Pap Vera munkájáért 1987-ben Jászai Mari-díjat kapott, emellett háromszor jutalmazták Ajtay Andor-díjjal (1988, 1998, 2004), 1990-ben a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt, 1991-ben az Országos Színházi Találkozón a legjobb női alakítás díját vehette át, ugyancsak ezzel a díjjal ismerték el 2011-ben a 11. Pécsi Országos Színházi Találkozón. 2001-ben érdemes művész lett, 2009-ben kiváló művész címet kapott. 2008-ban Harsányi Zsolt-emlékdíjjal, 2009-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűvel ismerték el kiváló munkáját. A színésznő 2013-ban Kossuth-díjat kapott "a nehéz női sorsot megjelenítő szerepek hiteles színpadi és filmes megformálásáért, a humoros, groteszk és drámai szerepekben egyaránt emlékezetes, maradandó művészi élményt nyújtó színészi játékáért". Pap Vera betegsége alatt szinte megszakítás nélkül játszott, február 8-án lépett utoljára színpadra. A színésznőt az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Vígszínház is saját halottjának tekinti.
Eszenyi Enikő: Pap Vera csodálatos színésznő volt "Pap Vera csodálatos színésznő és rendkívüli kolléga volt" - emlékezett a csütörtökön elhunyt színművészre pályatársa és barátja, Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója. Halála pótolhatatlan veszteség az egész magyar színházi élet, de különösen a Vígszínház számára, ahol már főiskolás korában is játszott - hangsúlyozta Eszenyi Enikő. Mint felidézte, Pap Vera a színművészeti főiskolán Horvai István és Kapás Dezső osztályába járt, Várkonyi Zoltán meghívta harmadévben a Vígszínházba, Az üvegcipő főszerepére, amelyet Kapás Dezső rendezett. Diploma után, 1979-ben a Vígszínházhoz szerződött és azóta, 36 éve megszakítás nélkül a társulat tagja volt. Pap Vera különleges, sokoldalú tehetség volt eredeti humorral és hihetetlen drámai erővel. Ehhez olyan különleges mozgáskultúra párosult, ami színésznőknél ritkaság. "Vera lehetett volna bohóc és artista is, bármit meg tudott csinálni" - fogalmazott Eszenyi Enikő, akinek Pap Vera az egyik legfontosabb ember volt az életében.
Minden szerepében egyedi volt. Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika Miközben szenvedett. S talán félt is. Mert félünk mindannyian. Félünk a holnaptól, az ismeretlentől, a bizonytalanságtól, és félünk, ha az orvos egyszer csak a szemünkbe mondja: nem sok jóval biztathatom. Mi erre a válasz drága művésznő? Sírás, kétségbeesés, imádság? Vagy dac, és erő a betegség legyőzéséhez. Hogyan is beszélt akkoriban? "Hihetetlen nagy erőt kaptam a nézőktől, a kollégáktól, és nagyon fellelkesített, hogy mire vagyok képes. Önmagamnak is bizonyítottam…" Három évig harcolt a gyilkos kórral, s ezalatt szinte folyamatosan színpadon volt, vagy a kamera előtt. Megszakítás nélkül dolgozott, és csak kevesen tudták, hogy közben min megy keresztül. Hogy milyen kezeléseket kap, milyen fájdalmak teszik pokollá az életét, és milyen lelkiállapotban kell felkelnie reggel, és újra és újra reggel – hogy még legyen holnap. Azt írták egyszer önről. "Alakításaiból egyszerre sugárzott lényének érzékeny, lírai és groteszk oldala.
Szinte barátom lett José Arcadio Buendía. Elolvastam egyszer, kétszer, hétszer a Száz év magányt, és rajongásig szerettem Gabriel García Márquez varázslatos mondatait, mesebeli, vagy nagyon is valóságos életképeit. Szerettem a színpadon is, ahogy megelevenedett a könyv és ön, drága művésznő, Pilart játszotta. S akkor azt gondoltam, hogy bizony Márqueznek, a kolumbiai irózseninek tökéletesen igaza van, mert száz év bizony nem is elég, hogy az ember mindent belezsúfoljon ebbe a kesze-kusza, girbegörbe életútba. Ön, mindössze 59 esztendőt kapott. Olvastam, a csatájáról, olvastam a folyamatos harcról, amelyet azzal az átkozott betegséggel folytat, és azt gondoltam, hogy ön legyőzhetetlen, mert teli s tele pakolta a teremtő a lelkét mindenféle érzelemmel. Márpedig az ilyen emberek erősebbek a vasnál, a gránitnál, a gyémántnál is erősebbek. Olvastam a küzdelméről, és csodáltam önt, hogyan volt képes úgy tenni, mintha a dolgok rendben lennének, a napok harmóniában telnének, a percek, az órák aprócska ajándékokkal kedveskednének.
Szerencsére hazánkban nagyon ritkán fordul elő halálos kimenetelű kígyómarás, ettől függetlenül nem árt tudni, hogy mi a teendő, ha egy helyi vipera vagy sikló megharap minket. Emellett külföldi útjaink előtt sem árt felkészülni. A legfontosabb, hogy akár mérges kígyóról, akár egy ártalmatlan harapásról van szó, azonnal keressük fel a legközelebbi sürgősségi osztályt. Milyen veszéllyel állunk szemben? A világon 3000 kígyófaj található, ebből hazánkban csupán hét: az erdei sikló, a rézsikló, a vízisikló, a kockás sikló, a haragos sikló, a keresztes vipera (képünkön) és a parlagi vipera. Az első négy ártalmatlan, míg haragos siklónak méregfoga ugyan nincs, harapása fájdalmas lehet. Kígyómarás tünetei és kezelése - HáziPatika. A parlagi vipera mérge igen gyenge, marása nagyjából egy méhcsípésnek felel meg. A keresztes vipera a legveszélyesebb a hazánkban élő fajok közül, de marása nagyon ritkán végződik halállal. A Zempléni hegységben, a Tiszaháton, Somogyban, Zalában és a Hanságon találkozhatunk e fajjal. A világon 400 mérgező kígyófajta él, amennyiben külföldre utazunk (elsősorban trópusi vidékre vagy mezőgazdasági területekre), s várhatóan olyan helyre is ellátogatunk, ahol gyakoriak a mérges kígyók, készüljünk fel.
Itt a nyár, utazunk belföldre és külföldre egyaránt, olykor teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy a meglátogatott, végigtúrázott területeken bizony mérges kígyók is előfordulhatnak. Na de honnan tudhatjuk, melyik kígyótól kéne félnünk, és hol kaphatunk ellenmérget? Az Egészségügyi Világszervezet szerint a világon évente százezer ember hal meg kígyómarás miatt, és ott vannak azok is, akik túlélték ugyan az esetet, de maradandó károsodást szenvedtek, például amputálni kellett valamelyik végtagjukat. Mindezek ellenére a kígyóktól nem rettegni kell, nem is homokba dugni a fejünket, hanem tájékozódni, okosan felkészülni a vészhelyzetekre, de legfőképpen: elkerülni a csúszómászókkal történő találkozást. Milyen kígyóktól kell félni, ha nyaralni indulunk? A világon több, mint 3000 fajta kígyó él, közülük 200 vadászik számunkra is ártalmas méreggel. Alapvetően a kígyók nagy része nála nem nagyobb zsákmányra készül fel, ezért nincs olyan mennyiségű méreg a fogaikban, ami emberre is végzetes lehet.
Sikló vagy vipera? Ha hazánkban megmar egy kígyóféle, a marás nyomaiból következtethetünk a tettesre. A sikló sok apró foga felszakíthatja a bőrt, a seb erősen vérzik és fáj. A vipera harapásakor csak két fognyomot láthatunk, a seb nem vérzik, sőt a méreggel együtt befecskendezett fájdalomcsillapító miatt először nem is fáj. Mobiltelefon, hogy hívd a sürgősségi osztályt. Autó, hogy minél előbb beérjetek. Szappanos víz. Hazánkban valamennyi kígyóféle védett! Kígyómarás áldozatai minden esetben forduljanak orvoshoz attól függetlenül, hogy a mérges kígyóféléről van-e szó. A nem mérgező kígyók esetében is megfelelő sebkezelésre lesz szükségünk, valamint tetanusz injekcióra (amennyiben az elmúlt 5 évben nem kapott az illető). A kígyók szabályozni tudják a méreg kibocsátását, így a harapás még nem feltétlenül jelenti azt, hogy méreg is jutott a szervezetünkbe. Ilyen, úgynevezett "száraz marás" az esetek 25-50 százalékában fordul elő. Ismert módszer kígyómarás esetén a méreg vákuumpumpával történő kiszívása.