using System; using System. Collections. Generic; using System. Linq; using System. Net; using System. Windows; using System. Windows. Controls; using System. Navigation; using Microsoft. Phone. Controls; using Microsoft. Shell; using Newtonsoft. Json; using System. IO. IsolatedStorage; using System. IO; namespace City_Trends { public partial class UserFavourites: PhoneApplicationPage /* Szükséges redundancia (beletöltöm az OnNavigatedTo-ban, és magának az osztály konstruktorának belsejében használom fel, mint függvényparamétert. Az egységesség érdekében itt is ugyanazokat a neveket adtam a változóimnak (lsd. DetailsPage): */ private string _userFavVenue; private string _userFavID; /* A következő szótárat 2 helyen is felhasználjuk: a törlő és a hozzáadó metódusoknál. A program indulásakor * a szótárat abból a fájlból inicializáljuk, amibe az előző munkamenet idején mentettük adatainkat: private const string FavFile = " "; private static Dictionary < string, string > _favourites = new Dictionary < string, string >(); protected override void OnNavigatedTo ( NavigationEventArgs e) base.
Miért részesítené előnyben ezt @Icarus által elfogadott válasz helyett? @Kérdezés, erős típusú osztályokba deserializálás elhanyagolna minden olyan tulajdonságot, amely nem volt az osztályaiban, míg a dinamikus objektumokra való deserializálás csak dinamikus objektumot adott volna vissza a jövőben létrehozott új tulajdonságokhoz anélkül, hogy szükség lenne az osztályok frissítésére. (mint mondtam, néha nem szokványos) Az osztályok automatikus generálásának nagyszerű módja a JSON kimenet másolása és ide dobása: Ez egy kiindulópontot nyújt Önnek ahhoz, hogy megérintse osztályait a deserializáció érdekében. Nagyon könnyen elemezhetjük a JSON-tartalmat a szótár és a JavaScriptSerializer segítségével. Itt található a mintakód, amellyel elemzem a JSON-tartalmat egy ashx fájlból. var jss = new JavaScriptSerializer(); string json = new StreamReader(putStream). ReadToEnd(); Dictionary sData = serialize >(json); string _Name = sData['Name']. ToString(); string _Subject = sData['Subject']. ToString(); string _Email = sData['Email'].
ToString(); string _Details = sData['Details']. ToString(); 4 Ez a megoldás nagyon hasznos, ha nincs ideje vagy szüksége adatszerződések létrehozására. Különösen, ha csak néhány tulajdonság érdekli a JSON-struktúra mélyén. Ebben a helyzetben egy sor állítással navigálhat arra, amire szüksége van. Megjegyzés: a deszerializálandó típus a következők egyike lehet: Szótár vagy ArrayList (amikor egy csomópontnak ismétlődő szerkezete van). 1 Ezzel egy futási kivételt kapok: A Deserialize kódsorban nincs meghatározva egy paraméter nélküli konstruktor a "" típushoz. jó megoldás ilyen jellegű helyzetekre. Szintén gyorsabb, mint mások, mint pl JavaScriptSerializer, DataContractJsonSerializer. Ebben a mintában a következőket teheti: var jsonData = ('your JSON data here'); Ezután átküldheti a jsonData fájlt JArray, és használhatja a for hurok az adatok minden egyes iterációhoz. Ezenkívül szeretnék hozzáadni valamit: for (int i = 0; (JArray)jsonData['data']; i++) { var data = jsonData[i - 1];} Dinamikus objektummal való munka és a Newtonsoft serialize használata jó választás.
// Elmentjük a jelenlegi kedvenceket: ReSaveFavourites ( _favourites, FavFile);} // Ha nincs megjelenítendő elem, eltüntetjük az AppBart: // Frissítjük a felületet: App. LoadFavourites ( _favourites, true);} private void FavListSelector_SelectionChanged ( object sender, SelectionChangedEventArgs e) // Ha van kijelölt elem, megjelenik (törölhetjük a kijelölt elemeket): if ( FavList. SelectedItems. Count == 0) if ( FavList. Count! = 0) ApplicationBar. IsVisible = true;}} /* Lekérdezzük az alkalmazás által használt tárterületet (IsolatedStorage), megmondjuk az alkalmazásnak, hogy hová (mappa) mentse az adatokat (file). Mivel a függvény szignatúrája Dictionary, és nekünk elég, ha csak egy json file-t írunk, Szerializálnunk kell a szótár adatait. A folyamatjelzőt itt is megjelenítem: private void ReSaveFavourites ( Dictionary < string, string > _favourites, string FavFile) string favourites = JsonConvert. SerializeObject ( _favourites); using ( IsolatedStorageFile cityTrendsStore = IsolatedStorageFile.
Az érett gyümölcs fanyar, napfelé néző oldala bepirosodik. A naspolyához és a vackorhoz hasonlóan mikor megszotyosodik, vagyis utóérésekor válik – rövid ideig – élvezhetővé. Pápán zsidógyümölcsnek is mondták, mivel ott a piacon főképp a tehetősebb zsidó asszonyok vették. A belőle készült pálinka kitűnő, nagyon egyedi ízű. Vörös berkenye bokor tibor. Termései a zalai szőlőhegyeken Ősszel lombja sárga és vörös színben pompázik az egervári Csillaghegyen A nemzetség következő tagja a barkócaberkenye, vagy barkócafa ( Sorbus torminalis), mely lomboserdeink fája. A gyertyános tölgyesekben, cseresekben ma még sokfelé előfordul, rendszerint az alsó lombkoronaszintben találjuk a gyertyán, mezei juhar mellett. Magányosan álló példányai szép, terebélyes koronát növesztenek. Levele tenyeresen hegyes háromszögű szeletekre hasadt, fonákán molyhos, később lekopaszodó. Hazánkban 2000-ben az év fájává választották. Európai elterjedése a szubmediterrán vidékekre korlátozódik. Elnevezése valószínűleg déli szomszédjainktól került hozzánk, a szláv brekovicva, vagy brekavicva alakból alakult ki.
Népi nevei: kórusfa, kutyacseresznye, gálnafa, süvöltin körtvély – utóbbi talán magyarázatot ad a településeken gyakori Körtvélyes dűlő elnevezésekre. Termései a téli időszakban – nevének megfelelően – a kertek, udvarok madarainak nyújtanak táplálékot. Zord teleken az északról csapatosan érkező csonttollúak is megfigyelhetők a fákon. Madárberkenye a dán tengerpart homokdűnéin Ültetett, már fává nőtt példány Bezeréden Madárberkenye érett termése A házi berkenye ( Sorbus domestica) szabad állásban terebélyes fává nő. Őshonossága viták tárgya, hazai előfordulásai a két Középhegységre és a baranyai dombokra korlátozódik, többnyire antropogén környezetben, ami alapján telepített fajként tartják számon. A dél-nyugat-dunántúli szőlőhegyeken és a Bakony falvaiban gyakorta ültetették, becsben tartották. Lassan növő, termetes fa. Számos elnevezése ismert, mint a atlaszbogyó, burkolcsa. Felhasználása széles körben ismert volt, kemény fájának köszönhetően számos eszköz részeként hasznosult: "Sajtó-srófnak, puska-ágynak és egyéb szerszámoknak [használják], mellyeknek tartóssága kemény fát kíván, hogy hamar el ne kopjanak. Madárberkenye – Wikipédia. "
Madárberkenye Madárberkenye (Sorbus aucuparia) Természetvédelmi státusz Nem fenyegetett Rendszertani besorolás Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Rózsavirágúak (Rosales) Család: Rózsafélék (Rosaceae) Alcsalád: Almaformák (Maloideae) Nemzetség: Berkenye (Sorbus) Alnemzetség: S. subg. Sorbus Faj: S. aucuparia Elterjedés Hivatkozások A Wikifajok tartalmaz Madárberkenye témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Madárberkenye témájú médiaállományokat és Madárberkenye témájú kategóriát. A madárberkenye (Sorbus aucuparia) a rózsafélék családjába tartozó növényfaj. A Mátrában megtalálhatóak állományai. [1] [2] Jellemzése [ szerkesztés] A dombvidékektől a havasokig megtalálható, egész Európában elterjedt, a nyirkos, savanyú erdőket kedveli, de városokban díszfaként is ültetik. A 15 m magas fának karcsú koronája, és felfelé törő ágrendszere van. Vörös berkenye bokor mountain. Kérge szürkés, sima, levelei sötétzöldek, páratlanul szárnyaltak, a levélkék ferde vállúak, erősen fogazottak.