Lepkefinom érintés. Mindig ez jut eszembe először, amikor mamira gondolok. Hogy lehet ennyi idősen ilyen finom, szinte porcelán simaságú a keze? A körmei fehér félholdas, rózsaszín szépségek, a tenyere, akár a selyem. Pedig végig dolgozta az életét. Java részét állatok között, földeken, fronton. Persze, tudom, milyen kézkrémet használt, a mai napig az orromban van az illata annak a nagy flakonban lévő, vajsárga krémnek az aromája. Egészen különleges textúrája volt. Már sehol nem lehet kapni, de ennyi év után is pontosan fel tudom idézni. Mégis, azt hiszem, nem ez volt a titka. Be kell vallanom, most sem tudom, és tartok tőle, nem is fogom megtudni már soha. Hiszen ő már évek óta elment és ezt soha nem kérdeztem meg tőle. Rágondolok, érzem az érintését. Senki sem tudott úgy hozzám érni, olyan puha, selymes, lepkefinom érintéssel, mint ő. Senki sem tudott úgy hozzámérni, olyan puha, selymes érintéssel, mint ő. Ránéztem, és mindig rácsodálkoztam az arcára is. Hiába múlt el nyolcvan, hiába érte megannyi történet az életben, valahogy rajta ezek nem hagytak nyomot. Mármint a negatívak, fájdalmasak nem.
Így olyan, mintha még mindig velem lenne fizikailag. S ahogy felidézem ezt a csak rá jellemző dolgot, úgy rohannak meg a további emlékek. Például az, mennyire szerette a zenét és milyen széleskörű volt az érdeklődése. Volt egy régi lemezjátszója, rengeteg bakelit lemezzel. Minden alkalommal, amikor a szokásos pénteki együttlétünket töltöttük, elővettük azokat, és kiválasztottuk, hogy aznap mit hallgatunk. Volt ott opera, musical, nóta, operett, táncdal, népdalok. A legtöbbször a Bánk Bánt hallgattuk. Mindketten nagyon szerettük, és mami gyűjteményében az a változat volt meg, amelyikben Simándy József énekelte Bánk szerepét. Én még olyat nem hallottam, se előtte, se azóta. Valami olyan különleges átéléssel, olyan gyönyörű orgánummal énekelt az az ember, hogy a szívem facsarodott bele minden egyes alkalommal, amikor meghallottam felcsendülni a "Hazám, hazám, te mindenem" kezdetű áriát. Ő és én | Eucharisztikus Kongresszus - IEC2020. Csak ültem olyankor a fotelben, lehunyt szemmel, mozgásra képtelenül. Valami oknál fogva a lelkem legmélyéig hatolt az egész élmény.
Fehér sziklák, ti láttatok mindent 7264 Metró: Ebből se lesz már szerelem Ebből se lesz már szerelem, legjobb, ha megpróbálom másnál. Az ember mindig szomorú egy ilyen útelágazásnál. Korai volt az örömöm, én azért mégis köszönöm. Többé nem 7255 Metró: Édes évek Édes évek, hol vagytok ma már? Hova tűnt, ez az álomkép? Elmúlt, vége, többé nem talál Az idő, amikor gyerek voltam még. Mért tűnt el hirtelen? Még néha úgy fáj nekem, Fáj, 7226 Metró: Viharvirág Nyár volt már, és színes volt a rét Szirmot bontott ezer virág Magvaikat széthordta a szél Mely egy este szörnyű, viharrá változott És egy, kismagot ellopott Egy, szem, kismagot vitt 6968 Metró: Felmásztam egy jó nagy fára Órák óta lesek a mélybe. Nem értem, hogy mire várok. Órák óta egyre jobban le, azonnal földre vágyok. Magyarázom magamnak, nincs is olyan messze. Nem értem hát, miért nem jutok már 6619 Metró: Fekete Pál Fekete Pál nyagyon kérlek, Fekete Pál ne tégy ilyet! Fekete Pál szánj meg végre minket! Fekete Pál ha itthon maradsz, Fekete Pál nekünk rossz az.
Úgy, hogy el is higgyem. A nudista strandon fekete szemüvege mögül stírölte a pucér nőket. Nagyon kis dörzsölt. Én is ugyanazt csináltam, amit ő, csak napszemüveg nélkül. Leplezetlen elégedettséggel állapítottam meg, hogy én vagyok a legszebb. Lógó mellek, rövid lábak, ormótlan alakok vettek minket körbe. Rendben van, most már akkor Petike is meggyőződhetett erről élesben. – konstatáltam hatalmas megkönnyebbüléssel. Ez a lecsupaszító élmény sem volt azonban elég neki. Petike töredelmesen bevallotta, hogy esténként végignézi a nőket az Elittárson, azon az online társkeresőn, ahol engem is levadászott. Mit akar még mindig ez a férfi, amikor már a nudista strandon egyértelmű volt, hogy hozzám egyik sem ér fel??? Online meggyőződést szerezni?? Még inkább bevadultam az ágyban és még többet hahotáztam. Petike azt mondja, amióta figyelmeztettem, ne nézze a nőket, mert engem zavar, folyamatosan böngészi őket. A tiltott gyümölcs ugyebár. Erre én azt feleltem, nyugodtan csináljon, amit akar. De már nem nevettem.
Juhász Gyula (Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6. ), a 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője. Juhász Illés (1853–1902) posta- és távirdafőtiszt és felesége, Kálló Matild (1862–1953) első gyermekeként született. Anyai nagyapja Kálló Antal volt. 1893–1902 között a szegedi Piarista Gimnázium tanulója volt. 1899. május 21-én jelentek meg első versei a Szegedi Naplóban, augusztus 25-én az Ovidius című versét közölte a Budapesti Napló. augusztus 26. Juhász Gyula: Anna örök - diakszogalanta.qwqw.hu. – 1900. május 5. között piarista novícius Vácott. 1902. május 26-án apja meghalt hátgerincsorvadásban. 1902–1906-ban a pesti egyetem magyar–latin szakos hallgatója volt. Barátságot kötött Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Oláh Gáborral. A Négyesy-szeminárium titkára. 1904. november 26-án, a diáktüntetés alkalmával rendőrkard sújtott rá, megsebesítve fejét és kezét. 1905-ben megismerkedett Adyval, aki nagy hatással volt rá. Juhász Gyula korán felismerte Ady költői tehetségét.
Ott fenn az égen szösz lebeg, A parkban őszi díszletek, Én egy padon szöszölgetek, S megszületik e szösz-lelet, Mit most tovább pöckölhetek. Múlandóság, legyőztelek! Márai Sándor: Nosztalgia Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a nap ragyog – Szent Isten, hol vagyok? Petőfi: Az apostol "A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A föld is egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? (11, 8. vsz. Anna - versek. 1-5. sor) Írók-költők szobrai Petőfi és Szendrey Júlia szobra Koltón Melocco Miklós Ady szobra Tatabányán Weöres Sándor szobra Szombathelen Ady Endre szobra a Kerepesi úti temetőben található sírján Jókai Mór szobra a Svábhegyen /Bp. / Petőfi Sándor Szendrey Júliával /a koltói kastély parkjában/ Mikszáth Kálmán szobra Mohorán Kosztolányi Dezső szobra Bp.
22:26 Gyönyörű a cím, bíztató és szép a vers! Szívvel olvastalak. Gyuri dufmar 2016. 17:31 Szép! Anida 2016. 17:22 Gyönyörű gondolatokkal teli versedhez gratulálok:Andi oroszlan17 2016. 16:54 Örömmel olvastam, elvittem szép versedet: Ica urens 2016. 16:24 Formailag tökéletes, rímeiben is kiemelkedő. Őszinte tiszteletem és elismerésem jeleként hagyom nálad a szívem. / Miklós / adamne 2016. 15:40 Dallamos, szépséges reményversed öröm volt olvasni kedves Anna. Szívvel, szeretettel gratulálok: Manyi Barienn 2016. 15:16 Szép! szívvel, Ildikó Kicsikinga 2016. 13:26 Csodálatos címmel írtál, egy csodálatos ''állapotról'', ami oly jó lenne, ha mindenkiben így ébredne, és ragyogna örökké! Nagy örömmel olvastam, és értettem a versedet! Törölt tag 2016. 12:45 Törölt hozzászólás. szalokisanyi1 2016. 11:21 Kedves Anna! Nagyon szép. Gratulálok! Szívvel: Sanyi 2016. 11:03 Gratulálok szép, dallamos versedhez! Szívvel: B Sanyi lejkoolga 2016. 09:25 ''Hitte - mától végre idilli lesz minden, S maga előtt több lehetetlen nincsen! ''
13:57 Drága Anna! Nagyon-nagyon elszorult a torkom! Elismerésem! Azt gondolom, inkább csenddel, és mély tisztelettel adózok az örök, tiszta gyermeknek. Erzsi szalokisanyi1 2018. 12:54 Kedves Anna! Emlékeink gyöngyfüzéreit sokszor morzsolgatjuk, mint imádkozók a rózsafüzérüket. Jó visszagondolni, gondtalan gyermekéveinkre. Tiszta, szép, emlékeinkre. Csodás szép alkotás. Nagyon tetszik. Szeretettel. Tisztelettel: Sanyi kokakoma 2018. június 5. 20:55 Szívvel gratulálok nagyon szép a vers! János kicsikincsem 2018. június 2. 19:23 Szívvel gratulálokkedves Anna a különleges vershez. Ilona Törölt tag 2018. június 1. 18:55 Törölt hozzászólás. kodrane 2018. 16:59 Igen így van, de az emlékek el kíséivvel olvastalak! Emese66 2018. május 31. 17:14 Szépséges versedhez szívvel gratulálok! Abraks_Anna 2018. 15:36 Gyönyörű stapi 2018. 13:07 De gyönyörűen írtad meg! Csodás vers a gyermeki lélekről! Gratulálok! szurkevirag 2018. 11:31 De szép az a konklúzió! Gratulálok Anna! Törölt tag 2018. május 30. 19:43 Törölt hozzászólás.