Apa, a hős... Példaképpé váltam menthetetlenül. Talán fiús apává is ezekben a pillanatokban. Mert érzem a felelősség súlyát. Itt van egy kicsi gyermek, akinek én vagyok az isten, aki mellett mindent tudni kell, aki mellett mindenre képesnek kell lenni. Aki a lelkem egészen más oldalát kéri tőlem, mint a lányom. Balázs nem a babusgatásra és az udvarlásra vágyik tőlem (azt "elveszi" Anyától), hanem az erőt, a tudást, a tettrekészséget sajtolja ki belőlem. Férfiasabb férfinak kell lennem, mint valaha életemben eddig voltam. Egészen furcsa látni a lányom és a fiam közti különbségeket. Mindkét gyerek ugyan abban a környezetben nő fel, mind a két gyerek ugyan azokat az impulzusokat kapja tőlünk szülőktől, mégis nemükből fakadóan más-más irányba indulnak el, másban találják meg identitásukat. Még pár évig élvezem a rendíthetetlen apa szerepét, aztán majd szép lassan rájön... Emlék tetoválás apa buys debt interest. De addig is, nagyon kiélvezem a helyzetet, remélem helyesen. Fiút (is) mindenkinek.
De mi vajon ugyanazok maradunk húsz-harminc év múlva is? Ha a tetoválás nem csupán egy hóbort, egy légből kapott ötlet, egy aktuális trend követése, hanem van mögötte valós mondanivaló, érzelmi kötődés, akkor képes ugyanazt jelenteni számunkra. Így nem érezzük azt rossz döntésnek, hanem büszkén viseljük majd évekkel később is.
Ezzel együtt pedig a tetoválás értelmet nyer. Úgy gondolom, ez az a plusz, amivel egy tetoválás túlmutat a sablonosságon és többletjelentéssel bír. Az interneten böngészve akadtam rá Keith Anderson példájára (a linkre kattintva:), aki kisfia rajzait varratta, illetve varratja magára: minden évben egyet. Az első ilyen tetoválás az akkor négy éves kisfiú rajza alapján készült. Az elmúlt években számtalan rajz született, a legtöbbjük pedig megtalálható az apuka karján. A tetoválások épp olyanok, mint a gyerekrajzok. Nem művészi remekekről van szó, mégis egyediek, hiszen emlékek egytől-egyig. A tetoválás örökre szóló döntés. Egy jel, amelyet nem tudunk csak úgy lemosni, ha meguntuk, vagy már nem érezzük magunkénak, önmagunkkal azonosnak. Egy jel, amelyet magunkon hordozunk. Joa és Töi: Apa, a hős. A kérdés, hogy mi változunk-e? Mert lehet, hogy ami még ma meghatározza mindennapjainkat, gondolkodásunkat, világnézetünket, holnapra lényegtelenné válik. A tetoválás pedig ott marad a bőrünkön húsz-harminc év múlva is ugyanabban a formában.
16. 12:58 Hasznos számodra ez a válasz? 4/5 anonim válasza: Nem tudom, szerintem már így is van bennetek elég közös. (A génjeid fele. Emlék tetoválás apa handbook for writers. ) Szóval szerintem a tetoválás inkább örök barátságokat meg nagy szerelmeket megpecsételő valami, családon belül nekem kicsit furcsa, de nem akarom leszólni, mert ti tudjátok, de azért én 16 évesen még várnék vele, nehogy aztán idővel megnyúljon a bőröd, ahogy még esetleg nősz. 18:59 Hasznos számodra ez a válasz? 5/5 A kérdező kommentje: én meg pont a baráti, szerelmi tetoválásokban nem hiszek:) de köszönöm a választ egyébként. persze, még várunk. Kapcsolódó kérdések:
szantai művei, könyvek, használt könyvek - Próbálja ki megújult, VILLÁMGYORS keresőnket!
Ha a Királyfi tehát azt mondja, hogy nem akar meghalni, akkor ezt úgy kell értelmeznünk, hogy élő kapcsolatba került mindazzal, ami a tudatban szoláris, fényszerű akaratként támad fel. Képessé vált arra, hogy megteremtse azt az állapotot, amely nem időbeliséghez kötött, amely túl van a teremtettség fogalmán. SZÁNTAI LAJOS :A HALHATATLANSÁG ORSZÁGA - Lét az élet köreiben. Képessé vált arra, hogy létrehozza saját halhatatlanságának, abszolút éntudatának időtlen és időfeletti hordozóját. A halhatatlanság számára nem egy "szép" és távoli gondolat (a számtalan üres, vitalitás nélküli gondolat között), hanem az, ami valójában: betölti a tudat teljességét, biztosítja a megvalósításhoz elengedhetetlenül szükséges transzcendens lángolást, energiát, kitartást. Más szóval: az örökkévalóság ideájából táplálkozva merít szellemi erőt, önmagából valóságfeletti élettel teli életéből táplálja önmagát. Egyes mesékben ez úgy hangzik, hogy a hős saját húsából eteti az őt magasba emelő, felfelé segítő griffet. A feltarisznyázás az eddig megszerzett tapasztalatok, képességek, ismeretek összegyűjtése, összevonása, összpontosítása.