A gróf fölteszi a monokliját és körülnéz, hogy miféle zsidót csúfol a gyerek? Hát őt csúfolja! - No megállj, - mondja nevetve, - majd adok én neked búzát. Azzal feléje megy. A gyerek elhallgat. Néz. Egyszercsak futásnak ered. A gróf utána. A szűrben meg a nagy csizmákban nehéz a futás. A szűrt ledobja a gyerek, és a szíjnál fogva a kezén vonszolja. Jaj, de a gilicetüskékben megakadt a szűr, és a gyereket ott nyomja a gróf. - Jaj-jaj-jaj! - kiáltja a kis bojtár, - ne bántson, bácsi! És az arcát eltakarva, behuzza a fejét a vállai közé. - Jó, jó, hát ne félj. Ki vagyok én? Mi? A gyerek fölnéz. Piros, egészséges, gömbölyü képü kis kölyök. Nálam ez a "kínai" kaja. A szójás csirkemell paprikával és kukoricával isteni ízkombináció szerintem. Még egy kis Erős Pista is belefér ha szeretitek csípősen. : glutenmentes. Nem lehet több nyolc évesnél. A szeme pilláján harmat gyanánt csillog a könnycsepp. De micsoda különös barna arc ez, micsoda erős orr és apró fekete hollószem! - Hogy hínak, fiam? - Pistának hínak, - feleli a gyerek, a nyájas hangra fölbátorodva. - Micsoda Pistának? Vállat vont. - Nem tudom. - Hát az apádat hogy hívják? - Azt? Azt Imrének hívják. - Micsoda Imrének?
A kapubálvány tetején megjelenik tavasszal egy kövér, sárga virág, aminőből a gyerekek láncot szoktak fűzni. Hogy került az oda? A manó tudja. A szél vitte oda még az ősszel. Ennek a virágnak voltaképpen semmi dolga nincsen az itt vázolt rajzban, csak éppen eszembe jutott, mint ahogy mindenféle eszébe ötlik az embernek annélkül, hogy tudná hogyan. Meglehet, hogy a Korláth grófok cimere juttatta az eszembe, mert ennek az alapszíne ilyen sárga; akárhányszor láttam a templomban, meg a hintójukon. Ezek a grófok is így forognak a világban. Valami szél fújja őket széjjel. Idehaza a kastély mindig üres, csak akkor járnak benne, mikor házasodnak, meg mikor temetkeznek. Az öreg grófasszonyhoz egy májusi napon levél ment Pórisba, hogy a fia, az István gróf olyan, mint az árnyék. Mese az eltévedt villamosról – Wikiforrás. Nem kell megijedni: nem beteg, csak éppen erőtlen. Ha valaki el tudná mozdítani Budapestről, meg lehetne egy-két év alatt elpusztul. A levelet a család orvosa írta, s az öreg grófasszony még aznap elhagyta a leányát, meg az unokáit.
Az ugyan Budapesten volt náluk és csak egy hétig, abban az időben, mikor ő önkéntes volt, de ennek az arcára legjobban emlékezik. Igen, kerekképű, piros leány volt. Olyan piros, mintha örökké szégyelne valamit. Keze, lába, mindene gömbölyü. A szoknyája körülhullámozta minden lépését. Ezt a leányt a szakácsné hozatta föl a faluból, hogy legyen kivel beszélgetnie az otthonvalók dolgairól - és Dózsa Juditnak hívták. Zöld erős pistage. Milyen különös, hogy ezt a nevet nem felejtette el, holott annyi híres énekesnőnek a neve kitörlődött az emlékezetéből. Persze, a Dózsa nevet könnyű megjegyezni, s a Judit név meg csak azért maradt meg a fejében, mert az ügyetlen leány egy gipsz Bakhust az előcsarnokban lenyakazott a söprűvel. A grófasszony a kis bársonyülőkében hátrasüppedve, szeretettel nézett a mélázó fiura. Igaz, hogy szintelen és megfogyott, gondolta, de az arc így is a nemes, hollóarc: minden Korláthnak ilyen apró fekete szeme, ilyen erősvonásu orra van. Mennyire kiválnak a Korláthok a közönseges fajtaból!
Ott ácsorgott sokáig, nézte magát a vízben, leült a lépcsőre, első két kerekét belelógatta a vízbe, és magában csilingelt búsan egy régi nótát, amit Hűvös Ivántól, a tanító bácsitól tanult... Aztán átment a hídon, felballagott a Gellérthegyre, és most már nagyon megijedt... Este lett, eső kezdett csepegni, és a kis villamos fáradtan leült egy kőre, és csendesen sírdogált magában... Egyszerre nagyon megéhezett... Búsan, sírdogálva ment vissza a városba... Nagyon éhes volt már, a kis lámpája elhomályosodott. Egy mellékutcában megállt, és kinézett a Körútra... Éjszaka volt, a Körúton egy ember bandukolt végig. A kis villamosnak eszébe jutott, amit az iskolában tanult, hogyan kell az ügyes villamosnak megtámadni az embert, ólálkodni a mellékutcákban, és hirtelen ráugrani... A kis villamos megfeszült, kiszámította a távolságot, és hirtelen kipattant a mellékutcából. Abban a percben megfordult az ember. Zöld erős pistaches. Jó kövér úr volt, testes ember. Összeütköztek. A következő pillanatban a kis villamos fájdalmasan felkiáltott.
Az ember rálépett a fejére. - Megtelt! - kiáltott ijedten a kis villamos. De már későn. A felnőtt ember elgázolta a fejletlen kis villamost. Ott halt meg a sínek mellett, amit nem szabad elhagyni soha. Bizony, Pistike.
A makk persze a nemzeti kaszinó kiejtésével inkább máknak hangzott, de az mindegy, mák is van egészséges elég. A grófasszony arca földerült. Karját a fia karjába öltve vidáman bicegett be az ebédlőbe. A vonat félóra mulva már az ősi birtok felé robogott velök. Görögdinnyés egyébként : FostTalicska. István gróf elmélázva nézett ki az ablakon... Gyerekkora óta nem látta ezt az utat, s most, hogy im hazafelé tartott, olyanforma meleg érzés buzgott föl a szívében, mint mikor a nevelőintézetből utazott haza. Ugyan megvan-e még a makroncás kékpej, amely őt annyiszor ragadta szélvészként tüskön-bokron át. Ott van-e még az öreg juhász, aki egyszer, még egész kicsikorán pacsirtafészket mutatott neki a vadbodzák között? Áll-e még a terebélyes fűzfa a tóparton, ahol a csónakban üldögélve horgászott, míg a kertészbojtár gilisztákat szedett a kövek alatt. Ilyen apróságokra gondolt, amik mást nem is érdekelnek, csak akinek képtár gyanánt hevernek az emlékezetében mindenféle megfakult, elszakadozott töredék-képek. Egy leány is eszébe jutott.
"Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot... " – írta Babits "Örökkék ég a felhők mögött" című versében. Örökkék… Ismerjük ezt a színt? Ismerjük a színskála valamennyi színének hasonló mélységű tartalmát? Tudjuk-e, hogy a színritmusoknak és gesztusoknak milyen hangulatteremtő ereje van? Egész nemzedékek, társadalmi rétegek életéből maradt ki a festészet értékeinek élményszerű elsajátítása, miáltal világuk nem képes kinyílni – a szó babitsi értelmében. A Magyar Festészet Napja minden évben fejlődik, bővül és egyre nagyobb léptékben gondolkodik. Programjait már régen nem csak tárlatok és kiállítások alkotják: koncertek, irodalmi műsorok, színházi előadások és társművészeti események is ünneplik a kortárs festészetet. Csak remélni lehet, hogy e jeles nap egyszer az egész országot átszövő, a hazai kortárs festészet méltó és átfogó seregszemléje lesz.
Program 2021. 10. 14-29. A Magyar Festészet Napját 2002-től "ünnepeljük" kiállítások megrendezésével. Az ország különböző helyszínein látható tárlatok a festők védőszentjének, Szent Lukács névnapjának (október 18. ) időszakára esnek. 2018 októberében Eger volt a Magyar Festészet fővárosa, hiszen a Magyar Festészet Napja fő rendezvényét az egri Kepes Intézetben tartották. Hagyományteremtő céllal elkezdtünk egy különleges, évente ismétlődő sorozatot Szín-biózis címmel. Minden évben meghívunk a Magyar Festészet Napjára egy művészeti felsőoktatási intézmény hallgatóit, hogy az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti Tanszékének festő szakos hallgatóival közösen mutatkozzanak be. A Szín-biózis ebben az esetben a közös nyelvre, a vizualitásra, a festészetre utal. A kiállítás koncepciója nagyon egyszerű, a legfrissebb hallgatói munkák kerülnek bemutatásra a Kepes Intézet falain. Idén a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő hallgatóit látjuk vendégül. / az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti és Művészetelméleti Intézet Képzőművészeti Tanszék és a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszék hallgatóinak a Magyar Festészet Napja keretében rendezett közös kiállítása.
Források: Képek:
Végezetül a "Nagy-Magyarország" térképről ejtenék néhány szó. Azon kívűl, hogy Romániában irredenta üzenetnek vehetik, más miatt sem szerencsés. Egész egyszerűen egy térkép nem tükrözi, nem is tükrözheti a magyar kultúrát. Ennek nem Magyarországról, hanem a magyarságról kellene szólni, a magyar kultúrát pedig építészeti, képzőművészeti, népviseleti, stb. példákkal lehetne illusztrálni. Zárásként annyit, hogy összességét tekintve a szándék a lényeg, örülök, hogy fontos számodra ez a nap, kérlek tényleg vedd építő jellegűnek a fenti kritikát.