Tényleg az a fajta könyv volt, ami lassan, de biztosan beszippantott és határozottan várom a folytatását. Sőt éppen gondolkodom azon, hogy ha biztosan meg fog az összes jelenni magyarul, akkor be is ruházok rá, mert jó lenne a polcomon tudni ezt a fajta urban fantasyt. Eredeti cím: Written in Red Fordította: Bozai Ágota Kiadó: Twister Media Megjelenés: 2016 (2013) Terjedelem: 512 p. ISBN: 9786155631023 Honnan: Könyvtárból
Idővel az emberek városokat hoztak létre, de a legtöbb föld továbbra is a Mások irányítása alatt maradt. Ahol nagy a népsűrűség, Udvarházakat hoztak létre, hogy figyelemmel tarthassák a humánokat és ne hagyják, hogy azok elfelejtsék, kik is a domináns faj. A terra indigene igazából gyüjtőnév, mert a lények, akikkel az emberek találkozhatnak igazából csak a jéghegy csúcsa, rengeteg félék lehetnek, olyanok, akikre meg tulajdonságaikra még szavuk sincs a humánoknak. A történet azzal kezdődik, hogy Meg Corbyn egy téli hóviharban menekül, betéved az egyik Udvarházba és lát egy álláshirdetést, amelyben a postázóba keresnek emberi Összekötőt. Ez az állás pont megfelelne neki, ugyanis ETNH területen dolgozhatna, azaz ott ahol Emberi Törvények Nem Hatályosak, úgyhogy akik elől menekül nem érhetnék könnyedén el. Az Udvarház vezetője, Simon felveszi a lányt, neki is megvan a maga oka, hogy miért, s nem is sejti, hogy ezzel a lépéssel valami különleges kezdődik. Meggie ugyanis vérpróféta, akit ha megvágnak, látomásai lesznek, s ezért nagyon értékes lény, még maga se tudja, mennyire.
Novák László szerk. : Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994) Ikvai Enikő: Petőháza népéletéből és hagyományvilágából Madarak voltunk, földre szálltunk, Búza szemet szedegettünk, Mondd meg te, hányat mondassz te meg te, (a számot kiszámolták) Énemének, tekemene, iszli-puszli kompetene, Iszlivér, iszlivér, iszli-puszli kompetér! Lementem a pincébe vajat csipegetni, Utánam jött az anyám hátba veregetni. Nád közé bújtam, nád sípot fújtam. Az én sípom így szóllott, di-dá-du, te vagy az a nagy szájú! Egyszer volt egy bót, abba minden vót. Tő, cérna, papiros, ez a kislány de csinos. Ha nem csinos eleven, én kimondom kereken. 43 A játékkezdés sorsolása a fiúknál bottal is történt. Kerítettek egy karhoszszúságú, másfél-két centi vasfag botot és a két csapatkapitány ezzel sorsolt. A függőlegesen tartott botot alulról fölfelé markolással végigmérték (2. kép). Az utolsó markoló erősen szorította azt és az ellenfél két újjal megpróbálta kiütni a kezéből (3.
Hunyd be te is szép szemed, aludjál, aludjál, és szépeket álmodjál, álmodjál! Nyuszi ül a fűben, fűben szundikálva. Nyuszi, talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz? Nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet elkapott! Madarak voltunk, földre szálltunk, búzaszemet szedegettünk. Mondd meg nekem te, hányat mondasz te? Bújj, bújj, medve, gyere ki a gyepre! Ha kijöttél szép csendesen, hogy a vadász meg ne lessen, bújj, bújj, medve, gyere ki a gyepre! Itt meg tudod hallgatni: Lepke, lepke, szállj le! Szállj le a kezemre! Mézem is van, cukrom is, válogathatsz benne! Kecske ment a kiskertbe, a káposztát megette. Siess, kecske, ugorj ki, jön a gazda megfogni! Ágon ugrált a veréb, megrándult a lába, üggyel-bajjal lejutott a fekete sárba. Most sír a veréb, igen fáj a lába, nem jár az idén már verébiskolába. A zsiráf az igen nyalka, csuda hosszú az ő nyaka. Legeli a falombot, sose visel kolompot. Kapcsolódó cikkeink mondókák témában:
* Kimentem én az erdőbe Fát szedegélni, Utánam jött apám, anyám Bottal veregélni, Nád közé ugrottam, Nádsípot csináltam, Az én sípom fújja: Dir-dár, daruláb, Tarka kutya fut az utcán mezítláb. * Négy lába van a tehénnek, Ha nem hiszed, szaladj, nézd meg. Fel út, le út, erre, arra, Szaladj, merre kedved tartja. * Egyszer volt egy ember szakálla volt kender, bikfa tarisznyája, égerfa csizmája. Közel volt a tenger, beleesett fejjel, kiapadt a tenger, kimászott az ember. * Esik eső ja-ja-jaj, Mindjárt itt a zivatar, Tüzes villám cikázik, Aki nem fut, megázik. * Ha dörög a menny Fa alá ne menj! * Korán kelni, énekelni, Nincsen ennél jobb tán semmi. Későn kelő jóbarátom, Neked is csak ezt kívánom. * Cseng a kasza, meg az ének, Az aratók nem henyélnek, Kasza alatt dől a kalász, Lesz belőle fehér kalács. * Madarak voltunk, Földre szálltunk, Búzaszemet szemelgettünk, Hány szem kell, Mondd meg te!
Egyet dobtam, csattintottam, Kettőt dobtam, gyűrűt húztam, Hármat dobtam, gombolygattam, Kijártam az első osztályt, Most megyek a másodikba. és még… Etkem, betkem, kergendoben, szól a rigó az erdoben, csiri csál, Szabó Pál, Cseresznyével töltött tál, tüss ki, menj ki, te! Hej, guci, galaguci, Kiguba! Án, tán, dó, Zsófi, Kati, nó, Akire jön tizenhárom, Búzavirág koszorú, Ma senkise szomorú, Találd el a nevemet, Elfoglalom helyedet. Mese, mese, mátka, Pillangós madárka. Ingó-bingó rózsa, Te vagy a fogócska! Elment apám dinnyét lopni, elfelejtett zsákot vinni. Mondd meg te, hány zsák kell? Sári, Mári, Ica, Vica ki lesz most vajon a cica? Se nem Ica, se nem Vica, hanem te leszel a cica!
"Kúszik a kígyó, tekereg", "Enyém a vár, nem a tiéd"!, felriadnak az elnyílt estikék, felébred rá a ferdeképű rém, ellopja a kabátom, lobban a rőt avar felett! Sorainkban már ott "anyáz", ki egyszer majd közénk lövet, hazudna más világot. Mert ez felhőivel elunta már, hogy nem okul! Hogy a múlt kihull vak ujjaink közül! "Ültök itt, mint a kopott gyöngyök! ", nyit ránk vad borával, viharával egy volt "pogány" ősz, leszólja az angyalokat! Széllel húrozza hangszerét regékre, kavarog, mi lett, volt, elveszett!, kavarog, hogy a világ "bolond lyukból bolond szél", "adj király katonát"! Lehet. Hogy szavaink, vénebbek a vizeknél!, hívják az idők vándor csillagát föléjük! visszafelé nem fújnak a szelek, de onnan a törvény, a vérrel áldozó. Idáig hallom szívüket, voltakét, leendőkét!, (tőlem végül elmenekülnél, s elvesznék nélküled)! Hallja, kinek nem játék a szó, tudja, bajt hoz rá mersze!, rejti nagy felleg-ajtód, Uram – taszítsd ki inkább a szelekbe! Üres szelekkel játszol, hát együtt játszom Veled, mennyköveid hullnak fejemre, de bánjak-é veszélyes életet!, ("tüzet viszek, lángot viszek…"), észak horpadt kráterénél jégzöld végtelenbe, jégzöld víz-végtelenbe ér mégis ruhám.