A Lánchíd átadásakor, 1849. november 20-án Széchenyit már szanatóriumban ápolták, így soha nem láthatta készen élete fő művét, amely 1915 óta viseli a nevét. A műalkotás máig Budapest világszerte ismert vizuális jelképe. A 19. század elején sorra születtek a szabadalmak, felfedezések, melyek a modern cement és betonkészítéshez fűződtek. A feltalálók közül kiemelendő Joseph Aspdin angol kőműves, aki 1824-ben szabadalmaztatta az egységesen finomra őrölt ún. portlandcementet. Széchenyi István már német útján, 1829-ben felfigyelt arra, hogy Hamburgban az új házépítéseknél a legnagyobb sikerrel használják a "római cementet". A Lánchíd csaknem megölte Széchenyit | 24.hu. Negyedik angol útján már naplójában leírta a beton készítés ének módját, utazásának eredményei közé vette és konstatálta, hogy a találmány előnyei Magyarország számára felbecsülhetetlenek. Széchenyi ötödik angliai útján mint az Al-Duna-szabályozás királyi biztosa kiemelt gondot fordított a kérdésre. Naplójában ez idő alatt öt ízben találunk vonatkozó bejegyzést, melyekből kiderül, hogy saját kézzel végzett betonkészítési próbákat.
A történtek hatására fogalmazódott meg a grófban az első hazai, igazi állandó híd gondolata, azonban az országgyűlés csak 15 évvel később adta áldását a munkálatokra. Forrás: Fortepan Jó üzletté vált a hídépítés Széchenyi István a hídépítésre felszólító indítványában határozottan kijelentette, hogy a beruházást csak olyan szakembernek hajlandó átengedni, aki már bizonyította a szakmában való jártasságát. Sok utazás és megbeszélés után végül a korszak egyik legkiválóbb mérnökét, William Tierney Clarkot kérte fel, hogy tervezze meg a hidat. Clark nevéhez kötődik a Hammersmith Bridge is, ami az első függőhíd volt a Temze fölött. Lásd Budapestet!: A Lánchíd avatása. A kivitelezésért pedig Adam Clark lett a felelős, aki csupán névrokona volt. A finanszírozás kidolgozására Széchenyi Sina György bárót kérte fel. A báró gazdag bankár és földbirtokos volt. Mivel a híd létrejöttét ő támogatta a legtöbb pénzzel, a szerződés megkötésekor 87 évre hídvám-szedési jogot kapott a majd felépülő építményen. A szerződés többek között azt is tartalmazta, hogy a hídtól 1-1 mérföld távolságon belül nem lehet újabb átkelőt létesíteni.
A címerek tehát 1852 tavaszán felkerültek a hídra, külön nagyobb ünneplés nélkül. Azonban a címerek 1852-es elhelyezése egy nagyon súlyos félreértésre adott alapot, és szinte minden ismertető, sőt a szakirodalom is átvette. A címereket ugyanúgy Marschalkó János műhelye készítette, mint az oroszlánokat, ezért sok helyen olvasható az, hogy az oroszlánok is ekkor, 1852-ben kerültek a helyükre. A Lánchíd – ahogy eddig „élt” – Pesti Hírlap. Ezt a Lánchíd néhány ábrázolása is "megerősíti". Ám ezek az ábrázolások egy olyan eredeti rézkarcot vettek alapul, amelyek még 1842 előtt készültek, ezért nem szerepelnek rajta az oroszlánok. Ideológiai zavar: a pilonokon a Rákosi-címer, a lámpákon a Kossuth-címer, a hídfőnél meg egy grófi, a Széchenyi-címer és egy bárói, a Sina-címer, mindez 1962-ben (fotó: Fortepan/Főfotó) Tehát 1852-ben a címereket helyezték el a már eleve ott lévő oroszlánok talapzatán. E címerek a budai oldalon a mai napig láthatók (a pestiről a háború után eltűntek, illetve nem állították helyre), hirdetik annak a két férfinak a barátságát és üzleti összefogását, akiknek a Lánchíd megépítése köszönhető: Széchenyi Istvánét és Sina Györgyét.
Korábban a két part közötti forgalmat csupán ideiglenes hidak működésével tudták megoldani. A Lánchíd viszont az esztétikum és a kényelem mellett plusz kiadást is jelentett a főváros lakóinak. Most jöjjön pár érdekesség a múltból. A két oldal összekötése A folyó két partjának összekötésével már a rómaiak is próbálkoztak, ugyanis volt kapcsolat a két part között, az Erzsébet híd környékén működtettek hajóhidat, tehát már bőven Széchenyi István előtt próbálták valahogy megoldani az átjárás problémáját. Igazán komolyabban viszont csak Zsigmond német-római császár és magyar király idejében kezdtek foglalkozni az állandó híd építésének gondolatával. Mivel Zsigmond azelőtt meghalt, mielőtt érdemben tudtak volna foglalkozni a terv megvalósításával, Pest és Buda állandó összeköttetése megoldatlan maradt. A fordulópont végül 1821-ben következett be, abban az évben erős jégzajlás volt a Dunán, ez pedig rendkívül megnehezítette a két oldal közötti közlekedést. Ekkor történt, hogy Gróf Széchenyi István nem tudott átkelni a Dunán, amikor édesapja temetésére sietett.
S hogy ennek a kitartó foglalatosságának mi volt a magasrendű célja? Erre Széchenyinek titkárához, Tasner Antalhoz 1834 februárjában írt levelében találhatjuk meg a választ: "jobb leczkéket vettem és veszek még, a román cement és concrete [beton] csinálásban! E két kiszámíthatlan találmánnyal meggazdagítandom, ha Isten segít, a hazát. " Széchenyi rendszeresen beszámolt József főherceg nádornak az al-dunai munkák haladásáról, 1834 őszén kétszer is említette a beton alkalmazását. Egy helyütt azt írta, hogy sok próbálkozás után Vásárhelyi úr megtalálta a betonkészítés azon módját, amely nem rosszabb az angolnál, és rendkívül hasznos lesz falazatainkban és hidainkban.
/Fotó: Varga Imre 2021 októberében még javában zajlott a Lánchíd felújítása. /Fotó: Varga Imre 2021 november 5-én így festett a felújítás alatt álló Széchenyi Lánchíd. / Fotó: Varga Imre
törvénycikkben intézkedett az első állandó magyarországi Duna-híd építéséről. Ez lett a Lánchíd. A Dunába estek A híd megépítésének engedélyezése után egy 1840-ben aláírt szerződés kikötötte, hogy 87 éven keresztül a hídtól egy-egy mérföld távolságon belül nem építhető újabb átkelő és mindenkinek hídvámot kell fizetnie. A Lánchíd alapkövét végül 1842 augusztusában az V. Ferdinánd királyt képviselő József nádor tette le. A pillérek és hídfalak csak öt évvel később, 1847 júliusára készültek el, a vasszerkezet elkészültét azonban a szabadságharc eseményei hátráltatták. 1848 nyarán pedig, amikor az utolsó elemet akarták a helyére illeszteni, a vonólánc elszakadt, a méretes tömb pedig ráesett a munkahídra, ami a rajta állókkal – köztük Széchenyivel – együtt a Dunába zuhant. Ő ki tudott úszni, de volt egy hídmunkás, aki a vízbe fulladt. A felépült Lánchíd 1859-ben / Forrás: British Library/Wikipedia Széchenyi nélkül Az építkezés vezetője a skót származású Adam Clark volt, tervezője pedig névrokona, William Clark, aki azt mondta a hídról, hogy "építése több nehézségbe ütközött, mint bármely építményé a világon.
A portréfestés, miként azt számos nagy sikerű történelmi életrajza is bizonyítja, kedvelt irodalmi tevékenységei közé tartozott, s lám, a híres ecsetkezelés akkor sem hagyja cserben, amikor saját magát választja modelljéül. Az az írói technika győzedelmeskedik az önéletrajz lapjain is, amelyet maga is készséggel részletez ugyanitt, s amelynek a nagy műgonddal tökéletesre csiszolt szerkezet adja rendkívüli olvasmányosságát. Az emigráns emlékező tán kissé szerelmesen tekint végig ifjúkora hazai tájain, kissé tán elmélázik afölött is, hogy milyen volt saját (irodalmi) szőkesége, de a híres csiszolótechnika ezúttal is tökéletes arányokat teremt. Magyar revízió és európai fejreállás – újraindul a játszma - Privátbankár.hu. Stefan Zweig remek riporter: olyan előzékenyen tessékeli be önmagát az élete színpadára nyíló nagypolgári szalonajtón, olyan jó kérdéseket tesz fel önmagának és olyan ragyogó stílusban örökíti meg alkalmi ismerőseit és háza vendégeit (illusztris névsor: Thomas Mann, Bartók, Schnitzler, Joyce, Romain Rolland és még sok más klasszikus), hogy önmagából néha csak egy pazar házikabát vagy egy jól szabott felöltő látszik.
A következő években újabb és újabb jelentős művekre épülő tematikus sorozat következett. 2015-ben a sokféle, változatos helyszín után fesztiválunknak a Zeneakadémia adott otthont, s ezzel úgy korszak kezdődött el számunkra. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy hazataláltunk, hiszen ennek az épületnek a falai között, még kisgyermekkorunkban indult zenei pályafutásunk, és most ide visszatérve, a világ legjelentősebb művészeit társul hívva egy olyan szigetet tudtunk kialakítani, amely maximálisan tükrözi ars poeticánkat. Sorozatunkat minden év november harmadik hetében rendezzük. Utóbbi keretein belül az elmúlt években olyan neves alkotókkal és művészekkel beszélgettünk, mint Spiró György, Szabó T. Anna, Dragomán György, Boldizsár Ildikó, Enyedi Ildikó, Mácsai Pál és Závada Pál. Egy tematikus kamarazenei fesztivál szerkesztése mindig különleges kihívás a művészek számára. Stefan Zweig - A tegnap világa | Extreme Digital. Körbejárni egy adott témát annak végtelen asszociációs lehetőségeivel, megtalálni a zenén belül – a társművészetek segítségével – azokat a legfontosabb pontokat, amelyek mindenkit együtt és tovább gondolkodásra ösztönöznek, újra és újra egy egészen varázslatos világ kapuit nyitja meg előttünk.
Védőborító nélküli példány.