Három fővárosi kórházba vitték a szerda esti, Budapesten történt dunai hajóbaleset sérültjeit. Eddig hét halottat találtak és továbbra is 21 eltűntet keresnek a Duna teljes déli szakaszán. Kérik: aki látta a balesetet, azonnal jelentkezzen a rendőrségen. Vizsgálják az elsüllyedt turistahajót Forrás: Fotó: Kovács Tamás Már csak egy, bordatöréses embert kezelnek kórházban, a többieket hazaengedték. Leszakadt a galéria egy budapesti boltban – négy embert temetett maga alá | 168.hu. Cseke Béla, az Uzsoki Utcai Kórház sürgősségi osztályának orvosa azt mondta: a sérültnek több bordája eltört, ami többnapos megfigyelést igényel. Valamennyi sérült nagy lelki traumán ment át - tette hozzá. KORÁBBAN ÍRTUK: Büntetőeljárás keretében, szakértők bevonásával vizsgálják, mi vezethetett a szerda esti dunai hajóbalesethez - közölte Pál Adrián rendőr ezredes az Országos Rendőr-főkapitányság reggeli sajtótájékoztatóján. Elmondta, hét halottat találtak és továbbra is 21 eltűntet keresnek a Duna teljes déli szakaszán. Közölte, szerda este 21. 05-kor történt a baleset és az első bejelentés 10 perccel később érkezett a tevékenységirányítási központhoz.
Emellett neki ajándékozta Szatmár vármegyét, annak minden birtokával és jövedelmével. Önmagát Csongrád vármegyével kárpótolta, melyet fegyverrel kellett elszednie hűbéresétől. 1226 nyarán meghalt Lőrinc király, utódja 3 éves lánya, Zsófia lett, aki helyett az aradi püspök kormányzott régensként. Zsigmond azonban a zűrös magyar trón megszerzése helyett figyelmét Gyurgyevó felé fordította, melyre jogos igénye volt. A terület az (időközben ismét bizánci befolyás alá került) esztergomi tartományúrhoz tartozott, amely már így is harcban állt a magyarokkal, akik szerették volna, ha a bizánci fennhatóság végérvényesen a múlté lenne a Kárpát-medencében. Míg a királyi hadak Esztergomot ostromolták, Zsigmond Gyurgyevó területére vonult. A harcok a nagy távolságok és a bizánci uralkodóváltás miatt elhúzódtak, de végül 1234-re Gyurgyevó Zsigmond birtokába került. Közben Magyarország trónján is változás következett be: Béla felvidéki herceg legyőzte Zsófia seregeit, így III. Béla néven megkoronázták.
A kísérletek három éven át tartottak a Nyugati pályaudvar és Dunakeszi közötti vonalszakaszon, s a próbák eredményei végül igazolták Kandó elgondolásainak helyességét. Kandó és munkatársai készítették el a világon az első, a gyakorlatban gazdaságosan használható nagyvasúti, 50 periódusú, nagy teljesítményű mozdonyt. A járművek megbízhatóságára jellemző, hogy az utolsó háromfázisú mozdony 1976-ig üzemelt Olaszországban. Kandó Kálmán 1931 januárjában meghalt, így nem élhette meg az első, 100 km/h sebességű, 2500 LE teljesítményű Kandó-mozdony üzembe helyezését és a Budapest–Hegyeshalom 16 kV 50Hz ipari frekvencián villamosított vasútvonal első szakaszának megnyitását, amire 1932. augusztus 17-én került sor. Ebből az időből származik első híradórészletünk, amely bemutatja az 1930-ban üzembe helyezett Bánhidai Erőművet és a Kandó-féle villamos mozdonyt is. Az erőmű volt hivatott elektromos árammal ellátni a Budapest–Bécs vasútvonalat. A magyar technika büszkesége: a Kandó Kálmán-féle villamos mozdony, 1932 Az ipari frekvenciájú vasút-villamosításban a Ganz-gyár elévülhetetlen érdemeket szerzett.
A Nap tüze, látod. ÁPRILY LAJOS Március A Nap tüze, látod a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoét a fénybe kiált. Régi kiszáradt tó vize árad, néma kutakban a víz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejű cinke víg dithyrambusa: daktilusok. Selymit a barka már kitakarta, sárga virágját bontja a som. Fut, fut az áram a déli sugárban s hökken a hó a hideg havason. Barna patakja Napra kacagva a lomha Marosba csengve siet. Zeng a csatorna, zeng a hegy orma, s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived? Áprily Lajos Március
Budapest, 1913. január 19. 154 Ábrányi Emil Tessitori Nórához. február 3. 155 Ábrányi Emil Tessitori Nórához. Budapest, 1914. október 2. 156 Ábrányi Emil Tessitori Nórához. Budapest, 1916. decembre 12. 157 Ábrányi Emil Tessitori Nórához. Szentendre, 1917. március 8. 158 Babits Mihály Tessitori Nórához 160 Tóth Árpád Tessitori Nórához. Budapest, 1918. április 4. 161 Schöpflin Aladár Tessitori Nórához. május 6. 162 Ignotus Tessitori Nórához. május 9. 163 Babits Mihály Tessitori Nórához. május 14. 163 Thorma János Tessitori Nórához. Nagybánya, 1921. január 28. 164 Schöpflin Aladár Tessitori Nórához. Budapest, 1921. február 9. 164 Ferenczy Noámi Tessitori Nórához. február 6 után 165 Ferenczy Noémi Tessitori Nórához. január 166 Ferenczy Noémi Tessitori Nórához. március 7. 167 Ferenczy Noémi Tessitori Nórához. tavaszán 168 Babits Mihály Tessitori Nórához. február 15. 169 Áprily Lajos Tessitori Nórához. Nagyenyed, 1921. november 14. 170 Thorma János Tessitori Nórához. november 25. 171 Áprily Lajos Tessitori Nórához.
Ady után és a nyugatos költők nagyszerű felívelése után Aranyig lépni vissza – nem képtelen pozíció ez? Áprily első kötete, a Falusi elégia 1921-ben jelent meg – szubjektíve is elég későn: a költő már harmincnégy éves. Igaz, azoknak az éveknek költői közérzetében benne volt a visszalépés, nem Aranyhoz ugyan, hanem Petőfihez. A túlbonyolódott, túl irodalmias költői kifejezéskörből akkor indult meg a "kiváltás" a természetesség szabadabb mezőire, Petőfi egyszerűségéhez, nyílt társadalmi indulataihoz. Mennyi pompás remeklést és hosszan tenyésző epigonizmust teremtett ez a fordulat! De Áprily Lajos visszalépése más: semmi köze a húszas években kezdődő divathoz. Az az Arany, akit folytatni látszott, sem azonos azzal, aki a köztudatban él. A közvetlen lírai témáktól egész életében tartózkodó Arany az Őszikék -ben, bár távoltartással, de személyes lírai élményeit írja: egy vidéki életmódhoz szokott, de a városhoz mégis hozzáízeledett költő öreges élményeit. Város, bontottabb klasszicizmus, tépettebb idegzet – Arany itt teremtette meg az átmenetet a század eleji modern költészethez.
– ÁPRILY LAJOS [e. : áprili]; családi nevén Jékely [e. : jékeli] (Brassó, 1887. november 14. – Bp., 1967. augusztus 6. ): költő, műfordító, szerkesztő. Jékely Zoltán apja. 1909-ben elvégezte a kolozsvári egyetem magyar–német szakát. 1909-től a nagyenyedi Bethlen-kollégium tanítóképzőjében, 1910-ben a nagyenyedi gimnáziumban tanított. 1911. december 23-án feleségül vette Schéfer Idát. 1923-ban Dijonban francia nyelvtanári diplomát szerzett. 1924. október 1-jétől Kuncz Aladárral a kolozsvári Ellenzék vasárnapi mellékletét szerkesztette. 1925–28-ban az Ellenzék irodalmi szerkesztője. 1926-ban Kolozsvárra költözött, a ref. kollégiumban magyar és német irodalmat tanított. 1926. júliusban részt vett az első marosvécsi írótalálkozón. 1928–29-ben az Erdélyi Helikon szerkesztője. 1929. augusztusban áttelepült Budapestre, a Lónyay utcai református gimnázium tanára lett. 1930–38-ban a Protestáns Szemlét szerkesztette. 1934-től a Baár–Madas Leánynevelő Intézet igazgatója. 1935. szeptember és 1936. február között tanulmányúton járt Észak- és Nyugat-Európában, pedagógiai följegyzéseket készített.
Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6. ), József Attila-díjas (1954) költő, műfordító. Verseiből német, angol, francia, szlovák, román és lengyel nyelven jelentek meg fordítások, verseinek román nyelvű önálló kötetei: Muzica toamnei (Petre Şaitiş fordításai, Láng Gusztáv előszavával, Kolozsvár, 1978); Prinţul Tristeţe (Corneliu Bala fordításai, 1979). Ő maga a világirodalom egész sor remekét tolmácsolta a magyar olvasónak. egművészibbek és mennyiségileg is legszámottevőbbek német, orosz és román fordításai, de fordított angol, francia, latin és kínai költőktől is; Puskin Anyegin-jének, Turgenyev lírai hangulatú prózájának, Lermontov, Nyekraszov és Gogol több írásának, Ibsen Peer Gynt-jének, Schiller Wallensteinjének, Eminescu Az Esticsillag című poémájának fordítása a magyar műfordításirodalom remekei közé tartozik. A román költészetnek egyik legihletettebb tolmácsolója. Lucian Blagával, Şt. O. Iosiffal és Eminescuval kezdi, majd – élete utolsó tíz esztendejében – Arghezi, Macedonski, Coşbuc, Pillat verseivel bővül a névsor, e műveiből adott válogatást a Tavaszi tüzek (Domokos Sámuel bevezetőjével, 1969).