Súlyos betegségben elhunyt Czuriga István kardiológus professzor, a Debreceni Kardiológiai Napok alapítója, aki Édes István professzorral közösen 1995-be hívta életre a ma már országos jelentőségű eseményt. A magyar kardiológia emblematikus egyénisége, Dr. Czuriga István 2018. 02. 25-én 70. életévében váratlanul távozott közülünk. Nagyon nehéz visszaemlékezni valakire és nekrológot írni egy személyről, aki 25 éven keresztül jó barát, kolléga volt és akivel együtt dolgoztunk, pályáztunk, publikáltunk, írtunk könyvfejezeteket, szakmai irányelveket és szerveztünk kongresszusokat - írja a Magyar Kardiológusok Társaságának szakmai oldalán visszaemlékezésében Édes István professzor. Nehéz összefoglalni, hogy mit jelentett Dr. Czuriga István a magyar kardiológiának, a Magyar Kardiológus Társaságnak és a szakmai kollégiumnak. Életrajzi adatai szerint 1975-ben szerezte a diplomáját a Debreceni Orvostudományi Egyetemen és ezt követően rész- vagy teljes munkaidőben 43 éven keresztül dolgozott a Debreceni Egyetem, először Szív- és Tüdőgyógyászati Klinikáján, amelyből 2000-től Kardiológiai és Szívsebészeti Klinika lett.
Hátránya, hogy még drága, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) még nem támogatja – magyarázta a kardiológus professzor. Elmondta azt is: csaknem 30 év múltán a krónikus szívelégtelenségben szenvedők kezelésében is áttörést jelentő gyógyszer jelent meg. Ez a betegség mintegy 200 ezer embert érint hazánkban, a túlélési esélyek pedig rosszabbak mint a legtöbb tumoros elváltozásnál. Az új, ARNI nevű vegyület – amelyet megismertetnek a debreceni kongresszus résztvevőivel – lényegesen javíthat ezen a helyzeten – fűzte hozzá Édes István. Czuriga István kardiológus professzor, a kongresszus titkára elmondta: a kardiológiai napok Debrecen legnagyobb orvoskongresszusa, mintegy 800 résztvevővel. Az idei tanácskozáson egyebek mellett ismertetik a legújabb kardiológiai szakmai irányelveket, külön szekcióban számolnak be a tavaly a világ különböző pontjain tartott nemzetközi kardiológiai kongresszusokon elhangzottakról és esetismertetőket is tartanak. A kardiológiai napok programjai szombat délben fejeződnek be Debrecenben.
Édes István szerint főként az öröklött koleszterinanyagcsere-zavarban szenvedőknek, illetve a legsúlyosabb érelmeszesedéssel járó betegségben szenvedőknek jelent kiváló megoldást a PCSK9-gátló kezelés. Az eljárás előnye továbbá, hogy a napi rendszerességgel szedett koleszterincsökkentő gyógyszerek helyett az új gátlószert havi egy, esetleg két alakommal, injekcióban bőr alá kell beadni. Hátránya, hogy még drága, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) még nem támogatja - magyarázta a kardiológus professzor. Elmondta azt is: csaknem 30 év múltán a krónikus szívelégtelenségben szenvedők kezelésében is áttörést jelentő gyógyszer jelent meg. Ez a betegség mintegy 200 ezer embert érint hazánkban, a túlélési esélyek pedig rosszabbak mint a legtöbb tumoros elváltozásnál. Az új, ARNI nevű vegyület - amelyet megismertetnek a debreceni kongresszus résztvevőivel - lényegesen javíthat ezen a helyzeten - fűzte hozzá Édes István. Czuriga István kardiológus professzor, a kongresszus titkára elmondta: a kardiológiai napok Debrecen legnagyobb orvoskongresszusa, mintegy 800 résztvevővel.
Kiemelten fontosnak tartotta a szakmai kongresszusokat, szinte nem is volt olyan kardiológiai rendezvény az utóbbi három évtizedben, ahol ne lett volna jelen. Magas színvonalú előadásokat, tartalmas hozzászólásokat hallottunk tőle. Különös erőssége volt Pistának, hogy a szakmai újdonságokat (gyógyszeres kezelés, életmódbeli változtatások) azonnal adaptálta és alkalmazta. A Debreceni Kardiológiai Napok egyik életre hívója, lelkes szakmai szervezője volt, mely 23 éve töretlen formában, magas szakmai színvonalon zajlik. A magyar kardiológia nagy generációjából sajnos ismét távozott valaki, ami a szakmának újabb veszteséget jelent. Akik ismerték Pistát, megőrzik emlékezetükben, mivel nagyszerű és megbecsült kolléga, illetve munkatárs és barát volt. A Magyar Kardiológusok Társasága búcsúzik Szeretett Egyéniségétől, egykori Alelnökétől, Vidéki Titkárától - írta Édes István professzor.
Dr. Varga István kardiológus Nevem Dr. Varga István, 1967. június 29-én születtem Miskolcon. Középiskolai tanulmányaimat a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban végeztem kitűnő eredménnyel, majd 1986-ban nyertem felvételt a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára, melyen 1993-ban végeztem cum laude minősítéssel. Ezt követően 1993-tól a Debreceni Egyetem II. sz. Sebészeti Klinikáján helyezkedtem el, ahol tanársegédi beosztásban aneszteziológus és intenzív terápiás orvosként dolgoztam és részt vettem a magyar – és angol nyelvű orvosképzésben is. 1995-től a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszékére kerültem, mely előbb a Szent János Kórházban funkcionált, majd a Kútvölgyi Klinikai Tömb-be került áthelyezésre. Itt szereztem meg Prof. Pénzes István irányítása alatt kitűnő eredménnyel szakvizsgámat 1998-ban. Részt vettem az orvosképzésben, a VIP betegellátásban és az emelt szintű újraélesztés oktatóinak képzésében is. Követve a családi hagyományt (édesapám Dr. Varga István – B.
Hozzászólás írásához jelentkezzen be!
A Netflix dán sorozata sajnos nem tud túlmutatni a műfaji kliséken. Spoilermentes kritika. A Netflix egyik hatalmas előnye, hogy olyan országok, alkotók sorozatai juthatnak el hozzánk, melyekre egyébként szinte biztosan nem bukkannánk rá. Találkozhattunk már a teljesség igénye nélkül spanyol, olasz, német, indiai és brazil sorozattal is a kínálatban. A probléma viszont az, hogy mintha ezen produkciók esetében az alkotók túlságosan is ragaszkodnának a közízléshez, és próbálnának olyan produktumot alkotni, amely a létező legszélesebb közönség tetszését elnyerheti. Bár tudom szentségtörés ilyet állítani, de én már a Darkon is éreztem ezt, a The Rain (magyarul A gyilkos eső) című sorozat esetében pedig határozottan ez volt a benyomásom. Bár papíron egy skandináv produkciót látunk, valójában a végeredmény nem sokban különbözik bármelyik hasonló jellegű amerikai sorozattól/filmtől. Index - Kultúr - Szétröhögtük az agyunkat a Netflix új rendőrös sorozatán. Ez pedig ebben az esetben nem a pozitívumok sorába írandó. Az alaphelyzet rögtön ismerős. A világ véget ér, az emberiség jelentős hányada meghal, és a maroknyi túlélőnek kell felépíteni az új világrendet, ám természetesen ez nem lesz zökkenőmentes (ezen a ponton nem tudom nem megemlíteni az HBO egészen kiváló sorozatát, a Leftoverst, mely azzal fordítja ki ezt a toposzt, hogy az emberiségnek csupán két százaléka tűnik el, és a széria azokra koncentrál, akik itt maradtak).
Alig néhány hete debütált A gesztenyeember (The Chestnut Man), máris sokan az egyik, ha nem a legjobb krimisorozatnak titulálják a Netflix kínálatában. Ennek megfelelően kirobbanthatatlan helye van a streaming szolgáltató toplistáján. Persze nem véletlen, ugyanis a dán sorozat minden ízében kielégíti az északi krimik szerelmesit: nyomasztó, izgalmas, és egy olyan gyilkosról szól, aki sajátos névjegyet hagy áldozatain. Kritika. A Netflix rendre emeli be kínálatába kisebb nemzetek filmjeit és sorozatait, amik ezáltal szélesebb közönséghez is el tudnak jutni. Gondoljunk csak a nemrégiben megjelent Squid Game című dél-koreai sorozatra, mely üstökösként repült a szolgáltató nézettségi toplistájának első helyére, emellett mémek és TikTok-videók ezreit inspirálta, melyek valósággal letarolták a közösségi-médiát, de egy ruhamárka eladásain is óriásit dobott. Mindezek fényében az évtizedek óta rendkívül magas minőségen pörgő dán filmipar is izgatottan várhatta A gesztenyeember debütálását a platformon, mely eddig nagyon úgy fest, hogy be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.
Az ostoba főszereplők, akik saját magukkal is ellentmondásba kerülnek Két említésre méltó főszereplő Kata (aki a helyi rendőrség nyomozója) és Arnar (Oslóból iderendelt ügynök, aki segíti a nyomozást), ők azok, akikkel együtt kéne dolgoznunk és felderíteni a gyilkosságokat. Azonban a néző számára embert próbáló feladat az ő tolerálásuk. Kata, akinek egy talpraesett, okos nyomozónak kellene lennie (hiszen már évtizedek óta dolgozik), nem hogy a nyomozás fontos kulcsmomentumain elcsúszik, de a saját magánéletében is egy teljes idegroncs (nem jó értelemben). A férje új párjának nem is köszön, az elhidegülő fiát annyira szereti, hogy inkább eltusolja azt, hogy bűnrészes (erre a szálra még visszatérek), az anyjával, pedig, aki az egyetlen empatikus ember úgy bánik, mint egy ronggyal. Ezt az alapfelállást kapjuk. Egy bűnrossz nyomozót, aki csak tátog és les a történések után, valamint annyira egoista, hogy amikor nem őt választják meg főnyomozónak, duzzogva elmegy. Ha nekem lenne egy ilyen nyomozótársam, már rég kirúgattam volna.