19 éves srác vagyok. Viszonylag sokat próbáltam segíteni az ellenzéknek, mint aktivista. Bíztam benne, hogy végre egy más világ lesz, de nem jött össze. A Fudan ellen kezdtem aláírásokat gyűjteni. Volt olyan, hogy egy héten hétfőtől péntekig, napi 2+3 órát (azaz összesen napi 5 órát) tettem bele a dologba. Álltam a kibaszott Örs vezér téri aluljáróban és szarrá fagytam. Utána is maradtam aktivistáskodni, elsősorban pultoztam. Kaptam az ívet. Voltam hazaáruló, kommunista és miegymás. De tűrtem, mert hittem, hogy a jó ügyért teszem. A jó ügyért, ami végleg elbukott. Legalább nettó 2 napnyi (azaz minimum 48 órányi) munkám van az ellenzék segítésében december óta és az egésznek nulla az eredménye. Attól félek, nem tettem eleget. Szifilisz az arcon na. Hiába dolgoztam ezzel, többet kellett volna beleraknom. Mentségemre szólhat, hogy egyetem mellett toltam, így nem értem mindig rá, de mehettem volna többször is. Tehettem volna többet. Sajnálom, hogyha cserben hagytalak titeket. Tartozok egy bocsánatkéréssel is. A legutóbbi posztomban az MKKP-n kértem számon az egyik budapesti körzetet.
Így helyes (pedig még át is olvastam, de csak sikerült valamit rosszul írnom)
Ezt a posztot azóta megbántam. Nem volt helyes rájuk kivetíteni a csalódottságomat. Mentségemre talán annyi szólhat, hogy én ebben a körzetben aktivistáskodtam a legtöbbet. Leginkább a Vajda Zoltánnak, illetve a Vajda Zoltánnal együtt pultoztam. És mikor megláttam az itteni eredményt, akkor valami megtört bennem. Megismétlem, elsősorban nem a Kutyapárt felelőssége ami történt és még egyszer sajnálom azt a posztot. Sajnos elkapott engem is a csalódottság és coping mechanism gyanánt rájuk kezdtem el mutogatni. Hiba volt, sajnálom. Biszexuális srác vagyok és éppen ezért különösen félek. Kétszeresen is csalódtam a magyar népben. Egyrész, ismét 2/3-ot adtunk a fidesznek. Egy férfi ököllel ütötte arcon az autóvezető oktatót, miután párja megbukott a vizsgán : HunNews. Másrészt pedig bejutott a parlamentbe a mi hazánk is. Görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy mi vár rám ebben az országban. Én jót akartam. Én azért tettem ebbe ennyi munkát, mert egy jobb országot reméltem. Álmodtam még akkor is, mikor nem lett volna szabad. De nem volt elég, amit csináltam. És most arcon csapott a valóság.
Chio chips 70g 400ft volt szeptemberben, most 300ft de csak 60g. Görög gyroszos 990ft-ért adta az alap gyroszt helyben novermber elején, ma 1500ft helyben és 1700ft foodpandán - ugyan annyit kapsz. Vifon Lao zacskós leves 160ft volt szeptemberben, most 260ft. Egy éve tudtam venni 150g húspogácsás olyan hamburgert, hogy jóllaktam 1050ft-ért egyik étteremben. Szifilisz az arconville. Most az ilyen 2500ft, amit meg 1500ft-ért adnak az inkább a McDonalds hambik szintjén van. Coca és pepsi colát (1. 75l) 1 éve még 300ftért vettem, most 420ft. Közeli étteremben jan 1. előtt 1090 volt a menü, most 1390ft. Top Joy 1 éve 150ft volt, most 230ftért látom mindenhol.
"Fantasztikus volt az elmúlt tizenkét év, ezért is sírok ennyit – vette át a szót a Sport Tv mikrofonja előtt a távozó Eduarda Amorim. – Nagyon meg akartam nyerni az újabb BL-címet, de ilyen a sport. Hálás vagyok a szurkolásért, és örülök, hogy legalább a harmadik helyet megszereztük, ez is azt mutatja, hogy csapatként játszottunk. Ez most egy szomorú pillanat, de mindenért hálás vagyok. " AZÉRT ÖRÜLNI IS TUDTAK A GYŐZELEMNEK WATCH: @audietokc_gyor celebrate their win - lots of emotions today for this team #ehffinal4 #showtimefordeloehffinal4 — EHF Champions League (@ehfcl) May 30, 2021 NZE MINKO: NEM EZ VOLT ÉLETEM TORNÁJA Estelle NZE MINKO, a Győr irányítója: "A szombat estét azzal töltöttük, hogy magunkba szálltunk, átgondoltuk, ki miben hibázott, szinte egymáshoz sem szóltunk, csak merengtünk a nagyvilágba. „Hálás vagyok mindenért” – 50 éve szentelték pappá Martin Roos püspököt - Nemzeti.net. A saját teljesítményemmel kapcsolatban nagyon kritikus vagyok, úgy érzem, nem tudtam segíteni a csapatnak ebben a final fourban. Sokkal több felelősséget kellett volna vállalnom, főleg támadásban.
- Itt egy címlapfotód 1982-ből. Mi jut eszedbe róla? - A két kislányom. Őket látom az összes akkori képemen. Még az arckifejezésünk is hasonlít. Érdekes, hogy akkoriban sokkal kevesebbet jelentettek nekem ezek a fotók, mint most. Gyakran kapom rajta magam, hogy leülök a régi folyóiratokkal, és számolgatom, hány címlapon szerepeltem. Mint egy habókos, kiöregedett díva! - Nincs ebben semmi, ne légy zavarban! - Csuda tudja... Ha visszanézek, az egész olyan, mint egy álom. Annak idején akkora falat volt, hogy föl se fogtam, ami történik velem. De talán jobb is, mert ha tudatosan élem meg, valószínűleg maga alá temetett volna. Akkoriban hál' istennek semmi más nem érdekelt, csak a barátnők meg a suli. - Közben minden lap azt írta, hogy te vagy a legszebb nő a világon. „Hálás vagyok a zenekarnak mindenért, de szükségem volt rá, hogy valami mást is csináljak” - Shock!. - Ja! És minden reggel fél kilenckor loholtam a suliba, nehogy elkéssek. Pont az hiányzott, hogy ezzel legyen tele a fejem! Hogy megutáljanak és irigyeljenek. Úgy éltem akkoriban, mint egy komplett tudathasadásos. Volt a munka, meg voltak a hétköznapjaim, és a kettő között zéró átjárás.
A győri szempontból sikeres bronzmeccsen túl az érzelmek játszották a főszerepet a CSZKA Moszkva elleni női kézilabda Bajnokok Ligája-helyosztó lefújása után. A visszavonuló Görbicz Anita és a távozó Eduarda Amorim utolsó nemzetközi kupameccsét játszotta az ETO-ban, a két főszereplő egyaránt kereste a szavakat. Görbicz Anita három gólt lőtt a CSZKA-nak, ezzel Nycke Groottal holtversenyben (57 találat) a final fourok történetének legeredményesebb játékosa lett, összesen 186. BL-mérkőzésen elért 1016 góllal lépett le a "nagyszínpadról". "Nehéz volt erre a meccsre felkészülni, nem taktikai szempontból, hanem lelkileg – utalt Görbicz a Sport Tv-nek a szombaton hetespárbajban elbukott elődöntőre. – Örülök, hogy legalább a harmadik helyet sikerült megszereznünk. Támadásban és védekezésben is jól kezdtük a meccset, ez megadta ahhoz a lendületet, hogy gyors indításokból könnyű gólokat lőjünk. A torna előtt próbáltam nem gondolni a búcsúra, és csak a final fourra koncentrálni, most viszont furcsa érzés, hogy vége, de jó, hogy győzelemmel zártuk a hétvégét. "
De ez volt a szerencsém. Bezzeg most! Folyton kiskosztümben járok, olyanban, amilyenben most látsz. - Mindig vagy csak most, a beszélgetésünk tiszteletére? - Arra célzol, hogy mennyire múlt el a tudathasadásom? Semennyire. Hétköznap nagyon ritkán sminkelem magam, mert a sminkről csak a munka jut az eszembe. A lányaim viszont bolondulnak a sminkért. Kenik magukra a rúzst, mert nekik az csak rúzs, fogalmuk sincs, hogy én mire asszociálok. Nekik még olyan emlékük sincs, hogy volt valamikor New Yorkban egy rúzsformájú felhőkarcoló..., mert én már olyan öreg vagyok, hogy közben azt is lebontották. - Kamaszkorodban beutaztad a világot, filmfesztiválok királylánya, hercegek ideálja voltál, ünnepelt sztár, akinek mindenki a kegyeit kereste. Minek tulajdonítod az akkori sikeredet? - Pedig én csak egy zöldfülű kislány voltam, aki egy kukkot sem értett az egészből. A siker titka? Ha fenn tudsz maradni a felszínen. Nagyon szeszélyes, kiszámíthatatlan szakma a miénk. Az ember már annak is örül, ha lehetőségekhez jut.