Még a karakterek is kilapulnak a film végére, beszorulva a kényszerű forgatókönyvbeli döntések satujába; nem fejlődnek, inkább csak lefarag róluk a film minden, kezdetben még ott lévő emberi kételyt, minden valódinak ható rezdülést. Még e hibákkal együtt is felkelthetné A holnap háborúja legalább a "military science fiction" rajongóinak érdeklődését, azonban sajnos az ebbe az alzsánerbe való besorolás sem igazán stimmel: ha futurisztikus háborúért néznéd a filmet, ne tedd. A holnap háborúja kortárs hadseregeket vonultat fel – mai fegyvereket és felszerelést, szervezetet, taktikákat, zsargont –, még akkor is, ha a fantázia birodalmába tartozó ellenséggel szemben teszi. Semmiképp se úgy "military science fiction" A holnap háborúja, ahogy a sokkal-sokkal kiválóbb A holnap határa, a Feledés, vagy akár a Starship Troopers. Utóbbi lenne egyébként a film legközelebbi rokona. Csakhogy míg a Starship Troopers t sokan tartják az alzsáner (és problémái) titkos paródiájának, és így sokan tulajdonítanak neki jóval több intelligenciát, mint ami első látásra nyilvánvaló, A holnap háborúja esetében nem merül fel a vita.
A Covid-időszak alatt, amíg zárva voltak a mozik, a streaming-szolgáltatások dobtak mentőövet a filmrajongóknak. Sokan tapasztalhatták, hogy ezek a filmek nem mindig a minőségükről válnak híressé, vannak viszont kellemes meglepetések. Ilyen A holnap háborúja is! Az elmúlt időben nem sok minőségi sci-fiben lehetett részünk (lásd Halálos harcmező, Cosmic Sin), a Chris Pratt ( A galaxis őrzői, Jurassic World, Utazók) fémjelezte, az Amazon Prime-ra érkező A holnap háborúja azonban csepegtetett némi pozitívumot a műfaj 2021-es felhozatalába. A 2022-es katari foci-vb idejében járunk, amikor nagy fényvillanások közepette katonák érkeznek a jövőből mondván, 30 év múlva egy ismeretlen földönkívüli faj okozza az emberek vesztét. Mivel ezek a szörnyek szinte az egész lakosságot kipusztították, a jelenkorba jöttek vissza toborozni. Így kerül a civilekből verbuválódott fegyveres erőkhöz az Irakot is megjárt veterán, jelenleg középiskolai tanárként és biológusként tevékenykedő Dan Forester, akinek feleségét és kislányát hátrahagyva egy hetet kell eltöltenie a jövőben.
Csakhogy az ismeretlenben való szolgálatteljesítés sokkal nagyobb veszélyt rejteget, mint azt elsőre gondolták. Elsőre úgy tűnhet, a sztorit és annak megvalósítását a '90-es és 2000-es évek, ha nem is feltétlenül nagysikerű, de ilyen-olyan módon meghatározóvá váló sci-fijeiből ollózták össze, így bár nélkülöz minden eredetiséget, túlnyomórészt mégis egy rendkívül látványos, szórakoztató filmet kapunk. A történetet jó ütemben porciózzák, az idegen lények kezdeti homályban maradásával fokozódik a kíváncsiság és a feszültség, majd látványos akciózással belecsapunk a lecsóba. A CGI-ra abszolút semmi rosszat nem mondhatunk: a szörnyek brutálisan néznek ki, a romos Miamiban, a királynő barlangjában és a tengeri bázison vívott csaták frenetikusak, tipikusan újranézősek. A jelenetek pörgősek, feszültséggel telik, egyszóval minden megvan bennük, ami az élvezethez kell. Sok sci-fiben hajlamosak túlmagyarázni az időutazást, keszekusza tudományos ismertetésekbe kezdenek, amivel aztán csak jól bebonyolítják a nézőt, nem törődve azzal, hogy van-e benne logika, felfogható-e az egész.
Visszafelé már neccesebb a dolog, miután az idegenekkel vívott harcokban gyakorlatilag nulla a túlélési mutató. Ilyen bevezető után a néző azonnal rájöhet, hogy nem fog egy agyonbonyolított történetet látni. Gyakorlatilag teljesen kiszámítható minden, a film valamiért mégis nézeti magát. Akció akció hátán, egész pofásan kivitelezve, hála a nemtörődöm hangulatnak és a kiváló vágásnak. A filmet persze ezer darabra lehetne szaggatni a logikai lánc hiányosságai miatt. Messze nem egy Tenet-szintű sztoriról beszélünk, ahol a néző agya tényleg kifacsarodik az értelmezési lehetőségektől, de még ezen a szinten is felsóhajtunk néha, hogy az egyszeregy vajon miért okozott ekkora bonyolultságot az alkotóknak. Nem beszélve a film morális síkjáról, Dan jövőbeli alternatív családi életéről, amely izgalmas is lehetne, ha nem maradna meg a fárasztó egyszerűség talaján. A sci-fi talán a legtágabb lehetőségeket rejtő filmes műfaj. Olyan mindennapi globális és helyi problémákat lehet boncolgatni a segítségével, amely más műfaj esetében csak szigorú szabályok betartásával lehetséges.
Ugyanebben az évben rendezte a Ballada a koránkelt harcosok hosszú meneteléséről című dokumentumfilmet, amely 1956-os eseményeket dolgoz fel. 2005-ben dokumentumfilmet készített Baranyai ballada Koós Zoltánról címmel. 2006-ban Találkozás a kertben címmel készített dokumentumfilmet, amely grafikusművészekről és a Pannónia Rajzfilm Stúdióról szól. 2008-ban rendezője és forgatókönyvírója volt Az építész Rimanóczyak Nagyváradon című ismeretterjesztő filmnek. Tényi István 1990-ben elnyerte a filmszemle különdíját, 2002-ben Balázs Béla-díjat kapott.
2021. augusztus 30., hétfő 11:57 | MTI Tényi István 1948. január 29-én született Nyergesújfalun. 1970-1971-ben a Thália Színház hangtechnikusa volt, 1971-től 1974-ig a Kőbányai Amatőrfilm Stúdió tagjaként dolgozott. 1979-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr-rendező szakán Fábri Zoltán és Illés György osztályában, mások mellett ifj. Jancsó Miklóssal, Xantus Jánossal és Sopsits Árpáddal együtt. 1985-ben Balázs Béla filmesztétáról készített dokumentumfilmet Fénykép a tanítványoknak Balázs Béláról címmel. 1992-ben rendezte Az én dühödt Magyarországom című dokumentumfilmet. Rendezője és forgatókönyvírója volt a Szabadulásra ítélve című kísérleti filmnek 1996-ban. 1998-ban Balkezesség címmel készített kétrészes ismeretterjesztő filmet, amelyben számos riportot és tudományos értekezést felsorol a balkezességgel kapcsolatban. Ugyanebben az évben rendezte a Ballada a koránkelt harcosok hosszú meneteléséről című dokumentumfilmet, amely 1956-os eseményeket dolgoz fel. 2005-ben dokumentumfilmet készített Baranyai ballada Koós Zoltánról címmel.
2021-08-30 13:23 Tragikus balesetben elhunyt Tényi István Balázs Béla-díjas filmrendező – közölte a Magyar Filmművészek Szövetsége Az alkotó, aki péntek éjjel halt meg egy Margit körúti lakástűzben, 73 éves volt. Tényi István 1948. január 29-én született Nyergesújfalun. 1970-1971-ben a Thália Színház hangtechnikusa volt, 1971-től 1974-ig a Kőbányai Amatőrfilm Stúdió tagjaként dolgozott. 1979-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr-rendező szakán Fábri Zoltán és Illés György osztályában, mások mellett ifj. Jancsó Miklóssal, Xantus Jánossal és Sopsits Árpáddal együtt. 1985-ben Balázs Béla filmesztétáról készített dokumentumfilmet Fénykép a tanítványoknak Balázs Béláról címmel. 1992-ben rendezte Az én dühödt Magyarországom című dokumentumfilmet. Rendezője és forgatókönyvírója volt a Szabadulásra ítélve című kísérleti filmnek 1996-ban. 1998-ban Balkezesség címmel készített kétrészes ismeretterjesztő filmet, amelyben számos riportot és tudományos értekezést felsorol a balkezességgel kapcsolatban.
16. Miért kéne egy műfajnak másnak lennie, amint ami, hisz ez egy szórakoztató, önazonos műfaj. A Budapesti Operettszínház művésze Kalocsai Zsuzsa vallja, hogy az operett mindig reményt ad, elvarázsol és pozitív... 2022. 02. 28. Keleti Márton Hattyúdalában felejthetetlen alakítást nyújtott, ahogy a Julius Ceasarban Marlon Brando magyar hangjaként is mindenkit elvarázsolt. A csúcsélmény továbbra is a Süsü, de a Macskajajban Grga Pit... Pataki József 2022. 01. 29. Először Arnold Wesker A konyha című darabjában láttam a Nemzetiben Koltai Róberttel és Benedek Miklóssal. A kiváló karakterszínész akkor azt nyilatkozta, hogy a szerepet nem kilóra mérik, mert átmenni n... Hangadó 2022. 29. Csankó Zoltán a legkeresettebb szinkronhangok viadalában idén a második, tavaly az első lett. Bámulatosan el tudja változtatni a hangját, egészen különböző karaktereket tud megformálni vele. Például... 2021. 11. 04. Közel egy évre eltűnt a népszerű színész, dacára annak, hogy számos, nagysikerű előadásban láthatta a közönség az utóbbi több mint 15 évben.