Az azonban, hogy évtizedekig nem volt és most megint nincs hazai rock/metal rádióadó, valahol mindannyiunk bűne. Pedig minden látszólagos pénzügyi nehézség ellenére valószínűleg lehetne nyereségesen működtetni egy ilyet. Nem kell közgazdász professzoroknak lennünk ahhoz, hogy megértsük, az előbb felsorolt zeneipari szereplők számára micsoda hozzáadott értékkel rendelkezhet(né)nek ezek a felületetek egy-egy állandó vagy kampánybarter, keresztpromóció vagy bármilyen más együttműködés keretében. Mindenki jól járhatna, komoly kommunikációs és gazdasági potenciál rejlik egy ilyen kooperációban a szereplők számára! A rádió megszűnt. A Rock FM 95. 8 (korábbi nevén Rádió Rock 95. 8) rádiót 2016. májusában alapították azzal a céllal, hogy a rock zenét kedvélő hallgatókat kiszolgálják. Az adó tematikája teljes mértékben a rock zene köré épül, nagyobb részben a műfaj hazai előadóit előtérbe helyezve. Banita rock rádió tánczenekara. Az internet mellett, analóg módon a budapesti régióban volt fogható az adó 2019. február 1-ig, amikor a Rock FM átadta a 95.
A mai napon elhallgatott a Rock FM 95. 8 (leánykori nevén: Rock Rádió), hazánk egyetlen, kizárólag rock és metal zenét játszó, hagyományos, FM frekvencián sugárzó rádióadója. A csatorna, amit a "célcsoportból" legalább annyian hallgattak, mint amennyien nem. Abban azonban, hogy szükség van rá, mindenki egyetértett. Hatalmas várakozás előzte meg a Rádió Rock 2016-os indulását, de a lelkesedés sajnos gyorsan alábbhagyott. A működés során rengeteg kritika érte az adót: nem csak a fiatalabb korosztály nem értette a felülreprezentált "régi motorosokat", de a harmincas-negyvenesek egy része is nehezebben tudott azonosulni egy-két érthetetlenül előtérbe helyezett (hazai) előadóval. Persze, a zene szubjektív dolog, sohasem lesz közmegegyezés abban, hogy pontosan minek is kellene szólnia egy "rock rádióban". Legyünk őszinték, egy ennyire rétegzett, sokszínű műfajban azért nagyon nehéz mindenki ízlésének megfelelni: a Slipknot rajongó huszonéves valószínűleg hosszútávon sem fogja jól érezni magát egy sokadik Prognózis vagy Menyhárt-Homonyik-Vikidál mesterművel, ahogyan az sem borítékolható biztosan, hogy idővel majd tízből kilenc öreg rocker a Cradle of Filth sorlemezeket kutatja a CD Pincében egy betűvel arrébb, a Deep Purple ritkaságok mellett.
Hálásan köszönöm Banita a rugalmasságodat, a viccesen fanyar kommenteket és a szerkesztőként adott sok-sok segítségedet! Köszönöm a két műsorvezetőnek, Bűdi Szilárdnak és Jurásek Balázsnak, valamint Dudás Attila technikusnak a segítséget, az elvetemült hozzászólásokat és kérdéseket, de mindenekelőtt a kedves fogadtatást és a témák iránti érdeklődéseteket! Utoljára, de nem utolsó sorban köszönöm Pogonyi Nóri, hogy a hazai Chris Cornell Emlékkoncert kapcsán először ellátogathattunk a Rock FM stúdiójába. Az a beszélgetés volt mindennek a kezdete, hálás vagyok neked érte, Nóri! …
Mindannyiunk bűne – Gondolatok a Rock FM 95. 8 megszűnésének kapcsán – GRUNGERY A Rock FM elnémulása dühítő, szomorú, de talán egy új lehetőség is egyben. Korai temetni még a műfajt. Az utolsó még semmiképpen se kapcsolja le a villanyt, mert lehet, hogy elsőre talán nem látszik, de a függöny mögött rengetegen állnak még. Újra eljött az ideje annak, hogy valami történjen. Magányos, zeneipari Don Quijotékkal, összefogás nélkül azonban egészen biztosan nem lesz változás! Bízom benne, hogy a Rock FM elnémulása nem volt hiábavaló és talán valami új kezdete lehet. Kezdjünk el beszélgetni végre! ___ Grungery a Rock FM-en – Köszönet mindenért! Mi szerencsések vagyunk, mert a Grungery és rajtunk keresztül a grunge is kapott állandó felületet a Rock FM-en az elmúlt félévben két hetente hétfőként, ráadásul nem is akárhol, hanem a leghallgatottabb műsorsávban, a reggeli órákban. Összesen hét adáson keresztül népszerűsíthettük a műfajt, és ki tudja még meddig folytattuk volna a közös munkát, ha nincs a szomorú búcsú.
Nagyon-nagyon hálás vagyok neked, rengeteget tanultam tőled Orsi, köszönök neked mindent, nagyon szerettem veled dolgozni! Kisó távozása után Banita egyengette a rovat útját a rádió részéről, hatalmas élmény volt vele dolgozni, nagyon sokat tanultam ebben az időszakban is! Bár 3 és fél hete nem szól a Rock FM 95. 8, azért történnek még velünk "dolgok". A Rockdokit, Dr. Nagy Arpad ot jelölték a Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjra. Extra jófejség lenne, ha szavaznátok rá itt: (Nagy köszönet mindenkinek - osztani persze ér! 😉) A mi rocklexikonunk, Ádi Dandó pedig szülinapos ma, szóval jár neki egy pacsi és egy virtuális koccintás. / Banita Ui. : Persze, hogy hiányoztok! 🖤 Nem tettünk "a nagy közös ügyért" valójában egy nagy büdös lófaszt sem! Helyette kritizáltunk. Siránkoztunk. Felelősséget hárítottunk. A másikra vártunk. Nem fogott össze rajongó és szakma, nem indultunk el egy irányba közösen, nem tettük félre az esetlegesen fennálló ellentéteket. A hazai zenei médiatérképen sok-sok egyedülálló szigetet találunk, kevés híddal vagy oda-vissza közlekedő komppal (van szerencsére kivétel, és ennek a Grungery is sokszor haszonélvezője).
Nem tettünk "a nagy közös ügyért" valójában egy nagy büdös lófaszt sem! Helyette kritizáltunk. Siránkoztunk. Felelősséget hárítottunk. A másikra vártunk. Nem fogott össze rajongó és szakma, nem indultunk el egy irányba közösen, nem tettük félre az esetlegesen fennálló ellentéteket. A hazai zenei médiatérképen sok-sok egyedülálló szigetet találunk, kevés híddal vagy oda-vissza közlekedő komppal (van szerencsére kivétel, és ennek a Grungery is sokszor haszonélvezője). Az azonban, hogy évtizedekig nem volt és most megint nincs hazai rock/metal rádióadó, valahol mindannyiunk bűne. Pedig minden látszólagos pénzügyi nehézség ellenére valószínűleg lehetne nyereségesen működtetni egy ilyet. Nem kell közgazdász professzoroknak lennünk ahhoz, hogy megértsük, az előbb felsorolt zeneipari szereplők számára micsoda hozzáadott értékkel rendelkezhet(né)nek ezek a felületetek egy-egy állandó vagy kampánybarter, keresztpromóció vagy bármilyen más együttműködés keretében. Mindenki jól járhatna, komoly kommunikációs és gazdasági potenciál rejlik egy ilyen kooperációban a szereplők számára!
A polgári – nemzeti színeket mutató – kitűző ezt követően Franciaországból terjedt el a 18–19. századi forradalmak idején egész Európában és Amerikában. A magyar kokárda A magyar kokárdát március 15-én, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei, Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától, illetve Laborfalvi Rózától kaptak nemzeti színű kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon. Március 15 kokarda. A veres, fehér és zöld színű bokréta színeivel – amelyek a 16. század második felétől kezdődően az ősi magyar színek – készült szalagot körbehajlítják, és ott, ahol összeér, varrással rögzítik. Így egy kör alakú nemzeti színű kitűző jön létre, amelyhez – már az 1848–49-es években is – lecsüngő, szintén nemzeti színű szalagból pántlikát tűztek hozzá. A kokárda alakja és színei A szalagrózsa (kokárda) kör alakú.
"Az egyetemi ifjúság ma a szokottnál fényesebb módon ülte meg az 1848-iki márczius idusának évfordulóját. Már reggeli nyolcz órakor zászlódíszben tarkállottak a tudományegyetemi épület komor színű, ódon falai. Az egyetem téren és a szomszédos utczákon lobogó nemzeti színű zászlók és drapériák is arra emlékeztetnek, hogy ama nagyfontosságú nap óta negyven jelentőségteljes év zajlott le" – kezdte tudósítását a Nemzet című folyóirat 1888 tavaszán. A napilap nem véletlenül tette címlapjára a szokatlan eseményt: március 15. egészen az 1867-es kiegyezésig hivatalosan tiltott ünnepnapnak minősült. Kokárda - Tyukanyo.hu. – Amikor ugyanezen a napon még 1860-ban Pesten kívántak megemlékezni az egyetemisták, karhatalom kergette szét a tömeget. Hatan sebesültek meg, köztük Forinyák Géza, aki hamarosan belehalt sérülésébe. Utolsó útjára tízezrek kísérték el a joghallgatót, akinek halála a szabadság és az ifjúság ünnepével fonódott egybe – idézi fel a Demokratának Babucs Zoltán hadtörténész, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának munkatársa.
1867 nyarán megalakult a civil Honvédegyletek Országos Egyesületének Központi Választmánya, amelynek első elnökévé az emigrációból hazatérő Perczel Mórt választották. A "honmentő" ellene volt az egyre terebélyesedő Kossuth -kultusznak, és kijelentette: "Ha áruló volt Görgey, akkor Kossuthnak a történész nem adhat más nevet, mint hogy a leggyengébb és legnyomorultabb kormányzó volt a világon, vagy hogy maga is áruló volt. Kokárda, Magyaros termékek és térképek - Magyaros termékek. " Rövid elnöksége alatt mintegy 88 megyei, kerületi és városi honvédegylet alakult, amelynek taglétszáma közel 50 ezer fő volt. Lapot adtak ki Honvéd néven, névjegyzék készült a honvédtisztekről, támogatásukra pedig létrejött az Országos Honvédsegélyező Alap. Sokat segített az öreg rokkant katonáknak az 1872-ben átadott pesti Honvédmenház, amelynek lakói közül az utolsó honvédtiszt 1927-ben, az utolsó negyvennyolcas honvéd pedig egy évvel később hunyt el. A honvédegyletek anyagi támogatásának feltétele a kormányzattal történő együttműködés volt, amely 1883-ban valósult meg, ezek után pedig államosították a szervezeteket.
Károly uralkodása alatt nálunk is. A napóleoni háborúk idején már teljesen általános volt a használata, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy azt megelőzően, a francia forradalom alatt vált közismertté, és kapott erőteljes politikai tartalmat a kokárda, amely katonai jellegű volt, és valamilyen erőszakszervezethez kötődött – mondta az Indexnek Pandula Attila. A Habsburg Birodalomban azonban hivatalos jogi formában még szóba sem jöhetett a piros, a fehér és a zöld szín, így természetesen fekete-sárga volt a kokárda. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy már az 1700-as évek végétől megjelentek a piros-fehér-piros címeres lobogók a hajókon, míg a hajó tatján magyar lobogó díszelgett. A reformkorban pedig már általánossá vált a piros-fehér-zöld használata, sőt az Országgyűlés az 1830-as évek elején már felvetette hivatalosan is nemzeti jelképként való alkalmazását, ám törvény akkor még nem született róla. Az utolsó feudális országgyűlésen 1847-ben azonban már ez volt az egyik fő téma. Az 1848. Március 15 kokrda. január 7-ei országgyűlésen többek között Bunjik József, Horvátország követe és Kubicza Pál, Trencsén megye követe is felszólalt a magyar nemzeti színek mellett.