Ugyanakkor a választott műfaj, a választott megvalósítás egyben ki is jelöli a mű helyét a művészetben. Erről a kritikus momentán annyit jelezhet: A Hídember t nem a Tanítványok mellett fogjuk számon tartani. Turcsányi Sándor A Hídember; színes magyar 2002, 140 perc; rendezte és Can Togay-jal írta: Bereményi Géza; fényképezte: Kardos Sándor; szereplők: Eperjes Károly, Darvas Iván, Kováts Adél, Szarvas József; forgalmazza a MOKÉP
Úgy is játsza el Széchenyi szerepét, mint egy nagy színész, derekasan. Kitesz magáért, finoman szólva is. Alakításának egészében viszont e nagy színészség nyavalyái is ott vannak, amitől persze csak egészebb az egész. Ezen a téren is fontos nagyon, hogy a film negyven éven ível át, az "alakítások" szempontjából. Aki nem hal meg ennyi idő alatt, az megöregszik. Eperjesnek megvannak erre az eszközei. Ám Darvas Iván és Szarvas József, mit mondjak? Két zseni. A hídember teljes film magyarul videa. Már most kimondhatjuk: nem (csak) korunk zsenijei. Darvas Metternich szerepében, Szarvas a vénségére ugyancsak megtébolyodó titkár, Kiss Márton alakjában csak túl nagy szavakkal leírhatók. S Kováts Adél, no ugyan egy különösen hálás szerepben, de a rézangyalát! Összegezve: nem panaszkodhatunk. Már annak is örülnünk kéne, hogy A Hídember nem kurzusfilm. Galambom, hol van már az, amelyik kurzus is! Na jó, most még tudható, melyik, persze. De nem túl merész fogadás, amit ajánlok: Bereményi hídja még akkor is állni fog, amikor efféle kurzusokat tényleg már a kutya sem tart számon.
Átmegyek rajta, cseng a híd. Hogy a XIX. századról való közgondolkodást mennyire befolyásolta Jókai Mór szelleme, arról éppenséggel lehet vitatkozni: nagyon. Ám az kétségtelen, hogy amit ma a nemzeti romantika létezése, esetleges szükségessége jelent, azt ő véste letörölhetetlen kőtáblába, s mindennek mozgóképes lenyomatait ha vizsgáljuk, megint csak nála és mindenre elszánt interpretátoránál, Várkonyi Zoltánnál köthetünk ki. A Hídember – Wikipédia. Nem járunk, mert nem is járhatunk máshogy ezúttal sem. Pedig sem Bereményi Géza, sem Can Togay nem egy Jókai, igaz, nem is ezért szeretjük őket, érdemeik számosak, ám merőben egyéb természetűek. Viszont - s ez alól ők sem kivételek - a dolog genetikailag kódolt, amikor ilyenek vagyunk, akkor olyanok, ahogy nagyanyánk olvasta, és Várkonyi látta Jókait. Hiába más a szerkezet (nem is olyan nagyon), hiába más a nézőpont (kétségtelenül), az agy, ahogy lefordítja a szem jelzéseit, az mindig ugyanoda vezet: csak egy XIX. századunk van, az, amelyikre büszkék vagyunk. S ebből a száz esztendőből negyvenen vágtat végig velünk Bereményi, ha akarom, hosszú, ha akarom, rövid két és fél mozióra alatt.
A film története 1820 és 1860 között játszódik a Habsburg Monarchiában, és egy különleges szellemi képességekkel és anyagi háttérrel született, magyar arisztokrata életét mutatja be, Széchenyi Istvánét, akit az utókor "a legnagyobb magyar" címmel illetett. A Napóleon bukása utáni években az ifjú Széchenyi gróf könnyelműen elcsábítja bátyja feleségét, és az ezt követő botrány tönkreteszi tiszti karrierjét. A megszégyenített asszony hirtelen halála végzetesen megváltoztatja a léha fiatalembert, aki azon túl a felelősség megszállottja lesz, és nagy művek létrehozásával akar úrrá lenni sorsán. Film (Bereményi Géza: A Hídember) | Magyar Narancs. Egy nagyszabású barátság és egy különös, minden akadályokon felülemelkedő újabb szerelem segítségével a gróf a korszak híres politikusa lesz, a magyar ellenzék vezére – és ezzel szándékai és neveltetése ellenére a Habsburgok ellenfele. Felelősnek érezvén magát az elszabadult társadalmi indulatokért, az engesztelődést akarja szolgálni. Egy híd építésébe kezd a Dunán, mely a Nyugat és a Kelet közötti kapcsolat jelképe lenne a korabeli Európában.
Korlátozott tartalom. Kérjük fáradjon be egy NAVA-pontba a teljes videó megtekintéséhez. A NAVA-pontok listáját ITT tekintheti meg. Idézet a műsorból.
Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail címét és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit. Feliratkozom a hírlevélre
Egy csomó van köztük, ami önmagában is elvinne egy egész filmet. A filmkészítők valahogy mégsem bíznak művükben, ezen tulajdonképpen nem is kéne csodálkozni, hisz amin ez a dolgozat keresztülment, jócskán adhat okot elbizonytalanodásra, ám mégis roppant ellentmondás. Aki ekkora vállalatot tesz, annak parancs kéne legyen a magabízás, akár az önhittségig, vagy azon túl is. Az inzertezésre gondolok, egyszerűen nem megy a fejembe, miért kell eligazítani írott szóval minduntalan arról, hogy hol s mikor vagyunk, sőt többször arról is, mi történt, s abból mi következett. Így olyan ez a híd, mint amelyikben bennefelejtettek némi aládúcolást. Rosszul áll neki. Nagyon nagy kérdés, talán a legfontosabb, ami ebből fakad. Hogy egy efféle alkotmány elbírja-e, hogy defenzív alapállásból csinálják végig. Ez a film Széchenyi István (hogy mekkora formátum, akörül itt neszezni komikus lenne) naplójából készült! Az sem lenne - megítélésünk szerint - szentségtörés, ha minden kockáját megveszekedett kivagyiság itatná át.
A méréskelt szkepszis ezzel szemben nemcsak megengedhetõnek tartja, hanem szorgalmazza is annak alkalmazását, mivel lehetõvé teszi a kritikai vizsgálódást.
Hume ezt határozottan tagadja, mivel szerinte a többszöri érintkezés révén automatikusan kapcsolódnak össze a benyomások, s ezáltal ezek a kapcsolatok a megszokásból erednek. Így a megszokás táplálja az embereknek azt a hitét is, hogy a Nap holnap is fel fog kelni (hiszen ez mindeddig így történt). Ok-okozati viszony azonban csak akkor állhatna fenn, ha logikai ellentmondáshoz vezetne annak feltételezése, hogy az okot, akár csak egyszer is az ismerttõl, eddig megszokottól eltérõ okozat követné. David hu ent. Az okság (meglétének) hiánya miatt nem ismerhetõ meg a szubsztancia, mivel az, amit mi szubsztanciának mondunk, az pusztán a percepciók kötege (azaz nem ontológiai, hanem pszichikai valóság). Hume ezzel bizonyítja azt, hogy az érzékelés önmagában képtelen a valóság megismerésére, s ezzel Kantot egy új szemléletmód kialakítására ösztönzi. Az ismeretek bizonyságával kapcsolatban veti fel Hume a szkepszis problémáját. Megkülönbözteti a teljes szkepszist a mérsékelttõl. A teljes szkepszis agnoszticizmushoz vezet, ezért elutasítja (hiszen a természet is arra ösztönzi az embert, hogy ítéletet alkosson a dolgokról).