Yup, itt be kell látni, hogy ez csak egy sima nemzetbiztonságis döntés volt, elég rációval mögötte. Azért a rendőri elfogatások meg a sok salátatörvényes felhatalmazással neked is meg kell értened, hogy kurvára felháborító nézni a kormányt, már a kormánnyal kritikus ember nem tud olyan nyugodtan egy hírt sem fogadni, egyszerűen a kormány cselekedetei önmagukban is felbasszák az embert. Ettől a parlamenti ellenzéknek nem szabad hisztérikussá tenni mindenáron a szavazóikat ezen felül is, nekik lenne igazán felelősségük kommunikálni a nép felé normálisan a dolgokat (bár most épp nem követtem a válaszukat, meg amire Dezső is hivatkozik, úgyhogy ehhez érdemben nem tudok szólni). Dezső andras konyv a vendre. De Dezső Andrásnak köszönet, hogy mégis tudja a népet okítani hisztérikusabb pillanatokban is nyugodtan, nekem is jól jött a tisztánlátáshoz most.
Meg kell jegyeznünk, hogy a Siebmacher's és a Nagy Iván által közölt adatok között nem látszik az összefüggés bizonyítottnak. Borsod megyében a 16. század elejéig nyúlik vissza egy Hatvani nevű család, amelyik Dél-Borsodban volt birtokos. Egy másik Hatvani család a 17. Szájer lebuktatása finom jelzés volt az EU részéről a lengyel-magyar kormányoknak? : hungary. század legelején bukkan fel a megye északi részén. A kettő között kapcsolat nem fedezhető fel, de az állítható, hogy mindkettő betelepült família volt. Borsodban 1499-ben tűnik föl Hatvani Mátyás leánya, Margit, Sóvári Soós István özvegye, aki az őt többek között Nyárád faluból megillető részeit leányainak és azok férjeinek adományozta. 70 1504-ben és 1508-ban ezen a környéken, Alsóábrány falu birtokba iktatásánál jelent meg mint szomszédos Hatvani Menyhért, aki ugyanebből a családból származhat. 71 Az előző családdal állhatott rokonságban az 1509-ben először megemlített Hatvani Andrással, aki mint királyi ember, a ládi pálosok Őrös falubeli beiktatásakor szerepelt. 72 A következő éven őt már birtoka után bábái előnévvel illették.
Nyugat 1911. 19. szám Figyelő Novellák. Singer és Wolfner kiadása. 1911. Évente egy sereg könyv jelenik meg a magyar könyvpiacon ezzel a jelmondattal: "Magyart a magyarnak". Belátjuk, ez inkább a könyvkiadók mottója, másat ajánlanánk mégis: e könyveknek és íróiknak is jobban megfelelőt: "Az én csigaházam az én váram". Úgy bizony: csigaház, nem tágasabb és nem erősebb falú épület, amelyben ezek az urak az - írjuk csak le bátran - életnek háttal fordulva, a megelégedettségnek és gondatlanságnak enyhe világításában, az alkotásnak, nagyot és újat akarásnak minden értékkiváltó láza nélkül dolgoznak. Folyamatosan és bőségesen jön betű betű után, szó szóra és ők valami büszke és ferde önérzettel zúdítják át a novellapatakot a cenzúrázatlanság zsilipjén: igazolni tudnak minden sort. "Ha a sajtót annyira megyengítik, hogy elveszti a funkcióját, azzal a hatalom is veszít" - Dezső András : HunNews. Vadásztárca jött ki: magam is testestül-lelkestül vadászember vagyok; dzsentri-história: ihol a címeres családi gyűrű az ujjamon; fantázia kell: itt ülök az asztalomnál és minden magasabb szempont, nemesebb tendencia kerékkötőjéből szabadon követem jófajta szivarom bodor füstjét: mi ez, ha nem fantázia!?...
Nagyon jó, azt szabad kérdezni, hogy akik többmilliárd forint közpénzt loptak el, azok mikor lesznek rabosítva? Nem relativizálni szeretném a témát, de azon kívül, hogy a könnyű drogoknak rég legálisnak kellene lenniük, biztosan pár nyomi fiatal becsicskítása kell legyen a legnagyobb prioritása a magyar rendőrségnek? Úgy értem, van elég erőszakos bűnöző és autótolvaj, akiket szívesebben rács mögött látnék, hogy az igazán komoly dolgokról ne is beszéljünk.
Ennek oka lehet az is, hogy Szabó Magda Magdaléna címmel a regény folytatását tervezte. A Jaffa Kiadó a szöveggondozáson túl új arculattal, rövid jegyzetekkel, és új, minden korosztály számára jól befogadható külsővel igyekszik segíteni abban, hogy Szabó Magda művei kultúrtörténeti rangjuknak és töretlen népszerűségüknek megfelelő helyre kerülhessenek. A könyv olvasása közben folyton azon törtem a fejem, vajon mennyi a valóság ebben a történetben, és mennyi a fikció. Életrajzi regényként emlegetik, de néha olyan érzésem támadt, hogy az írói fantázia kiszínezi, átrendezi az egykori eseményeket. El is határoztam, hogy utánanézek, de meggondoltam magam. Szabó Magda: Für Elise (Jaffa Kiadó, 2016) - antikvarium.hu. Ugyanis teljesen mindegy. A regény minden egyes sorából olyan fájdalmas, néha önmarcangoló őszinteség árad, hogy hajlandó vagyok minden egyes szavát elhinni, akár úgy történt, akár nem. Kár, hogy nem lett folytatása. De a Für Elise így is egy önálló remekmű, akár egy befejezetlen szimfónia. – Fábián Janka
Kutatások és az írónő által adott interjúk alapján a másutt Mikes Editként felfedett gyermekkori barátnő (akit egy interjúban nevelt testvéreként említ) lehet Cili alakjának az eredete. Cili megjelenésének különböző okai lehetnek: lehetőséget ad a trianoni probléma felvetésére és megvitatására, illetve Cili Szabó Magda személyiségének ellentéteként jelenik meg, amit többször hangsúlyoz is az írónő. ( "Cili én vagyok, sokféle önmagam", avagy "ketten alkotunk reális egészet", "Valami misztikus egymásra ismerésben váltunk ikerpárrá, zavart boldogsággal kapaszkodtunk össze, mert mindketten mást akartunk, mint amit éltünk"). Az elbeszélő és Cili két különféle személyiség, különféle nézet. Cilit az "elsődleges jóság", a szeretet, a belenyugvó passzivitás jellemzi, a fiatal Magdolnát pedig a műveltség, a képzelet és az alkotó aktivitás. Cili " biedermeier jelenség" (biedermeier ágyat is kap ajándékba! ), mindenki azonnal megszereti, az írónő viszont állandóan összeütközésbe kerül a családon kívüli nevelőivel, bár mindig megtalálja azokat, akik a bolondos és fantáziadús személye segítségére sietnek.
Mindenki tudja már ki az a titokzatos Elise ugye? Hát persze, hogy Cili, a csodás, árva Cili. Cili, aki elvesztette egész életét a Trianoni döntés meghozatalakor, otthonát, szüleit, mindenét, és hiába a csodás család, aki befogadta őt, nem érzi teljes mértékben a sajátjának azt, ami körülveszi. Cili és Magda a kezdeti nehézségek ellenére valódi testvérekké válnak, szövetségesekké. Az írónő számtalanszor utal arra, hogy Cili körülbelül 22 évesen meghal, de sajnos ez már nem derül ki soha, hogy miben, vagy milyen körülmények között. Arra is sok utalást olvashatunk, hogy Magdának ez azóta is óriási fájdalom, még mindig nem gyógyult be a seb. A könyvnek egyrészt azért ez a címe, hogy Für Elise, mert ezt az ő drága Cilijének írta, akit kisgyermekként olyan gyűlölködve fogadott, és aki valójában annak a kornak az áldozata volt; másrészt pedig azért, mert Cili csodálatos szoprán lévén sokszor énekelte ezt a dalt, Beethoven Für Elise-ét, mintha csak tudta volna, hogy ő hamarabb meg fog halni, mint Magda.