A közszükségleti cikkek előállítását a hagyományos kézművesműhelyek végzik. Kiviteli cikkei közül a földimogyoró, gyapot, márvány, az e cikkekkel megrakott vasúti szerelvények borsos áron jutnak el az abidjani kikötőbe. E vonalon áramlik ki az országból a legfontosabb exportcikk, a munkaerő is. Kakaó- és kávészüret idején a szomszédos Ghánában és Elefántcsontparton százezernyi Burkina Faso -i idénymunkás dolgozik. Lakossága [ szerkesztés] Az 1984 -es adatok szerint ekkor már 300 000 ember élt a fővárosban. A lakosság kétharmadát alkotó moszikon kívül bobók, szoninkék, hauszák és fulbék, valamint még néhány száz francia élt a fővárosban. Látnivalók [ szerkesztés] Múzeumok [ szerkesztés] Musée de Manega Nemzeti Zenei Múzeum Templomok, egyházi épületek [ szerkesztés] Katedrális Egyéb épületek [ szerkesztés] A főváros városképe az afrikai és az európai építészet sajátos keveréke. A pályaudvartól délre elterülő európai jellegű városrész modern épületeiben a tehetősebbek laknak. Ebben a városrészben kapott helyet a kereskedelmi és szórakoztatónegyed is.
U stvari, Burkina Faso, Gvineja, Mali i Senegal imaju sopstveni stil džembea. Burkina Faso, Guinea, Mali és Szenegál mind saját, egyedi djembével büszkélkedhet. Prema Svetskoj banci, Burkina Faso je jedna od najsiromašnijih zemalja na svetu, ali kako izgleda odrastati na takvom mestu? A Világbank statisztikája szerint, Burkina Faso egyike a Föld legszegényebb országainak. De milyen lehet egy ilyen helyen felnőni? Ljudi i dalje umiru u Burkini Faso, i pristup čistoj vodi za piće je i dalje veliki problem. Az emberek folyamatosan halnak Burkina Fasóban, és az ivóvízhez jutás még mindig nagy problémát jelent. Pet godina kasnije, kada su Lukasovi otišli na svoju novu dodelu u Burkinu Faso, mala grupa na Tahai postala je skupština od 14 objavitelja koja je imala vlastitu Dvoranu Kraljevstva, a Frederik je bio starešina. Öt évvel később, amikor Lucasék a következő megbízatási helyükre, Burkina Fasóba utaztak, a kis tahaai csoport 14 hírnökből álló gyülekezetté nőtte ki magát, volt saját Királyság-termük, és Frédéric már vénként szolgált.
Bobo-Dioulasso városa, más néven Bobo, Burkina Faso második legnagyobb városa. Mérete ellenére a város csendes és exkluzív hangulatot teremt, amely az egyik hátterű és minden költségvetéssel rendelkező utazók számára kiemelt helyet foglal el. Ha Burkina Faso-ban szeretne vásárolni ingatlant, ajánljuk, hogy forduljon a helyi ingatlanpiacra szakosodott helyi ügynökökhöz.
Ouagadougou - Burkina Faso fővárosa A világtérképen számos csodálatos országot találhat, amelyek alakja vagy elhelyezkedése szempontjából érdekes. Vannak államok és fővárosuk vicces nevekkel. Burkina Faso fővárosát például Ouagadougou-nak hívják, ám a ravasz városlakók, hogy ne szüntessék meg nyelvüket, előálltak egy rövidített verzióval - Ouaga. Cím titkai A helynév először a 15. században jelent meg, amikor a szarvasmarhatartással foglalkozó ninsi törzsek ezeken a területeken éltek, vagy inkább költöztek. Között folyamatos harc volt a hatalomért és a földért, amíg meg nem jelenik egy vezető, aki törzsét győzelemre vezette. A neve - Woobry, valamint a hozzá kapcsolódó legenda a környék nevének megváltoztatásáról «Cambi Tenga» a «Wugudugu». Ez utóbbi fordítása a helyi nyelvből nagyon érthető - ez a szó azt a helyet jelölte, ahol a hírnév elnyerte. Mivel a gyarmatosítók késői inváziója nem lett volna képes, és Burkina Faso földjein franciákká váltak, «Wugudugu» francia nyelven kezdett kiejteni és írni - Ouagadougou.
Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Források Ritoók Zsigmond - Sarkady János - Szilágyi János György: A görög kultúra aranykora. Gondolat Kiadó, Budapest, 1968. ↑ McWilliam: McWilliam, Janette, Puttock, Sonia; Stevenson, Tom. The Statue of Zeus at Olympia. Cambridge Scholars Publishing (2011). ISBN 978-1-4438-3032-4. július 20. ↑ Suetonius: Suetonius. A világ csodái IV. – Az olümpiai Zeusz-szobor | Kaposvár Most.hu. Császárok élterajzai, ford. Székely István (magyar nyelven), Budapest: Franklin (1896). július 20. m v sz A világ hét csodája gízai nagy piramis · Szemiramisz függőkertje · epheszoszi Artemisz-templom · Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra halikarnasszoszi mauzóleum · rodoszi Kolosszus · pharoszi világítótorony Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
Az ókori világ hét csodája [ szerkesztés] Név Építésének időpontja Földrajzi elhelyezkedés Pusztulásának ideje Pusztulásának oka Kép gízai nagy piramis I. 26. század Gíza, Egyiptom Ma is áll, csupán a külső, kváderkövekből összecsiszolt hófehér burkolat és a csúcs semmisült meg, illetve építkezésekre használták föl Szemiramisz függőkertje I. 600 Babilon, Újbabiloni Birodalom I. 1. század földrengés Az epheszoszi Artemisz-templom I. Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra – Wikipédia. 550 Epheszosz I. 356 tűz Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra I. 435 Olümpia, Hellász 5 – 6. század A halikarnasszoszi mauzóleum I. 351 Halikarnasszosz 1494 A rodoszi kolosszus I. 292 – 280 Rodosz, Hellász I. 224 A pharoszi világítótorony I.
Leírás Az ókori világ hét csodájának egyike volt a Pheidiasz által készített Zeusz szobor. A mai Görögország területén állt. Tűz okozta pusztulását. A szobor elefántcsontból és aranyból készült, amit ébenfa keretre illesztettek. Zeusz jobb kezében egy kis szobor állt, ami Nikét, a győzelem istennőjét ábrázolta, bal kezében pedig jogarát tartotta, amely tetején egy sas ült. A saruja és a palástja is aranyból volt, Zeusz lábainál pedig szfinxek és más szárnyas figurák ültek. A ruhájára állatokat és liliomokat véstek. Zeusz cédrusfa trónját elefántcsont, arany és ébenfa mellett drágakövek is díszítették. A szobor 12 méter magas ülő szobor volt, amelyet Pheidiasz készített i. e. 430 körül. Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra – Világ 7 Csodája. A fakocka mérete:33x33x20mm Még nincsenek értékelések.
További források arra utalnak, hogy a Kr. u. II. évszázadban egy földrengés végzett vele, míg egyes beszámolók szerint 350-ben fosztogatók áldozata lett. Szerző: Sáska Annamari
435-től az i. 5. vagy a 6. századig állt): Az ókori görögök főistenéről elnevezett templomban állt Zeusz hatalmas szobra, ami elefántcsontból és arannyal bevont bronzból készült. Valószínű, hogy a templom és a csodás szobor egy tűzben semmisült meg. Az Epheszoszi Artemisz-templom: Az Artemisz tiszteletére nyitott szentélyt háromszor építették újjá, majd jöttek a gótok, akik miatt lángok martalékává vált a templom. A törmelékből egy oszlopot emeltek, ami a szentélynek állít emléket. A Rodoszi kolosszus (i. 292-280 – i. 226): A New York-i Szabadság-szobor valójában a Rodoszi kolosszus arányos másolata. A méreteket látva lehet némi elképzelésünk arról, hogy az eredeti Rodoszi kolosszus milyen hatalmas ókori görög alkotás lehetett, ám sajnos időszámításunk előtt 226-ban egy földrengés áldozata lett. Az Akszúmi obeliszk (i. 4. századtól a mai napig látható): Etiópiában található az obeliszk, ami eredetileg temetkezési helyet jelölt. Amikor 1937-ben az olasz fasiszták megtámadták az országot, akkor Itáliába vitték az obeliszket, ahonnan 2005-ben, az ENSZ döntése értelmében, került vissza az afrikai országba.