Hiszen lett lakodalom, hét országra szóló. Ott ült acsillagszemű juhász a király mellett, ettek-ittak, vígan voltak. Egyszer aztán hozzák a jótormás húst, nagyot prüsszent erre a király, s hadarja egymás után a csillagszemű juhász: - Adj' isten egészségére, adj' isten egészségére, adj' isten egészségére! - Mondta valamiszázszor. - Jaj, jaj, ne mondd tovább, inkább neked adom az egész országomat. Ott egyszeriben meg iskoronázták a juhászt, ő lett a király, de bezzeg jó sorsa lett ezután a népnek. Szerették is ezt akirályt. Ha prüsszentett, egy szívvel, lélekkel kiáltotta mindenki: "Adj' isten egészségére! "Aki nem hiszi, járjon a végire, s ezt a mesét adj' isten egészségére! Értékelés 5 4 190 190 szavazat
Részletek Könyv címe Magyar mese- és mondavilág 2. kötet Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egyszer egykirály. Szörnyű hatalmas volt ez a király, féltek a népek tőle, ha messziről látták, reszkettektőle, mint a nyárfalevél. Ha ez a király egyet tüsszentett, kengyelfutók s lovas legények vittékhírét az egész országban, s aki nem mondta: "Adj' isten egészségére! ", halál fia volt. Nem isakadt az egész országban, csak egy ember, ki nem mondta, hogy adj' isten egészségére. Ez acsillagszemű juhász volt. Nosza, megfogták a király emberei a csillagszemű juhászt, vitték akirály színe elé, s jelentették: - Ihol, felséges királyom, ez a csillagszemű juhász nem akarja mondani, hogy adj' istenegészségére. Hej, szörnyű haragra lobbant a király! - Mit, te nem mondod, hogy adj' isten egészségemre?! - Dehogy nem mondom, felséges királyom, bizony mondom, hogy: adj' isten egészségemre. - Nem az egészségemre, hanem az egészségére. - Hiszen mondtam, felséges királyom, egészségemre.
Fölvezetik a juhászt a királyhoz, s jelentik: - Felséges királyom, él a juhász. - Jól van, jól - mondja a király -, de azért megijedtél, úgy-e? Hát most mondod-e, hogy adj'isten egészségére? Felelte a juhász: - Nem, amíg a leányát nekem nem adja, ha tíz halálba megyek is. - No, hát vessétek tíz halálba! - rikkantott a király. Vitték a legényt a tömlöcbe, amelyikbe tíz óriás sündisznó volt elzárva. De bezzeg ezek nem szelídültek meg a szemétől, mert egyszerren tíz sündisznónak nem nézhetett a szemébe. No, hanem volt a csillagszemű juhásznak egyszépen szóló furulyája, azt a subája alól eléhúzta, elkezdett furulyázni, kezdette andalgósan, folytatta szaporázva, S hát, uramteremtőm, táncra kerekednek a sündisznók, járták elébblassan, azután sebesebben, addig járták, míg el nem dűltek, s azután lefeküdtek s aludtak, minta bunda. Megy le reggel az udvarmester, összecsapja a kezét: - Hát te élsz? - kérdi a csillagszemű juhásztól. - Nem is halok meg - mondja a juhász -, míg a király leánya a feleségem nem lesz.
- Meggondoltam - mondja a juhász -, de mégsem mondom, hogy adj' isten egészségére. - No bizony, ha nem mondod, belé is taszítunk a kútba. A katonák azt hitték, hogy a juhászmár ott áll a kút mellett, a subáját, a fokosát, a mindenét beletaszították a kútba, s mikorlátták, hogy a kút fenekén a mécses kialudt, szentül azt hitték, hogy meghalt a juhász. Jön le reggel az udvarmester, hadd lássa ő is, igazán elpusztult-e a csillagszemű juhász. Háthalljatok ide, ott ült a kút mellett, furulyázott. Felviszik a király elé, s mondja neki a király: - No, te legény, mostan száz halálban voltál, mondod-e, hogy adj' isten egészségére? - Nem én, felséges királyom, míg a leányát nekem nem adja. - Abból nem lesz semmi - mondta a király, pedig nem tudom, mit adott volna azért, ha ajuhász azt mondja egyszer, hogy adj' isten egészségére! "Hiszen - gondolta a király -, majdkevesebbel is megelégszel te. " Befogatott a bársonyos hintajába, maga mellé ültette acsillagszemű juhászt, s úgy hajtatott az ezüsterdőbe.
Esti Mese - A Csillagszemű Juhász (népmese, tanulságos mese, rövid esti mese gyerekeknek) - YouTube
Megrántja az udvarmester a juhászsubáját, súgja neki: - Te szamár, mondjad, hogy adj' isten egészségére. - De már azt nem mondom - mondotta a juhász -, amíg a király őfelsége a lányát nekem nemadja. Ott volt a királykisasszony a szobában, megtetszett neki a csillagszemű juhász, jószívvela felesége is lett volna, de nem mert szólni. Hanem a királynak sem kellett egyéb, csak ezthallja, mindjárt bekiáltotta a katonáit: - Vigyétek ezt a legényt, s vessétek a fehér medve tömlöcébe! Leviszik a legényt a tömlöcbe, hát ott fel s alá jár a fehér medve nagy morogva, három napja nem evett, egy falást sem adtakneki, hogy jól kiéhezzék, hadd szaggassa széjjel a juhászt. Ahogy a juhász belépett, felállott akét hátsó lábára, nagyot bődült. - No most, csillagszemű juhász, vége az életednek! De halljatok csudát, mikor a medve meglátta a juhász csillagszemét, egyszeriben megjuhászodott, lefeküdt a földre, meg semmozdult. A csillagszemű juhász pedig egész éjjel dúdolt, fütyölt, s mikor reggel eljött azudvarmester, szeme-szája tátva maradt, azt hitte, hogy csontját sem találja a juhásznak, s hát, ím, ott állott előtte elevenen, kutyabaja sem volt.
Forrás: SZVU (43) 434/435 A választ írta: KisMadaram 2020-12-10 00:00:53 -kor Égi lakomára készüljünk (Miseének) Kezdetre Égi lakomára Készüljünk, hívek, Az öröm Királya Már elénk siet. Meggyógyulnak gondok, sebek, És az Úrnak békélt szívvel Mondunk víg éneket. Dicsőítésre Fölséges Úristen, Eléd térdelünk. Ember, angyal: minden Dícsér, áld velünk. Mert hatalmas a Te karod: A víz borrá, a bor vérré Válik, ha akarod. Evangéliumra Kánai menyegzőn A Szűz Anya szól Szent Fiához esdőn: "Elfogyott a bor. " Hat kővedret megtöltenek. Várfalvi Emőke: Adventi gyertyagyújtogató - gyerekversek.hu. Jézus szól. A víz borrá lesz. És ujjong a sereg. Hiszekegyre Hiszünk az Atyában: Ő a hatalom. Hiszünk egy Fiában: Ő az irgalom. Vigasztaló Szentlélekben, Gondviselő, csodatevő Áldott egy Istenben. Felajánlásra Fehér ostya és bor Az áldozatunk, Atyánk, magunkéból Csak ezt adhatunk. Harmatozd rá malasztodat S Krisztus teste, Krisztus vére Lesz a szent áldozat. Szent, szent-re Szent, szent, szent vagy: csengje Vígan énekünk. Szent, szent, szent vagy: zengje Egész életünk.
Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba' Indulnak el ifjak, vének, Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Minden szívben Csak szeretet lakik máma. József Attila: Karácsony Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy ember, meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az uccák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is befűl az emberektől de hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég s az újszülött rügyező ágakkal lángot rak a fázó homlokok mögé. Babits Mihály: Csillag után Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok… Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Adventi versek gyertyagyújtásra gyerekeknek youtube. Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy igéretes csillagot. Ó ha most mindent itt hagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán!
Jézus hív, hogy éljünk Vele: Ő a szívünk örömbora, Lelkünk szent kenyere. Forrás: SZVU (42) 433/435 A választ írta: HELIKONIA 2020-12-09 20:40:25 -kor Tompa Mihály: Karácsony estéjén Nem hallod-e? Kopogtat valaki… Told hátra, édes anyjok, a reteszt! Setét van künn, s erősen fú, esik… Ereszd be a szegény utast, ereszd! Boldogtalan, kinek ma útja van, S ott éri a szent est, hol idegen! Csak erre, erre! bátran egyenest, - A szó elég jókor lesz ide benn! - Ah, ifjú s vándor, mint a mi fiúnk! Isten hozott, oldozd le saruid - Jól ég a tűz, melengesd fel magad! Szemközt fogott a csapkodó vihar, Hajfürtöd a két orcádhoz tapadt! Hja szenvedés az utas élte most… Szél ostora s köd a kísérete, Ember s hajlék öröm reája, kit Éhes, vonító vad kísérgete. - Nem jársz-e künn te is, szegény fiam? Elébb, elébb! Úgy hátra mért vonulsz? Adventi Versek Gyertyagyújtásra Gyerekeknek - Karacsonyi Versek 6D4. Tied köztünk az asztalnál a hely, Szerény tálunk mellett bor és kalács, Elégülj meg, vidulj fel, s ünnepelj! Vendégünk vagy, s szállást ad e fedél, S alatta szél - hideg, ne félj, hogy árt!
Három szent bölcs hozza a szívét, Hozza a váró nemzetek hitét. Áll a csillag egy kis ház fölött, S ők leborulnak a Kisded előtt. Hoznak tömjént, mirha-kenetet, Aranyat, s hozzá aranyszívüket. Szívünk hozzuk mi is ma, hívek, Gyermeki szívet, színarany hitet! Új esztendőben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk. Tömjén módra száll fel énekünk, Csorduló mirha szent szeretetünk. Forrás: SZVU (44) 435/435 A választ írta: Hispania 2020-12-10 21:12:41 -kor Az isteni gyermeket Az isteni gyermeket, Ki ma kijelentetett A három szent bölcs előtt, Dícsérjük és áldjuk őt. Szép jel és szép csillag, Szép napunk támadt, Szép napunk támadt. A zsidók őt üldözék, A bölcsek megtisztelék Arany, tömjén, mirhával, S a szív imádásával. Adventi versek gyertyagyújtásra gyerekeknek ingyen. Szent hitünknek csillaga Minekünk is jelt ada, Hogy megjelent királyunk, Kit epedve úgy vártunk. Hit, remény és szeretet, Mely tőle nyer életet: Ez a hármas áldozat, Melyet szívünk neki ad. Isten-ember, nagy király! Előtted ím néped áll, Kérvén szent malasztodat, Hogy áldja jóvoltodat.
Impresszum Szerkesztő: Farkas Ilona Email: Tárhely: Tá Kft. Weblapmotor: Wordpress 5. 6.
Ha elindulok, hogy Ő vezessen, Hogy Ő emeljen fel, ha elestem, Adjon erőt, hisz énbennem nincsen, Keresztet, terhet boldogan vinnem. Szüntelen várom, Őt keresem, Nélküle árván, ínségesen, S Vele mindennap találkozom. Ez a második, soha nem múló Karácsonyom. De a lelkem még többre sóvárog, És karácsonyra még egyre várok. Megyek a földi zord utakon, Míg színről színre megláthatom Mennyei trónján, akiben hittem És aki felé vándorlok itt lenn. Addig én mindig előre nézek. Fogynak a napok, futnak az évek, Utak maradnak messze mögöttem. Megyek előre vágytól űzötten. Addig a földön nincs pihenés. Minden az enyém, mégis kevés. Adventi versek gyertyagyújtásra gyerekeknek online. Sietek addig mindenen át Elérni ott fenn életem örök Karácsonyát. Három karácsony gyermeke, élek, És ha elalél bennem a lélek, Három karácsony kézen fog engem. Hozsannás szóval három karácsony Énekét zengem. Túrmezei Erzsébet 431/435 A választ írta: BBB 2020-12-08 20:28:22 -kor 87
432/435 A választ írta: Reki 2020-12-08 23:10:12 -kor Három karácsony gyermeke Három karácsony fényében élek, S járom az utat, míg hazaérek. Mély szakadékban, meredeken, Holt sivatagban, zord hegyeken. Szomorú ködben kell néha mennem, Fekete felleg fog körül engem. Ó, milyen sokszor megállna lábam, Ha nem járhatnék három karácsony Fénye nyomában. Vártam az elsőt éveken át. Nappalokon és éjeken át. Gyermeki álmok ösvényein Feléindultak lépéseim. Zsongó tavaszban halk éjeken Utána sírt már az énekem. Ádventi lángok róla lobogtak. Fenyőn a gyertyák róla ragyogtak, Róla zenélt az esti harang, Feléje hívott: árván bolyongót És úttalant. S életem fölött felkelt a Csillag. Sugárzó hajnal ragyogva virradt. Szívem a szegény, egyszerű jászol Ujjongva újult már a csodától: Volt kit boldogan bezárnia. Karácsonyi mesék, adventi történetek ⋆ Karácsony napja. Benne pihent az Isten Fia… Zizegő szalmán, nem bársonyon. Az volt az első, életújító Karácsonyom! A második meg… mindennapos. Ébred a hajnal, a harmatos, S áldott az üde reggeli óra: Készülhetek a találkozóra, Égi Vendégem fogadhatom Ünneplő szívvel mindennapon.