Nógrádi György: a migráció élet-halál kérdése A migráció ma élet-halál kérdés, és sajnos ki kell mondani, hogy Európa ma a végveszély szélén van. Az Echo TV mûsorában, A nyolcasban ezúttal a bevándorlás, Európa és a világpolitika három fõszereplõje került górcsõ alá.
A hétfőn napvilágot látott külföldi sajtóinformációk szerint az egyiptomi válogatott szövetségi kapitánya, a Vardar Szkopje korábbi vezetőedzője, a spanyol David Davis, valamint a szlovén válogatott kapitánya, a montenegrói Veselin Vujovic is jelölt a Veszprém vezetőedzői posztjára. Nyitókép: MTI/Bodnár Boglárka
Nem így történt és ma már belátom, nem is történhetett másként. A kollégák tudása, lelkesedése és nap nap utáni kitartása, egyik pillanatról a másikra a sajátom lett. A Híradó ritmusa észrevétlenül lett az életemé is. Nem lehettem kívülálló. 2015. szeptembere. Pályafutásomnak, már ha lehet ezt a szót használni alig néhány év után, legmeghatározóbb napjai. Menekültek tüntettek a Keleti-pályaudvarnál, az elégedetlenséggel együtt nőtt a feszültség is. Majd eljött szeptember 4-e délutánja. Bent ültem a szerkesztőségben, amikor szóltak, mennünk kell. IGAZUNK LETT! – Nógrádi György: Európa egyre nagyobb része felsorakozik mögénk – MINDEN SZÓ.hu. A pályaudvarnál várakozó tömeg elindult Németország felé. Talán nem túlzás azt mondani éppen a történelem zajlott az országban. Órákon keresztül sétáltunk velük, ma sem tudom hány kilométert, de ez akkor nem is számított. Az M1-es autópályán elhaladva, minden alkalommal ugyanazt látom, kilométereken elnyúló sorban vonuló emberek és köztük mi. Emlékszem, mikor álltak meg pihenni, hol törtek át a rendőrök által lezárt úton, hogyan próbáltuk tartani az iramot az élen haladókkal.
Ott fenn az égen szösz lebeg, A parkban őszi díszletek, Én egy padon szöszölgetek, S megszületik e szösz-lelet, Mit most tovább pöckölhetek. Múlandóság, legyőztelek! Márai Sándor: Nosztalgia Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a nap ragyog – Szent Isten, hol vagyok? Petőfi: Az apostol "A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A föld is egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? (11, 8. József Attila: Csoszogi, az öreg suszter | televizio.sk. vsz. 1-5. sor) Írók-költők szobrai Petőfi és Szendrey Júlia szobra Koltón Melocco Miklós Ady szobra Tatabányán Weöres Sándor szobra Szombathelen Ady Endre szobra a Kerepesi úti temetőben található sírján Jókai Mór szobra a Svábhegyen /Bp. / Petőfi Sándor Szendrey Júliával /a koltói kastély parkjában/ Mikszáth Kálmán szobra Mohorán Kosztolányi Dezső szobra Bp.
Csoszogi, az öreg suszter József Attila örök érvényű történetének rövidített változata Békés Rozi művészi igényű, pasztellszínű illusztrációi kíséretében elevenedik meg a kötet lapjain. A szegény kisfiú javítani viszi cipőjét az idős, kissé morózus suszterhez. Az igen-igen elhasználódott lábbeliből másfél órás munkával varázsol Csoszogi mester ismét hordható cipőt, s amikor fizetésre kerül a sor, kiderül, hogy a zord külső mögött nagyon is érző szív dobog… Tudj meg többet a témáról: Ezt írták a könyvről: Megosztás
A termékinformációk (kép, leírás vagy ár) előzetes értesítés nélkül megváltozhatnak. Az esetleges hibákért, elírásokért az Árukereső nem felel.
– Neked van öcséd is? – Van. Még egy húgom is. – Az öcséd is olyan csirkefogó, mint te, mi? A gyerek nem tudott mit válaszolni. Végre Csoszogi rezzentette meg a gyereket. – Hol van az a cipő? – kérdezte, mintha csak most hallana róla először, és lerakta az öléből a kaptafára szegezett felsőrészt. Nézte, forgatta, nyomogatta, miközben – már csak a gyerek kedvéért is – csóválgatta a fejét. Aztán se szó, se beszéd, hozzálátott. Óriási darab foltokat rakott az oldalára meg a talpára, különböző elhasznált bőrökből. Csoszogi az öreg suszter. A gyerek közben hallgatagon letelepedett az egyik kis székecskére. Végre, vagy másfél óra múltán ismét lábbelinek lehetett használni a mesterművet. – Nesze, itt van. A fiú örülve a cipőnek, de a rendkívüli foltoktól meglepetten, rebegte: – Köszönöm! – És már húzta is fel. Aztán félénken feltette a kérdést: – Mit kell fizetni? Csoszogi hallgatott. A gyermek második kérdésére odadörmögött: – Húsz fillér. – És krákogott hozzá. Aztán még, a maga számára hozzámorogta: – Elég olcsó. – Tessék, Csoszogi bácsi!