delegáltjai) véleményezte, illetve véglegesítette. A kataszteri térképek minőségi állapota 1. Kataszteri térképek és iratok (1850–1916) – Aktakaland. A szakértői tanulmányok alapján A Szakértői tanulmányokban összegzett részletes adatok alapján, a szakértői bizottsági üléseken, az adott megye pillanatnyi térképi állapotát legjobban ismerő megyei földhivatali szakemberek/ vezetők kijelölték azokat a településeket, ahol a térképek állapota nem digitális átalakítást, hanem újfelmérést tennének indokolttá. A Szakértői Bizottság elfogadta ezt a javaslatot azzal, hogy ha a rendelkezésre álló források erre lehetőséget adnak, akkor ez jelentősen javítaná a programban megvalósítandó digitális földmérési alaptérképek minőségét. Ennek alapján az első körben indított megyék ajánlati kiírásában szereplő településeket újfelméréssel terveztük. GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA 2010/2 (62)
A kataszteri térképek digitalizálása Magyarországon Kataszteri térképek Közép-Európában Konferencia és Workshop Budapest Főváros Levéltára, 2010. június 17–18. "A kataszteri felmérések történeti feldolgozása részben előzmény, részben következmény lehet a kataszteri térképek digitalizálásához... " Kataszteri térképek tömeges digitalizálása [tanulmány] Földadókataszter: a föld után fizetendő adó megállapításának alapjául szolgáló — pontos helyszíni felmérésekkel meghatározott — információkat (méret, művelési ág, tulajdonos) rögzítő jegyzék. Megyei kataszteri térképek. Kataszter: a latin catastrum < capitastratum szóból ered, jelentése fejadójegyzék (tkp. "fejenkénti alap"), az ún. egyenesadótárgyaknak — pl. föld, ház, ipar — és hozamaiknak hatósági felmérések és becslések alapján készített jegyzéke, amely tartalmazza az adótárgy leírását és érték- vagy hozambecslését. Készítésmódját tekintve megkülönböztetnek tömeges és részletes, ezen belül becslési és osztálykatasztert. A kataszter alapján az időnkénti adóztatás külön adóbevallás nélkül is könnyen végrehajtható.
Adatbázisok használata (az útmutató a Hungaricanán való keresésre vonatkozik) MAPIRE Budapest Időgép Névtárak, tematikus forrásközlések Urbaria et Conscriptiones (MNL OL) Királyi Könyvek (MNL OL) A Középkori Magyarország Levéltári Forrásai (DL/DF) Budapest egyesületei Levéltári Kiadványok
Nos, ez derüljön majd ki a regény olvasása során. Olvass bele: Altató Gerlóczy Márton Mikecs Anna Altató, Scolar kiadó, Budapest, 2017 Gerlóczy Márton Áprily Lajos dédunokája, 1981-ben született Budapesten. Gerloczy márton felesége . Az Altató t Áprily felesége, Schéfer Ida, és lányuk, Jékely Márta leveleinek, emlékiratainak, naplóinak alapján írta meg, vallomása szerint hét évig dolgozott a köteten. A könyvet 2017-ben Kolozsváron mutatták be. A regényhez kapcsolódóan 2018-ban megjelent a Nézd csak, itt egy japán! című kötet, amely az Altató borítófényképének kalandos elkészítését mutatja be. A könyv helyben olvasható vagy kölcsönözhető többek közt az alábbi helyeken: Kolozs Megyei Octavian Goga Könyvtár Szatmár Megyei Könyvtár Hargita Megyei Kájoni János Könyvtár Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár A könyvtárhasználat feltételeiről az egyes könyvtárak honlapjain találsz tájékoztatást.
Mindössze annyit tesz, hogy nem hamisítja meg a hiteles dokumentumokat, s nem kisebbíti dédanyja, anyja és más nőrokonai életének jogos fájdalmait! Ugyanakkor rokonszenves igazságtudattal jelzi, keserves sorsukból nem hiányzott az önsorsrontás sem. Idézzük itt Jékely Márta naplójának egy, kifejezetten erre vonatkozó részletét: "Mindezeket 1974 zord, esőkkel teli, nyomasztó őszén írom. Sorstépázta életek (Gerlóczy Márton: Mikecs Anna Altató). Most nagyon erőtlennek, gyengének, mindenben bizonytalannak érzem magamat… Kutatom, s kérdezem, hogy sokféle adottságom mellett miért jutottam ide: vergődve, csalódottan aggódom hol egyik, hol másik családtagomért, úgy érzem, mindig mindenütt kijátszottak, becsaptak. Talán a passzivitásomban volt a legfőbb hiba. Féltem a döntésektől, rettenetesen befolyásolható voltam… S az érvényesüléshez kínálkozó alkalmakat mindig elszalasztottam. " Elszalasztotta, annak ellenére, hogy tehetségét apja és bátyja, Zoltán is elismerte. Az író nem hiába idézi a fülszövegben Jékely sorait, aki éppen 1946-ban, a "kis virág" távozásának "karmos évében" a következőket írta egy Erdélyből hazaküldött levele húgának szóló részletében: "Mártának üzenem, hogy bízom lelkierejében, művészkezében, mellyel a fájdalmak szörnyű masszájából valami vigasztaló formát gyúrhat.
Egyre nő a feszültség, egyre újabb dolgok kerülnek napvilágra, s várjuk a vaskos könyv végét, a DNS-vizsgálat eredményét, az igazság napvilágra kerülését. Olvass bele! De nem ettől lenyűgöző a regény. Számomra szinte átláthatatlan az egyre pontosabb, napvilágra került adatok szövedéke. Sokkal izgalmasabb a lelki történések nyomába eredni, szembesülni a sokszor szélsőséges érzelmekkel: kezdetben haragot, gyűlöletet érez apja iránt, később maga is csodálkozik, amikor egyszer apának nevezi egy beszélgetésben. Anyjáról is számonkérő indulattal beszél, amiért nem tudatta vele idejében az igazságot, s nem vette tudomásul, hogy fia " falnak csapódott, darabokra tört ". Egy művészdinasztia – és ami mögötte van | ELTE Online. Másutt viszont csodálatos, szerető szavakkal ír ugyanerről az anyáról: " A hangja, mint a szélcsengőé, csendült, csilingelt, zengett, a fülem bedugult az öröme áramlásától. Anyám hangja volt ez, valami állandó és örök, a hang, amelybe a világra nyitott életem zárva volt, az örömének a hangja […], hogy amikor nekem jó, anyámnak is jó. "
Elfáradtam. Émelygek. Unom már ezt az egészet, unom ezt a munkát, unom az életemet. Unom, hogy minden törekvésem ellenére, bárhogy küzdök is, az erkölcsi jó, mely az emberek vérét és lelkét mérgezi, ez a rákos sejt minduntalan hátráltatja munkámat. A nyílászáróhoz lépett, és kinézett a hátsó kertbe. Önmaga megtalálása | Gerlóczy Márton: Fikció 1. (A katlan) | Olvass bele. A fény dagálya lassan közelített az égen a kertváros felett, valahol kakas kukorékolt, madarak csiviteltek. Nesze nektek angolkert, patakmeder, s benne friss hegyi víz csobogása, csettintett a vagyon, és a kis hátsó kert ősfás parkká változott. Nem értette, miért fojtogatja torkát a bánat. Talán csak a fáradtság, a sok teendő, a magány. Mindig csak adni, adni. Én vagyok az élet, rólam lemondani, engem teljes egészében átruházni nem lehet, gondolta, majd nagy levegőt vett, és egy újabb csettintéssel egyedi tervezésű luxuskonyhát varázsolt maga köré. Még a halálnak sincs hatalma felettem, nem számít, hol vagyok, kié vagyok, átalakulok, megmaradok. Az öröklét magányának terhe a vállamon, ez fáj nekem ma hajnalban, gondolta a vagyon, ám ekkor hirtelen léptek zaja szakította félbe elmélkedését.
Fölösleges azon keseregni, mi lett volna, ha; fölösleges ábrándozni, fölösleges véleményezni. A kimerevített jelent satuba fogja a történelem. Éppen a történelem kiemelten kényes, olykor kegyetlen szerepét aligha kell hangsúlyozni Magyarország prominens családneve esetében. Ha az Egyesült Államokban lennénk, a Gerlóczyak valahol a Kennedyk és a Rockefellerek mögött sétálnának két lépéssel – de hát éppen hogy nincs volna, ezt nem győzi sulykolni a szöveg. Csak a van létezik. Akkor pedig mi van ezzel a van nal voltaképp? Az van, hogy Gerlóczy megelégelte az életnagyságú maszatolást. A szerző, aki Igazolt hiányzás című művével pontosan tizennyolc évvel ezelőtt – mint mondani szokás – berobbant az irodalomba, szerzőségét egy megírhatatlan családregénnyel érettségizteti le A katlanban. Az olaszországi Scicli városa, Gerlóczy "katlanja". / Forrás: Getty Images Világéletében már-már esterházys nyíltsággal beszélt arról, hogy három meghatározó apafigura állt mögötte, amíg felnőtt, de hogy ez mennyire mély és árnyalt trauma, csak A katlanban kezdjük látni.
Gerlóczy Márton legújabb regénye, a Létra egy házról szól. Egy szakadt pesti bérházról, amit a 30-as években kuplerájnak emeltek. Egy normális életre alkalmatlan házról, amelyben apró, kriptaszerű garzonok követik egymást. Névtelen hősünk május 1-jén fel akar szerelni egy függönyt a plafonra, hogy kis lakásának terét több részre ossza. Nincsen létrája, így elindul, hogy a házban szerezzen be egyet. Miközben az emeletek közti szűk és sötét lépcsőházakban és folyosókon bolyong, az itt élők életéről-haláláról elmélkedik, a lakókról, akikkel nap mint nap találkozik, akik vele együtt élik szánalmas garzonszáműzetésüket.