Édesanyám január 20-án szenvedett súlyos agyvérzést. Nem mesélem el a kálváriát, amin végigmentünk, mire megfelelő helyre és a műtőbe került (mert Budapest mondhatta volna, a CT-leletek alapján, hogy nem fogadja az esztergomi kórházból Őt – ami egy agyrém! ) Az életét ott és akkor megmentették, de a kómából már nem ébredt fel. 30-án az Úr magához vette a lelkét. Anyukám 65 éves volt. Nem rendelkezett túlsúllyal és 2 éve nagyon odafigyelt a testmozgásra is. Azt az űrt, amit maga után hagyott, soha senki és semmi be nem töltheti! Igyekszem kordában tartani a gondolataimat – ami nem könnyű – de azt hiszem, hogy ezt csak úgy lehet túlélni, ha azokra koncentrál az ember, akik itt maradtak, akiknek szükségük van rám! Hálás vagyok, hogy eddig velünk volt, hogy osztozott a hétköznapjainkban (egy faluban lakunk)! Édesanyám emlékére képek forrása. Hálás, hogy láthatta felnőni az unokáit és azért a rengeteg támogatásért, segítségért és szeretetért, amit Tőle kaptunk! Ezt adom majd tovább. Mindig velem lesz – annyira remélem, hogy ezt Ő is tudja!
A képekre kattintva nagyban megtekinthetők!
Minden e világban...
Izgatottan készült az útra velünk együtt. Október vége, vagy november eleje lehetett, kifogtunk négy csodálatos napsütötte késő őszi napot, amit Erdélyben töltöttünk. Minden nap, sötétedés előtt kerestünk a sátorozáshoz megfelelő helyet. Előfordult, hogy sötétedés után értünk valami tisztásra, ahol gyorsan felvertük a sátrat és csak reggel vettük észre, hogy tehén trágya tetején kempingeztünk. Édesanyám emlékére.... Megesett, hogy épp a hazai kolbászt falatozgattunk, amikor arra felé haladt egy, rossz arcú embereket szállító parasztszekér. Éjjel, felváltva őrködtünk, attól tartottunk, hogy éjjel visszajönnek a kolbászért. Nagyszebenben megcsodáltuk a város nevezetességeit. Anyukám meglepődve tapasztalta, hogy sok román szót megértett. A külvárosban megtaláltuk a szülőházát és ráakadtunk az egyik iskolatársára is, aki mutatott egy, abból az időből származó iskolai fotót. Az asszony félve állt szóba velünk, a Ceausescu éra alatt magyaroknak szállást magánháznál nem adhattak. Végtelenül hálás vagyok a testvéremnek, mert anyukánknak nagyon sokat jelentett ez az út.
Csak ébressz fel a bárpultnál, ha álmodnék! A lányok is várnak ránk ma még, A feelingből egy újabb kört még rendelnék, A jóból a túl sok nem elég Az út ezernégyötven - messziről jöttem, Ha ráérsz, egyszer elmondom, Hogy volt a sorsom, Már azt sem tudom, hétfő jön, Vagy szombat vár Az én órám más ritmusra jár, De úgy lesz megint minden, Ahogy régen volt, Az ördög ma újra elrabolt Semmit se változtunk - miért is kéne? Senkit se bántottunk, így megyünk az Égbe Forog a Föld s az évszakok, Túl az álmokon, végre itthon vagyok, Ez nem az a Hold, szebb, mint máshol volt, De ha újra elmennék, ide visszatérek még. Forog a Föld s az évszakok, És ha újra elmennék, ugye hiányoznék még? Te eljöttél, de nem kérem, hogy vigasztalj, Még élek, hát nincs itt semmi baj És nem tudna rám szárnyat húzni száz angyal, A vérem még mindig mást akar Volt úgy, hogy ébredtem, s nem láttam senkit, Fájt is, ha tévedtem, de nem bántam meg semmit Forog a Föld s az évszakok, És ha újra elmennék, ugye hiányoznék még? Emberek : Forog a Föld dalszöveg, videó - Zeneszöveg.hu. Forog a Föld s az évszakok, De ha újra elmennék, ide visszatérek még.
Az évszakok túl az Emberek Google föld androidra Emberek - Forog A Föld (1998, CD) | Discogs Eladó föld Csak ébressz fel a bárpultnál, ha álmodnék! A lányok is várnak ránk ma még, A feelingből egy újabb kört még rendelnék, A jóból a túl sok nem elég Az út ezernégyötven - messziről jöttem, Ha ráérsz, egyszer elmondom, Hogy volt a sorsom, Már azt sem tudom, hétfő jön, Vagy szombat vár Az én órám más ritmusra jár, De úgy lesz megint minden, Ahogy régen volt, Az ördög ma újra elrabolt Semmit se változtunk - miért is kéne? Senkit se bántottunk, így megyünk az Égbe Forog a Föld s az évszakok, Túl az álmokon, végre itthon vagyok, Ez nem az a Hold, szebb, mint máshol volt, De ha újra elmennék, ide visszatérek még. Forog a Föld s az évszakok, És ha újra elmennék, ugye hiányoznék még? Te eljöttél, de nem kérem, hogy vigasztalj, Még élek, hát nincs itt semmi baj És nem tudna rám szárnyat húzni száz angyal, A vérem még mindig mást akar Volt úgy, hogy ébredtem, s nem láttam senkit, Fájt is, ha tévedtem, de nem bántam meg semmit Forog a Föld s az évszakok, És ha újra elmennék, ugye hiányoznék még?