Oly elemi erővel űz végzetem felé, Hogy zokogva, megadón borulok lábai elé. Nagy hiba ha lebecsülöd, őt félvállról veszed, Hogy tapasztald erejét, ennyi kell: Próbára teszed. Három rege – Wikiforrás. S ha már ismered az ellent teljes hatalmában, Döbbensz csak rá, ki trónol valójában. Régen kezdődött a küzdelmes történet, Mára szinte ki tudtam húzni a tüskémet. Te se add fel, erőd még legyen, Tűzd ki a zászlód a NoFap hegyen!
ez hát a szeretet? Anyád, míg ép vagy, büszkén megveted; Bágyadtan ráborúlsz, ha fogy erőd, Hogy búval és nyomorral verd meg őt. Tudod mi vár hervadt hűségedért? Kettős halál ad érte gyászos bért. " S végül, hogy a patakhoz eljutott, Feddőleg ilyen szókat hallatott: "Boldogtalan, te későn hű patak! Hullámaid szörnyen lakoltanak! Eltávozál név nélkül, idegen A csalfa báju messze téreken. Mi tarthatandott fel? a szeretet, S te szűtlen hagytad el honföldedet. Radnóti Miklós: Razglednicák : hungarianliterature. " - Megszégyenűlten ekkor a patak, S virág, madár ilykép áldoztanak: Tollat, levelkét és egy csepp vizet. A kis tündér oltárhoz lebegett; Hogy feltéve a tollat: rohanó Szárnyak verése lőn kihallható. Szárnyak, minők felkérik az eget S födözni képesek egy nemzetet... S hogy a levelkét nyújták kezei: Tavaszvirány kezdett kifejleni, Tavasz, minőnek gazdag és szegény Örűlt egy hervadt ország kebelén... S hogy végre feltevé a csepp vizet; Forrott a csepp és tenger árja lett, És a tenger gazdag folyamba vitt Nem egy világrész drága kincseit.
Tele vagyok, dallal vagyok tele, Nem, mint virággal a rét kebele, Nem mint sugárral, csillaggal az ég: De tartalmával a "poshadt fazék, " Vagy mint csatorna, földalatti árok, Amelybe nem csupán harmat szivárog. - Tele vagyok. Nincs tűrni mód tovább: Feszít a kóranyag, a zagyva táp. Olvastam egypár száz kötetre ment Regény-, beszély-, poéma-speciment: Kit meg ne rontson aztán ennyi zöld! s Ne rágjon ennyi éretlen gyümölcs! - Melyből világok lettek, a kaosz - Bennem hasonló zűr támadt ahoz, Hemzsegve tarkán "mint a beteg álma": Lássuk, ha e zűrből valami válna. Költő leánnyal, borral nagyralát: Tőlem ne várja senki már dalát. Tengeri állat átlátszó vér kötelez. Bort... legfölebb ha néha megiszom: S a szerelem... rég volt az! rég bizon. Én is szerettem: (oh, ez édes emlék Szivemre most is oly enyhítve ömlék! ) De halkan, zaj ne'kül... mint a virág Egymásra hajlik és hangot nem ád Midőn felpattan illatos pora S elönti a kéj boldog mámora. Egy mukkomat se hallád, vaksi hold!... (Látta-e, nem tudom, vagy ott se volt); Nem kiabáltam a természetet, Csak érzém, mit szivembe ültetett; S midőn szerelmet a leánynak esdék: Nem oly szagú volt mint a nyomdafesték.
Még a szabad madár Pihenni megszáll özönén, Mint rosz kebelbe is Száll néha tisztább érzemény; De mint ez, úgy az is Jő és megy kérlelhetlenűl, S az elhagyott mocsár Mindinkább elkietlenűl. Most gyász felhőt sohajt Kínjában a hév nap alatt, S kerülni szégyenét A földkebelben váj utat. A felhő szárnyra kél, S a néma föld alatt az ér Felküzdve a hagyott Anyához ismét visszatér; S míg az hő könyeit Hullatja rá fájdalminak, Hozzá a titkos ér Sugári felszivárganak. És újra élni kezd A forrás s elpártolt patak; Zajokra vidoran Hegy és völgy visszahangzanak. Mezőben egy szép kis leányka jár, Szép mint virág, szabad mint a madár, És tiszta mint a szirtből kelt patak, Melyben átlátszó gyöngyök habzanak. Körűle a madár vigan zenél, De ő haraggal hozzá így beszél: "Te csúf madár! Tengeri állat átlátszó vér a vizeletben. hogy mersz megszállni fát, Hogy rajta élj, mig enyhet s tápot ád; Tettél-e érte valamit? soha! De elhagyod, ha sorsa mostoha. Ha én fa volnék, megráznám magam, Tudom, nem volna több ily madaram. "Aztán lement, hol búsongott a rét, S a kis virághoz ilyképen beszélt: "Te rosz virág!
0 Ismertetők Ismertető írása szerző: Traugott Bromme Információ erről a könyvről
De a hazáról... Úgy van, a haza! Zengjen felőle hát a dal, nosza!... Késő ez is: mi haszna lelkesűl Az ember, ha középen belesűl! De meg, mit érne gyöngéd szó nekik, Midőn a hont ordítva szeretik? - Midőn legszebb virág a mályva-rúzsa: Köténybe rejti kis bokrát a múzsa. Volt a hazának egy-két énekem. Bágyadt, igaz, s "örömtől idegen": De honfi keble érzé a panaszt, A csendben, éjben jól kivette azt; S a fájdalomban, mely elfojtva sírt, Ön-fájdalmát lelé, s hozzá az írt. Sebet tör a dal, de balzsamteli Ujjával ismét megengeszteli. Most helyzetünk valóban istenáldás: Ének se kell, csupán hangos kiáltás. Ki a hazáról mond nagyot, sokat: Csak rajta! nem hiába kurjogat. Tengeri állat átlátszó vér a székletben. De bár a hont szeretjük egyaránt: Van a modorban néha, ami bánt; Mert jóllehet az érzés egyre megy: A költő, s a... cipész-inas, nem egy. Én már ezentul ilyetén gyalog Versen... csak így pálcán lovagolok; Zúg, sistereg, szédűl szegény fejem: Nincs odafent, szárnyas lovon, helyem. S azóta, hogy nem mondtam éneket, "Mély hallgatásban torkom elrekedt"; S mint hangjavesztett opera-dalár, Lettem éneklőből... énektanár.
A képekért kapok majd a fejemre asszem:D De nembaj. Erről írni akarok akkoris. Méghozzá képekkel együtt. Újra, édes álmok- Eddig csak kértem, vártam hogy "adj még édes álmokat- mostanra már valóság. nagyon jó érzés. Bár a bizalmát megint el kell nyernem. Ami nem lesz könnyű, de minden megteszek érte. Sikerülni fog. 5 hónap és 1 hónap kihagyás után onnan folytatjuk ahol abbahagytuk. Megérte annyit kűzdeni. Így már hogy tudom velem van, a napjaim is mozgalmasabbak, élettel teliek megint. Jobban érzem magam. Szeretem. és Hiányzik. ha tehetném már most vissza is mennék, de nemlehet. Megpróbálom kibírni a hétvégéig. Még lehet jót is tett ez az egy hónap külön. Depresszió : Adj még (édes álmokat) dalszöveg - Zeneszöveg.hu. Így legalább nagyon előbújtak a rejtett érzések és minden. Így pedig a folytatásban már minden érzés kimutatásával megyünk tovább. Ami eddig nem sikerült, az mostanra lehetségessé vált. Najó, nem írok sokat. Inkább váromtovább msn-re. Azért jöhetne már igazán. Kis álomszuszék:P én újra kisfiu_ ő újra kislány_ ez itt a lényeg. és egy jó nagy, szoros, szerelmes ölelés.
Depresszió - Adj még (édes álmokat) (cover) - YouTube
Majd, ha mennem kell, menjek úgy Hogy emlékem 67660 Depresszió: Néha Voltam már én is a legjobb valakinek és fordítva, Aztán meg az ajtót basztuk egymásra úgy ordítva, Mintha egy pillanat alatt felégett volna a világ Pedig ez csak bennünk történt, de a 62551 Depresszió: A mi forradalmunk Köszöntünk téged a klubban! Depresszió - Adj még! (édes álmokat) - YouTube. A szabad elmék között vagy Talán a cél felé útban Az is fontos, hogy nyomot hagyj És jobbra fordítsd amit tudsz Erőszak nélküli harccal Ha még több 62146 Depresszió: A két kezünkben Érzem hogy, Látom hogy, Újabb áldozatra les A vég szörnye már kitörne Talán majd minket is keres Ott lohol a kezdet nyomában Nagy trófeák otthonában Üt, vág a lét ostorával De 62058 Depresszió: Múlnia muszáj Nézd meg, hogy rohannak el A röpke földi évek És ha nem figyelsz A nagy lehetőségek! Így hát most azonnal Lépned kell, amíg bírsz Mert senki nem fog helyetted Utólag már hi 57833 Depresszió: Rajtad áll Megszülettél, nevelkedtél Itt hagyod majd, ha elmentél De az kérdés: hogyan éled? Helyesnek melyik utat véled?
Neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt. De ha megkaptad, már nem érdekel Ott rohad a szemétdombon majd. Hogyha börtön ez, a lét az elítélt a szab 129536 Depresszió: Aki érdekel Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól, De máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból, Hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogyha van Olyan aki mellett én is el 123473 Depresszió: Én azt üvöltöm Ránk szakad megin' a sok mocsok dolog Rengeteg szív a rossz ügyért dobog Látni sem bírom néha azt, hogy Mennyi szar van, de most kapaszkodj! Mindig majdnem nyakig ért és így is marad t 95424 Depresszió: Tűzön és vízen át Minden újabb percben Amiben magány vár engem Erős vágy él bennem Hogy újra átélhessem Azt a szépséges csodát A gyönyör édes mámorát Amit lényed adni tud És ami a szívemhez j 92424 Depresszió: Egymás iránt Nem hittem el, hogy létezik Akit így lehet, és így szeret. De bármikor, ha kérdezik Most már így felel a szerkezet: Ami érted úgy dobban, Mint egy erőmű, ha robban. A szivárványo 76242 Depresszió: Ha mennem kell Ez a boldogságom, ez az óvó kar Hogy van még aki engem így akar És a lelkem tükre Ez a hangos zaj A szavaim, a szép, a jó, a baj.