"A gyerek a konyhaajtóban áll és nézi a nagymamát, a nagymama visszanéz, rezzenéstelen tekintettel. " E szavakkal kezdődik Babarczy Eszter novelláskötete, és ezzel rögtön meg is üt egy alaphangot. Egy olyan alaphangot, melyből rögtön kiviláglik, milyen szerep jut ebben a kötetben az olvasónak: ugyanilyen külső szemlélőként figyeljük majd az elénk tárt női sorsokat, élettörténeteket. És hogy vajon a rezzenéstelen, higgadt és eltökélt nagymama vagy a rémült, értetlen gyerek szerepét szánja-e nekünk a szerző, azt mindenkinek magának kell eldöntenie. Babarczyt eddig főként publicisztikai írásai nyomán ismerhette a nagyérdemű, ez az első szépirodalmi műve, melyet ehhez mérten hatalmas várakozás előzött meg. " (... ) Novellái a nővé válás folyamatát, a nők szereplehetőségeit és szerepkényszereit járják körül " - ígéri a fülszöveg, és ezzel tulajdonképpen el is mond mindent, amit a tartalmáról tudnunk kell. Nem könnyű feladat azonban nőként nőknek nőkről úgy írni, hogy az, főleg a mai politikai klímában ne váljon se propagandává vagy demagóggá, de ne legyen unalmas sem, ne hasonlítson a szöveg egy női magazin hasábjaira sem, és mindemellett persze valami újszerűt is tudjon mutatni.
A falcolás is lehet indokolt. Megértem a falcolást…" A test kiigazításának, korrekciójának több módozata is van, A pokol című darab egy kényszeres drogériamustra és -vásárlás plasztikus megragadása: az elbeszélő (felnőtt) nő természetesnek veszi, hogy míg mások ("a lányok") tetoválást és testékszert viselnek, neki föltétlen végig kell néznie a ráncot eltüntető vagy hidratáló krémek és a hajfestékek választékát, s vásárolnia is kell, hiszen kifejezetten ezért ejti mindig útba a boltot, illetve ha erőt vesz magán, ezért kerüli a bolt mellett hazavezető utat. A kozmetikumok közt hangoskodó orosz turistákról mondja, nagyon költői eszközökkel: "a valamikori munkásosztály valamikori lázadásának ironikus idézeteiként, a testükbe kódolt agresszivitással kapták fel és lökték odébb a leértékelt árut". A kényszerűség, a függés, a testnek való kiszolgáltatottság – már ha a mániákus testápolás vagy ennek gondolata annak számít – egyszersmind újfent a testtel való törődés és foglalkozás, mondjuk ki, Babarczy Eszter beszélője kimondja: maga a pokol.
2020-ban A mérgezett nő című kötetéért Margó különdíjat és Déry-díjat kapott. Művei [ szerkesztés] A ház, a kert, az utca (válogatott esszék, tanulmányok, 1996) Ács Irén: Magyarország – otthon. Pillanatok a félmúltból; szöveg Babarczy Eszter, Torda István; Jövendő, Bp., 1997 Boldog emberek. Magyarok boldogságról és boldogtalanságról; szerk. Babarczy Eszter, Mesterházy Lili, interjú Bóné Magdolna et al., fotó Szilágyi Lenke et al. ; Bolyai Műhely Alapítvány, Bp., 2006 Mellblog; Itáliai utazás; Te szülj nekem testet; Alfa-Béta-Gamma (novellák, in: Szomjas Oázis, 2007 és A kitakart Psyché, 2011) A Svejk-faktor, in: Emlékpontok projektzáró kötet, 2011 Ennek a szövegnek nincs értelme, in: (Miért hagytuk, hogy így legyen?, 2012) Összegyűjtött publicisztikái 1999-2010 A mérgezett nő. Novellák; Jelenkor, Bp., 2019 Műfordításai [ szerkesztés] Fehér Ferenc: The Frozen Revolution, Essays on Jacobinism (Vajda Júliával közösen, 1989) Anthony Giddens: Sociology ( Melegh Attilával, 1991) Shlomo Avineri: The Intellectual Origins of Zionism/A modern cionizmus kialakulása (1993) Joseph de Maistre: Considérations sur la France (1993) Pierre Manent: Histoire intellectuelle du liberalisme/A liberális gonfolat története (1994) Jacques Derrida: De l'esprit/A szellemről.
Belmondo művészcsaládba született. Édesapja, Paul szobrászművész volt, édesanyja, Madeleine Reinaud-Richard festő. Jean-Paul gyerekként bohóc szeretett volna lenni, és a keze olykor gyorsabban eljárt, mint hogy gondolkozott volna, orra is egy ilyen sulibunyóban tört el és adott karakterest arcélt neki. Leginkább a labdarúgás és az ökölvívás vonzotta, utóbbiban különösen ügyesnek bizonyult. Később, filmbéli szerepeiben gyakran kamatoztatta tudását, akár zsarut, akár csirkefogót játszott (egy 1979-es Zsaru vagy csirkefogó? című filmben például konkrétan). Belmondo amúgy nagy Papp László-rajongó volt, erről beszél is egy, a magyar háromszoros olimpiai bajnok ökölvívóról szóló dokumentumfilmben. A színjátszásba kamaszként szeretett bele, amikor a Comédie-Française egyik előadásán megnézte A púpost. Ekkor döntött úgy: színész lesz. Index - Kultúr - Meghalt Jean-Paul Belmondo. A francia világsztár mintegy nyolcvan filmben játszott. Bár a filmes új hullám legnevesebb alkotásaiban tűnt fel, világsztárrá kalandfilmes szerepei emelték. A Kifulladásig és a Bolond Pierrot (1965) is azonnal kultikus film lett.
Nyolcvannyolc éves korában meghalt Jean-Paul Belmondo – közölte a világhírű francia színész ügyvédje az AFP francia hírügynökséggel. A francia és az európai filmművészet egyik ikonja távozott. Szinte nincs olyan filmrajongó, aki ne kedvelte volna valamelyik filmjében. Talán azért, mert bár sokan karakterszínésznek tartották, láthattuk őt sármos zsiványnak (Szabadlábon Velencében, Ászok ásza), szomorúan is nevettetőnek, drámainak (Két nap az élet) vagy leányok és asszonyok szívének megdobbantójának (Cartuoche, Bolond Pierrot, A profi). De ikonná leginkább bunyótól edzett, férfias arca, széles mosolya és hihetetlen természetessége tette. Egy páratlan színész életútja képekben. A hatvannégyes Riói kaland című filmben (Fotó: Mondadori Portfolio / Getty Images Hungary) A későbbi sztár fiatalkorában versenyszerűen bokszolt, lelkes, de közepes tehetségű ökölvívó volt. Orrsérülését sem a sportnak, hanem egy iskolai bunyónak köszönhette (Fotó: AFP) Emmanuelle Riva partnereként (Fotó: Keystone-France / Getty Images Hungary) Egy csónakban Lino Venturával (Fotó: Godard Bolond Pierrot-ja és a csodálatos Anna Karina (Fotó: A Belmondo család a hatvanas években.
Mindez kockázatokkal járt, a Montreali bankrablás című filmben például olyan súlyosan megsérült, hogy rohammentővel kellett kórházba szállítani. Számos filmben szerepelt, amelyek révén a franciák egyik legnépszerűbb színésze lett: Cartouche, Borsalino, A profi, A betörés, A riói kaland, A javíthatatlan, Ászok ásza, Stavisky, Désiré, Szabadlábon Velencében, Magányos zsaru. A filmezés mellett a régi "szerelemhez", a színpadhoz sem lett hűtlen: 1987-ben a Kean, a színész, 1990-ben pedig a Cyrano de Bergerac címszerepében aratott hatalmas sikert. 1991-ben megvásárolta a Théatre des Variétés színházat, ahol egykor maga is szerepelt, a színháznak 2004-ig volt tulajdonosa. Az akció- és kalandfilmek után 1995-ben ismét egy komolyabb műben, a Claude Lelouch rendezte A nyomorultak ban, az Hugo -regény modern, antifasiszta históriává alakított feldolgozásában csillantotta meg sokszínű tehetségét. Bár többször kifejtette, hogy nem akar a francia film repkedő nagypapája lenni, 1998-ban ismét Alain Delonnal tűnt fel a Két apának mennyi a fele?