"Különösen igaz ez, ha a bántalmazónak kiterjedt kapcsolatrendszere, hatalma van akár a tágabb közösségen belül. S ott van még a félelem, hiszen például egy bántalmazó kapcsolatból elmenekülni halálos veszélyt is jelenthet, ami az elköltözéssel sem feltétlenül szűnik meg. Az áldozat éveket tölthet a bántalmazó közegben. Egy ilyen alapállásból azt a támogató hátteret megtalálni és kiépíteni, ahol kimondhatóvá válik a trauma, időbe kerülhet. Megszólalt Szilágyi Liliána apja : hungary. Emellett az elbizonytalanítás és az önbizalom csökkentése szintén a folyamat része, ezért a történet vállalásához erősödésre van szükség – magyarázza Borbély Lilla, a Be Balanced Pszichológiai Pont szakértője. A hallgatás egyben megküzdési stratégia is, hiszen amikor beszélünk a traumánkról, újra lejátsszuk magunkban a történteket, amit érthető okokból nem szeretnénk ismételten átélni, ezért megpróbáljuk inkább eltemetni magunkban. Szakértők szerint azonban ez az út az esetek többségében nem járható, életünk drámai pillanatait úgysem tudjuk meg nem történtté tenni, feldolgozatlan traumáink csak tovább nehezíthetik az életünket.
Minden, amit tettem és teszek, az nagy részben azért van, hogy egyszer Te is szabadon tudj élni! Mérhetetlen erő van benned, és tudom, hogy nagyon-nagyon mélyen vagy most, de igenis egy igazi harcos és túlélő vagy! Mindig is az voltál! Sajnálom, ha nem érted, miért történik most mindez. Sajnálom, hogy úgy alakult minden, hogy ott kell legyél! Legfőképpen pedig sajnálom, hogy önmaga védelme érdekében ugyanúgy pajzsként használ téged és a nevedet apánk, mint engem egykor. Szilágyi liliana szülei. Ez nem a Te szégyened! Elmondhatatlanul szeretlek és hiányzol! De küzdök érted. Anyuval küzdünk érted minden téren! " /Facebook Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Szóval hiába tudja az egész világ, hogy ez a szadista pszichopata bántalmazza, ahhoz ő is kell, hogy valljon ellene, aminek mindig ott van a rizikója, hogy ha mégse ítélik el, akkor nagyon nagy lesz a bosszú. És valszeg rohadtul fél, totál érthető módon.
A filmben erről beszél, és ugyanezt veti papírra, így nemcsak a Bildungsromanok (fejlődésregények), hanem a Künstlerromanok (művészregények) karaktereinek leszármazottja is. Óriási indulatok feszülnek benne, és mivel íróként érvényesül, mi sem természetesebb számára, mint az önkiadás. Eklektikus stilizációval utal erre a film: osztott képmező, áttűnések, papírra vetett fejezetcímek, sőt egy posztmodern némafilmbetét hozza közelebb Dávid útját, amivel az író-rendező a mozgókép technikai vívmányait a regény időszakának szellemes megidézésére, afféle meseként használja. Pompáznak a színek, miközben súlyos témák zúdulnak ránk: a nagynéni elveszíti a lakását; hősünk egy gyárban húzza az igát, majd öntudatra ébred; jó barátja lecsapja egy másik ismerőse kezéről az óhajtott lányt. Sablonokkal találkozunk, a David Copperfield rendkívüli élete olykor Wes Andersonra hajazó esztétikája és ritmusa viszont feledteti a zökkenőket. Úgy érezzük, Dickens örök regéje bármikor érvényesülhet, ha lendületes a cselekményszövés és vibrálnak a karakterek, ráadásul Iannucci és Blackwell feldolgozása napjainkra is reflektál.
Értékelés: 7 szavazatból Ki tudná jobban elmesélni David Copperfield saját, kalandokkal teli élettörténetét, mint maga a főhős? Kisfiúként gondtalan életet él, amíg özvegy édesanyja férjhez nem megy a gonosz és kegyetlen Murdstone úrhoz. Mostohaapja elküldi saját gyárába dolgozni, de anyja halála után megszökik és Londonból Doverbe gyalogolva jut el utolsó élő rokonához, a gazdag nagynénihez és annak hóbortos bérlőjéhez. Némi nehézség árán, de a néni védőszárnya alá kerül és ebben a házban nő fel az ifjú David. Élete szereplői és hóbortos történeteik formálják úriemberré és valódi íróvá David Copperfieldet. Charles Dickens világhírű regényét az Oscar-díjra jelölt és többszörös díjnyertes sztárrendező, Armando Iannucci (Sztálin halála, Az alelnök, Egy kis gubanc) vitte vászonra. A film a Londoni Filmhéte a legjobb forgatókönyvért járó díjat nyerte el, a Brit Független Filmdíjak közül a legjobb férfi mellékszereplő (Hugh Laurie), a legjobb forgatókönyv, a legjobb jelmez és a legjobb szereplőgárdáért járó díjat is megkapta, és jelölték a Brit Filmakadémia BAFTA-díjára is.
Az anakronisztikusnak tetsző etnikai sokszínűség olyan színészeknek is teret ad, akik hagyományos Dickens-adaptáció közelébe sem kerülnének és plusz humorforrásként, szatirikus rétegként is kiválóan működik (akárcsak az amerikai Hamilton ban). Iannucci mesterien játszik a metafikcióval, az (önélet)írást és az emlékezést vizuális trükkökkel teszi explicitté, de sosem hagyja, hogy a cselekményt átitató gyermeki rácsodálkozás az önreflexió közepette elillanjon. Forgalmazza a Vertigo Média
6 Értékelés(2) Nem értékelt Értékelés 1 Csillag Értékelés 2 Csillag Értékelés 3 Csillag Értékelés 4 Csillag Értékelés 5 Csillag