. [8] [9] [10] A járvány volna csökkentette a világ népességének a c. Században 475 millióról 350–375 millióra. [11] A késő középkor folyamán további kitörések voltak, és más tényezőkkel ( a késő középkor válsága) együtt az európai lakosság 1300 -ig 1500 -ig nem nyerte vissza szintjét. [B] [12] A pestisjárványok a 19. század elejéig megismétlődtek világszerte. A pestissel egykorú európai írók a betegséget latinul pestisnek vagy pestilentia -nak nevezték, "pestilence" -nek; epidemia "járvány"; mortalitas, "halandóság".
A kór mindkét változata antibiotikus kezelés nélkül néhány nap alatt halált okozhat. Begon szerint "a pestis hosszú idő után most először ismét felszálló ágban van, és Afrikában nagyobb fertőzéseket is tapasztalunk". Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) évente egy-háromezer megbetegedést regisztrált az utóbbi öt évben elsősorban Madagaszkáron, Tanzániában, Mozambikban, Malawiban, Ugandában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Az Egyesült Államokban is megbetegszikv évente tíz-húsz személy. E számoknál még ijesztőbb, hogy a 20. század viszonylagos inaktivitása után most egyre többször fordul elő tömeges fertőzés. Legutóbb 2006-ban a Kongói DK-ban ütötte fel a fejét a tüdőpestis több száz esettel. Begon és csoportja annak a lehetőségét kutatta, hogy milyen módszerekkel előzhető meg a kór a veszélyeztetett térségekben, ahol sokszor hiányoznak az életmentő gyógyszerek, és ahol esetleg a pestist biológiai fegyverként is bevethetik. "Fel kell ismernünk, hogy a pestist a történelem során már használták tömegpusztító fegyverként: a középkorban fertőző halottakat lőttek be kővetőkkel ostromlott várakba, idővel repülőgépről fertőzött bolhákat dobtak városokra vagy aeroszol formájában vetették be" - írják a szakértők tanulmányukban.
Némi szerencsével ugyanis a kórokozó DNS-e hosszú ideig megőrződhet az áldozatok fogbelében, vagy a Yersinia pestis proteinjei nyomokban fennmaradhatnak a csontokban. Ám ha maradnak is ilyen anyagok, nehéz kimutatni, mivel a minták az évszázadok folyamán szennyeződhetnek. A Barbara Bramanti, a mainzi Johannes Guttenberg Egyetem antropológusa által vezetett kutatócsoportnak tíz francia, angol és holland áldozat földi maradványaiban sikerült kimutatni a Yersinia pestis specifikus genetikai anyagát. Mivel az olaszországi Parmából és a németországi Augsburgból származó mintákból nem sikerült kimutatni a pestisbaktériumot, ezeket az immunkromatográfia módszerével vizsgálták. Miután a kórokozó jelenlétét sikerült bizonyítani, a kutatók a baktérium 20 genetikai markerét vizsgálták, azt igyekezvén azonosítani, hogy a Yersinia pestis orientális vagy a Yersinia pestis medievalis pusztított-e. Mint kiderült, egyik sem, helyettük a kórokozó két teljesen ismeretlen válfaját fedezték fel, amelyek ősibbek voltak, és különböztek a korunkban Afrikában, Amerikában, a Közel-Keleten és a volt Szovjetunió némely térségében kimutatható baktériumoktól.
A kór az elmúlt húsz év során világszerte száz-kétszáz halálos áldozatot követelt. Ma olyan országokban - elsősorban afrikaiakban - tűnik fel, ahol mindeddig nem kellett tartani tőle - állítja a Liverpooli Egyetem Michael Begon ökológus által vezetett kutatócsoportja. A pestis, amely hajdanán a kétharmadára apasztotta a középkori Európa népességét, ismét öl, ami felett nem hunyhatunk szemet - figyelmeztetnek a brit tudósok. A Yersinia pestisbaktérium által okozott bubópestist fertőzött rágcsálókon élő bolhák terjesztik, másik válfaja, a tüdőpestis emberről emberre cseppfertőzéssel terjed. "Noha a megbetegedések aránya manapság meglehetősen alacsony, hiba volna figyelmen kívül hagyni a bubópestis fenyegetését a mai emberiségre, mivel a kórokozó természeténél fogva alkalmazkodó, gyorsan terjed, a betegség gyors lefolyású és kezeletlenül most is halálos" - írták a Public Library of Science PloS Medicine című folyóiratban megjelent tanulmányukban. A rágcsálók gyakorlatilag kiirthatatlanok, a világon bárhová eljutnak, így folyamatos veszélyt jelentenek.