Ősz típus - leggyakrabban arany-bézs és barack árnyalatok jellemzik a bőrt, ami enyhén barnult, az ajak mélyvörös - a meleg, vöröses árnyalatok ideálisak a hajhoz. Lágy kontrasztok jellemzik. Tél típus - hideg, kékes árnyalatú bőr, amely olíva árnyalatokban barnul, a szempillák és szemöldökök sötétek és kifejezőek, a haj hideg és sötét árnyalataival tűnik ki a leginkább - erős kontrasztok jellemzik.
A természetes barna hajú nőknél a 2-3 színárnyalat fényesebb lesz. A sötét szőke hölgyek a búza szőke és a hamu hangjai nagyon jól mutatnak. Egy szőketől a barnaig Néha a nőknek radikális változásra van szükségük. És ezek közül a legegyszerűbb a megjelenés változása. Új hajszínnel és új frizurával minden nő frissen és új élményekre készen áll. A tippünk nem a rohanás a változásokkal. Lassan kell történniük. Képzeld el, hogy nem tetszik az új megjelenésed? Ha egy szőketől barnára akarsz fordulni, akkor fokozatosan sötétítsen a hajad. Kezdje a 2 tónusú hajszínt sötétebb, mint a természetes, és folytassa a 2 sötétebb hangot a következő hónapban. Ugyanez igaz, ha megkönnyíti a haját. A folyamatnak fokozatosnak kell lennie. Ellenkező esetben árt a hajának. Ami azt jelenti alaphang és reflexek és hogyan kombinálhatja mindkettőt? - A következő videóból megtudhatja: Ésszerű kísérlet Ha nem vagy biztos benne, hogy egy új hajszínt választ, először színsampon-tesztet hajthat végre. Hamu szőke haj ke. Ha tetszik az új hajszíned, akkor továbbléphetsz a következő lépésbe - állandó hajfestés.
Ha a szőkét választja, csinálja végig, ez a parancs! Németországban szőke hajszínre vágynak a legtöbben és ezt tartják a legnagyobb becsben is. A szőkék és leendő szőkék a németországi fodrászatok vendégeinek oroszlánrészét teszik ki. A szőke hajnak számos színtónusa létezik, és ez végtelen lehetőséget ad a hölgyeknek, hogy egyéniesítsék szőke hajszínűket. Itt a „nagymamás megjelenés” tesz divatossá. A melírt ügyesen el lehet helyezni, hogy úgy tűnjön dúsabb a haj, és számtalan szőke szín létezik a platina és a sötét szőke között. Minden lehetséges, és minden engedélyezett. Amennyiben ebben a szezonba a nagytömeghez szeretne csatlakozni, inspirálódjon a szőke hajú modellekből, akik a Balenciaga és Chanel kifutóin tündökölnek. Ezek a modellek kifejezetten menőnek tűnnek összehasonlítva azokkal a modellekkel, akik a másik, mindenki által kedvelt színt, a feketét viselik. Ezek a fekete hajú modellek az őszi/téli divatbemutatókon mutatták be a Bottega Veneta és Calvin Klein stílusát. 2009-ben, Agyness látványos szőke haja a platina szőke időszakban volt.
Az utolsó bűntényben is egy rendőr, William Sawyer bőrében téblábol, egy dramaturgiailag szinte teljesen felesleges szálban (bár ez nem az ő hibája), és azt sem könnyű eldönteni, hogy a rendszer áldozataként vagy kiszolgálójaként tekintsünk-e rá (ez az eldöntetlenség még akár izgalmas is lehetne, de nem lesz az). Nem alakult túl fényesen Michael Pitt karrierje sem, pedig 2002-ben a Kísérleti gyilkosságban még Ryan Goslinggal szerepelt együtt, és akkoriban még őt tartották tehetségesebbnek, neki jósoltak nagyobb jövőt. Nem kell különösebben magyarázni, hogy mennyire nem jött be a tipp. A jobbnál jobb főszerepek helyett így már csak egy-egy karakteresebb rosszfiú hozhat neki kisebb-nagyobb sikert. Megaton filmjében is mindent elkövet, hogy minél megjegyezhetőbb társa és ellenpontja legyen a főhőst alakító Édgar Ramíreznek, a becsületes bankrablónak. Egy-egy gesztusa, a normalitás és a teljes őrület közötti ingadozása és kitörése kapcsán önkéntelenül is az jár a néző fejében, hogy Heath Ledger posztumusz Oscart érő Joker-alakítása lebeg a szeme előtt.
Csakhogy mélység nélkül a ripacskodás puszta ripacskodás marad (erre legjobb példa a túlrendezett családi veszekedés): a város maffiafőnökének fia alig lesz több egy hisztiző trónkövetelőnél. De nem csak ő lép ebbe a cipőbe. Az utolsó bűntény sajnos hemzseg az efféle túlzásoktól. Jelenetek a filmből Pedig az alaptörténet akár a Fekete tükör című remek disztópia-sorozat egyik epizódjának is elmenne. Az USA kormánya megelégeli az egekbe szökő bűnözési hullámot, és megszüntetése érdekében radikális lépésre szánja el magát: olyan jelet bocsát ki, amely közvetlenül az emberi agyra hat, és nem engedi, hogy az emberek törvénytelenséget kövessenek el. Egész egyszerűen lefagynak, tehetetlen bábbá válnak, ha el akarják sütni a pisztolyukat, de az összerabolt pénzüket sem tudják felhasználni. Akkor kapcsolódunk be a történetbe, amikor már csak pár nap van hátra a jel bekapcsolásáig (innen a cím: The Last Days of American Crime), a bűnözés megszűnéséig, a rendőrök munkanélküliségéig, és addig, hogy azok vegyék át a hatalmat, akik a kapcsolók előtt ülnek.
A határok lezárva, senki sem hagyhatja el Amerikát, így nem csoda, ha az utolsó napok leginkább a káosz jegyében telnek. Aki még tudja, rendezi a számlát, mások pedig egy utolsó nagy dobáson törik a fejüket, és azon, hogy a nem kevés pénzzel valahogy átverekedik magukat a kanadai határon. Az erőszakmentes Amerika ötletét már korábbi disztópiák is meglovagolták. Legutóbb egy kis költségvetésű (ma már sorozattá terebélyesedett) horror, A bűn éjszakája töprengett ezen, amiben egyetlen napba sűrítették a szabad és féktelen bűnözést, hogy aztán az év hátralévő része békében teljen. Azért sírjuk vissza azt a feszes filmet, mert Az utolsó bűntény két és fél órában sem tud annyi feszült percet felmutatni. Egyszerűen kifolyik az idő az alkotók keze közül. Jelentőségteljes csöndek, nagy pillantások, körülményes jelenetek, ritmustalan öldöklés. Kétszer is elsüti azt az izgalmasnak vélt pillanatot, amikor valaki nemet mond a melóra, hogy aztán pár perc múlva már nyakig benne legyen. Azt pedig már nem is számoltam, hogy hányszor mentenek meg benne az utolsó pillanatban valakit.