A mémeknek pont az a lényege hogy elterjednek, mintegy szájról szájra - az insta pl. Zsibbad a fepem.fr. Az amikor már a századik lúzer mondja el a barátainak a viccet, és szarul - így vízjelezve ez elég dedós, elveszi a low effort részét a dolognak, eddig majd 14. 000 mém van a telefonon és kb 3500-4000 videó. De így sajnos rzt nem tudom lementeni a gyűjteménybe:/ elhiszem hogy szar érzés amikor lopják a contented, de ennek nem ez kellene a lényegének lennie. Olyan mint az ifunny logó.
Az ajkai a fülemet érintették, és halkan azt súgta nekem: "- Nem minden a te hibád… Nem minden a te felelősséged… Nem tudsz mindent te csinálni… Nem tudsz mindent helyrehozni.. Nem kell mindent elfogadnod! " – És akkor a szememből könnyek kezdtek kicsordulni, mint a törött üveg darabkák. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy véreset fogok sírni, a sok fájdalomtól, amit éreztem. Lassan a vállaim visszatértek a helyükre, a nyakam ellazult és újra felemelkedett, a hátam kiegyenesedett, ahogy már évek óta nem, és hallottam, hogy a csontjaim roppannak.. A fejem osztályba : FostTalicska. A világ súlya került le a vállamról,. a múlt fájdalmainak súlya végre a földre szállt. – Mondott még valamit? – Tiszta szemei várakozóan nézett rám, és azt mondta: "- Vannak fájdalmak, amelyek a szívben vannak terhelve, és azokat nem lehet könnyen eltávolítani. Tanuld meg elengedni a múltat, különben a végén még "megfojtod" a jövődet, és azt is értsd meg, hogy a megbocsátás hiánya nem fáj senkinek jobban, mint annak, aki nem tud megbocsátani… " – Bali
Hová visz, ember, magas röptű vágyad Küzdelmeid tövises útain? Gát visszatart, hegyes kő vérzi lábad, S tépett szivedben úgy sajog a kín. Ne menj, ne lépj a kész veszély elébe, Meg nem ment attól ingatlan hited; – A világ téged levonhat a mélybe, De te magaddal őt föl nem viszed. Hadd őt feküdni s nyögni lenn a porban, Dicsőbb, szebb sorsra úgysem érdemes; Ha ő nem érzi: célja merre, hol van - Mért bántanók mi? bírja, mit keres. Ha föl nem rázza önnön szenvedélye, Ne hidd, hogy akkor álmából kivedd… Ne nyúlj a lánchoz, ne bántsd a bilincset, Amely szorítja karját, szellemét; Csak ellenségét fogja látni benned, És láncával fejedet zúzza szét. Míg a siker, a várt remény helyébe, Mint kártyavár, úgy összedűl mived… S ha mégis már segítni vágysz szegényen, Altasd el őt egy érdekes mesén; Midőn alszik, hát jőjj feléje szépen, S vigyázva tágítsd láncait kezén. Vigyázva, nehogy a lánc csörrenése Kemény tusára hívja ellened… Midőn a láncszem egyenként kitágul, S a zsibbadt érben újra lejt a vér; Hadd akkor őt!
Az oldalon megjelenített adatok csupán tájékoztató jellegűek. Az esetleges hiányosságokért vagy hibákért az oldal üzemeltetői nem vállalnak felelősséget. Adatvédelem
- Ft felett ingyenes, ez alatt 400 Ft a szállítási díj.