Nyomja meg az A billentyűt a Pokémon előtt, hogy "csevegjen" vele és elkezdjen harcolni. Ha Azelf-el vagy Uxie-val küzdesz, akkor gyengítsd meg őket jól, és (ha akarod) hagyd őket valamilyen állapotban (az alvás vagy a bénulás jobb). Játssz Dusk Balls-ot (mivel barlangban vagy, hatékonyabbak lesznek), Ultra Balls-ot (amúgy jók) és Timer Balls-t (ha a csata kevesebb, mint 30-40 fordulatig tartott). Természetesen nem kell ezeket a pokéball-okat pontosan használni, de ajánlott használni. Ha 1 HP-val hagyja, akkor különféle típusú pokéball-okkal lehet megragadni (én legalább normál pokéball-okkal elfogtam). Nem is olyan nehéz. Javasolt a Mesprit elfogása Uxie és Azelf előtt. Amikor közel kerülsz Mesprithez, hogy csevegj vele, meglátod a képét (hozzá lesz adva a Pokédexedhez). Utána elmenekül. Rowan professzor megjelenik, és azt mondja, hogy Mesprit játszani akar, és neked kell? A Map Marker Poketch alkalmazás segítségével megnézheti, hogy a Mesprit éppen hol van. De amikor áthalad egy útvonalon, vagy megpróbál közel repülni a Mesprit közelében, az teljesen helyet cserél (lásd a tippeket).
Ezután a Smeargle-re cserélve a "Belly Drum" lépést kell használnia a támadás maximalizálása érdekében, majd a "Baton Pass" mozdulattal át kell adnia az összes támadásmódosítást Magikarpnak, akinek vissza kell térnie a csatatérre és a "Flail" -t kell használnia. "Lépés az összes Pokémon kiütésére az ellenfél csapatában. Nehéznek találta? Legyen nyugodt, ez nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik! 2. módszer: Készítse elő Pokémon csapatát Szerezd meg a következő Pokémonot a megfelelő mozdulatokkal: Snorlax "hasdobbal" Parazita "spórával" Girafarig "Baton Pass" -al Sentret "póttaggal" Kenet "vázlattal" Indítson kettős csatát Snorlaxjával és Smeargle-jével a csapat első két helyén. Innen használja a "Hasdob" mozdulatot a Snorlaxszal, és a Smeargle másolja ezt a mozdulatot a "Sketch" mozdulattal. Nyerje meg a csatát. Ne feledje, hogy ez a technika csak a játékedzők elleni csatában fog működni, az online csatákban nem. Repüljön abba a városba, ahol az NPC "Move Remember" található, és késztesse a Smeargle-t a "Sketch" vonásra.
És akkor a bajaim a filmmel: * Én sajnos nem tudom beleélni magam abba a szituba, hogy a válás főként a pénzről és egymás kisemmizéséről szól az Államokban (tudom, most már nálunk is), de amit művelnek, meg ez az ügyvédesdi, nekem nagyon életidegen, ezért furcsa volt néhány helyen látni, hogy a film egy nagyobb része szinte csak erről szól. Sajnos a válás ennél sokkal több, s bár a készítők igyekeztek nagyon szépen megoldani, ezek a részek számomra unalmasak voltak és nagyon túlerőltetettek. Sokkal jobban szerettem azokat a perceket, ahol az ember és az érzelmei kerülnek felszínre, mert bizony, bármilyen külsőségtől és a pénztől függetlenül a leginkább a szív sérül. És sajnos a létezés végéig heges is marad. * Laura Dern nagyon szép, nagyon szexi, de itt nagyon túljátszotta magát. Kezdem azt hinni, hogy nem túl jó színésznő. Inkább csak mutatós, a kora ellenére. De nem estem hasra tőle, itt sem. Egy nem mindennapi házasság 2. rész (családi szextörténet). * Vannak benne nagyon túlerőltetett részek. Én bevállaltam volna a puszta drámát. Ez nem vígjáték, semmilyen szinten.
Olyankor szívesen megbeszéltem volna vele a nap történéseit, a terveinket, vagy csak ültem volna vele csendben a lebukó napot nézve. De legtöbbször nem volt ott. Amikor visszajött a hajónkra, lepihent, egyedül akart lenni. Ha kértem, hogy jöjjön többet, azt mondta, ne korlátozzam. Meg azt, hogy ha nem vagyok képes így boldogan élni, az az én hibám. Nekem kell változtatnom. Akkor sem volt ott, amikor léket kaptunk. Egyre csak szivárgott befelé a hajóba a víz. Egy házasság története. Sokáig nem vettem komolyan. Amikor már térdig ért a hajófenékben, elkezdtem magamat hibáztatni, hogy nem figyeltem eléggé, nem vigyáztam eléggé a hajónkra. Nekifogtam lapátolni a vizet, foltozgattam a hasadást, de csak süllyedtünk lassan egyre mélyebbre. Szóltam a társamnak, hogy baj van, de azt mondta, nem ér rá hajót javítani, máskor meg fáradt volt hozzá. Én is kezdtem fáradni, egyre többször voltam ingerült. Kértem őt, veszekedtem vele, hogy ne hagyjon egyedül. Olyankor azt mondta: zavarja, hogy csúnyán beszélek vele, és inkább azt kellene észrevennem, mennyi csodás dolog vesz körül minket.
Nagyapám pedig mindig iparkodott olyan rózsát venni, ami nem hozta elő nagyanyám asztmáját. Előbb nagyapám halt meg, aztán nagyanyám, és itt hagyták a sok titkot. Ők tudták talán az okát nagyanyám súlyos hipochondriájának – halála után végigolvastam az összes anamnézisét, szinte minden betegségét a képzelete szülte. Egy botrányos házasság története- Jókai Mór és Laborfalvi Róza | Minden, ami a felszín alatt rejtőzik. Talán tudták, miért zártak össze olyan szorosan, hogy egy barátjukkal sem jártak össze utolsó 20-25 évükben. Talán tudták, hogyan történhetett meg, hogy csak nagyapám temetésén derült ki számunkra, él még egy testvére, holott ő mindig azt mondta nekünk, mind meghaltak rég. Talán ők tudták, miért volt éppen olyan az ő történetük, amilyen volt. Évek óta gondolkodom, szerették-e ők egymást, jó házasság volt-e az övéké. Valószínűleg nem volt tökéletes, de mégis így volt kerek, ahogy volt, mert csak az ő történetük volt, amit már végképp senki nem vehet el tőlük.
Apám születése összetartotta őket, aztán a hátralevő fél évszázadban már nem akartak elválni. Én az utolsó 22 év tanúja voltam, láttam, ahogy megöregedtek, ahogy szerették egymást, ahogy veszekedtek, és azt is, ahogy csak éltek egymás mellett. Hallottam sok történetet, de hiába meséltek sokat, bánom, hogy nem tettem nekik fel az igazán fontos kérdéseket. Tulajdonképpen nem tudom, hogy szerették-e egymást. Azt hiszem, nem is volt olyan, hogy egymás, úgy összetartoztak a külön világukkal együtt. Nekem legalábbis ők voltak a Magdimamiék. Pedig külön szobában aludtak, külön tévét néztek. Nagyszüleim története – gondolatok egy 60 éves házasságról | egy.hu. De ha a családról, ételről vagy politikáról volt szó, a két világ újra és újra összezárt. Apámat és minket imádtak, az ételről hol nagyon egyetértettek, hol olyan hevesen vitatkoztak, mint a friss házasok, a politikában meg egészen egy volt a véleményük. Nem is csoda, 1956. november másodikán házasodtak össze, szó szerint holttestek mellett sétáltak be a tanácsterembe. Tréningruhában voltak, és csak azért mentek oda, hogy a novemberi dátumukat áthelyezzék.
Az Elutasított versek történetében Nógrádi Gábor négy versére emlékszik vissza, amelyek különböző okok miatt nem jelenhettek meg. Ha emlékezetem nem csal, mindössze három-négy versem volt, amelyeket nem minőségük, hanem a tartalmuk miatt dobtak vissza a lapok, folyóiratok. Elsőként 55 éve a Forradalom címűt utasították el az ÉS vezetői, bár a versszerkesztő Mezei András elfogadta közlésre. A második a Nyírségi Krisztus volt, amelyet – a nemrég elhunyt Papp Lajos költő – elfogadott a szegedi Egyetemi lapokba, de szerkesztőtársa, Veress Miklós lebeszélte a közlésről. A harmadik kudarc (ha ezt kudarcnak lehet nevezni! ) A béke els ő napja című rövid költeményhez kapcsolódik. "A szabadító h ő s / tífuszos lányt ölelt meg…" – így kezdődött. Az Alföld folyóirat akkori versszerkesztője, Simon Zoltán barátságosan tájékoztatott, hogy ezt Magyarországon senki nem fogja közölni. Igaza volt, de a vers mégis nyilvánossághoz jutott, mert egy rádióinterjúban elmondhattam a kis balladát. Én megúsztam.
Jókai választása megbotránkoztatta a közvéleményt. Anyja kitagadta, s legjobb barátja Petőfi sem állt vele szóba többé. Kis túlzással az egész világ ellene volt, csak azért, mert egy nála 8 évvel idősebb lányanyába szeretett bele. Az már más kérdés, hogy szíve hölgyéért a fél ország rajongott – hiszen neves színésznő volt-, akkor is, ha egyébként azt mondták róla erkölcstelen életvitelt folytat… Jókai Mór és Laborfalvi Róza kapcsolata igazán ünnepélyesen indult. Legalábbis a nyilvánosság szemében kettejük szerelmét 1848 március 15-e estéje indította el. A nap eseményeitől felhevült nép ingyen jutott be a Bánk Bán díszelőadására. Jókai Mór –aki egyike volt a márciusi ifjaknak- úgy érezte fel kell mennie a színpadra, hogy pár szót szóljon. Ekkor Róza egy kokárdát tűzött mellére, s tekintetük egybeforrt. A legenda szerint így kezdődött kapcsolatuk. Viszont egyes források szerint, ők már hamarabb is találkoztak. Volt ugyanis egy család, ahol gyakran megfordult Jókai és Róza is. Éppen ezért, szinte biztos, hogy ismeretségük kezdete hamarabbra tehető.