Ez a sorozat már lezárult. + + 55 * The Folk of the Air angol nyelvű 6
A prófécia "megoldása" szuper lett. A történetvezetés egyetlen hibája, hogy szerintem simán 2 részre lehetett volna szedni, és hosszabban fókuszálni Madoc polgárháborújára és külön a prófécia megoldására. Így, ebben a formában, bár pörgős volt, egy kicsit el lett sietve. A sztori lezárása számomra kielégítő volt, és teljesen hiteles. Nem volt be n ne semmi logikai buktató, elvarratlan szál vagy kifordított karakterek. Sajnálom, hogy véget ért. The Jedi Princess: A levegő népe sorozat (A kegyetlen herceg, A gonosz király, A semmi királynője) kritika. A karakterek: Jude -ot én még mindig nagyon szeretem, bár itt kevesebbet láttunk a furfangosságából és ügyességéből, de a túlélő ösztönei még mindig jól működnek. Ismét megmutatta, hogy újra és újra képes meghozni a pokolian nehéz döntéseket, ha az ösztönei azt súgják. Igazi királynő matéria. Cardan sem sziporkázik most annyit, mint az előző részekben, úgy éreztem kicsit a háttérbe szorult, de még így is kulcs szereplője volt a tö r ténetnek. És most már biztosan elmondhatom, hogy kedvelem a fiút. Ő is megérett a feladatra, már nem csak teherként tekint az uralkodásra és nem bagatellizálja el.
"Akár a történet, akár a szerelem érdekel, tökéletes. " - Kirkus Reviews "A könyv gyönyörű, a történet fenomenális! Az egyetlen bánatom, hogy ezzel ennek a sorozatnak vége. " - MonaOkami, "Méltó befejezése a sorozatnak. Fondorlatos, pörgő, magával sodró... " - Meömeö, "Régóta nem voltam ennyire elégedett egyetlen lezárással sem. Blogturné: Holly Black – A semmi királynője (A levegő népe 3.) – Függőveg. " - Lisa, Szereted a Vörös pöttyös könyveket? Vidd haza nyugodtan! Tetszeni fog. 16 éves kortól ajánljuk! A könyv megvásárlása után járó jóváírás virtuális számláján:: 27 Ft
Viszont azt, hogy végül megnyerte magának Locke-ot, hogy ő is kiérdemelte a helyét Elfhonban — bár teljesen más eszközökkel, mint Jude –, azt bizony a legkevésbé sem sajnálja. És ez talán így is van jól. Mivel a regény Jude szemszögéből íródott, az ő szemén keresztül Taryn kissé gyávának tűnik, pedig valójában… Valójában inkább makacs és állhatatos. Nem mondom, hogy okos, mert emberi mértékkel nézve ostobaság, amit tesz, tündérszemmel nézve viszont… Tetszett, hogy az írónő újra és újra meséket hozott be, viszont egy idő után kezdett már sok lenni, illetve nem mindenhol láttam értelmét, és inkább már beleerőltetésnek tűnt, és kezdtem úgy érezni magamat, mint a mesékkel foglalkozó egyetemi óráimon. A másik negatívum, amit fel tudok hozni, az az, hogy néha nagyon költői volt, egyáltalán nem olyan, amit valaki mondana (vagy akár levélben írna), és ez engem néha ki-kizökkentett. Levegő népiesen. Szép volt, Holly Black-es volt, de nem éreztem azt, hogy most tényleg Taryn beszél. Ezt leszámítva viszont nincs panaszom a kisregényre, jó volt újra visszacsöppenni ide, és igazság szerint azon gondolkozom, hogy bár korábban azt mondtam, nem valószínű, hogy bekerül a második részbe, mint a novella az elsőbe, de kb.
:) Szerencsére nem került egy vagyonba, csak három dollár volt, nagyjából 900 Ft. És ennyi bőven meg is ért az élmény, főleg, hogy a kisregény végén ott van a következő rész, a The Wicked King (~A gonosz király) első fejezete is! A kisregényben Taryn szavait olvashatjuk, ahogyan félig bocsánatot kérve, félig magyarázkodva elmeséli az érem másik oldalát, hogy mi történt vele, míg Jude annyi viszontagság árán kiérdemelte a helyét az udvarban. A levegő népe 3. Azt olvastam egy-két helyen, hogy levél, de valójában ez nem igaz, mert Taryn a végén azt mondja, hogy annyiszor gyakorolja el a tükör előtt ezt a bocsánatkérő beszédet, ahányszor csak szükséges… De persze odamenni nem mer a húgához, ahogyan Jude sem megy oda hozzá, pedig annyiszor gondol rá… (Ez a második rész első fejezetéből derül ki. ) Érdekes volt, mert bár elméletileg bocsánatkérő… Taryn nem igazán sajnálja azt, ami történt. Persze, azt igen, hogy ártott Jude-nak, hogy megbántotta őt, és hogy nem úgy alakult a kapcsolatuk, ahogyan kellett volna.
csak háromszor olyan hosszú ez a kisregény, mint a novella, szóval… Akár még lehet is rá esély, ha csak a hosszát nézzük. :) Az már más kérdés, hogy itt jogi kérdések is vannak, de hátha jól alakul majd a dolog. *A hossza alapján inkább novella amúgy, de ha egyszer angolul kisregénynek nevezték, hát mit lehet tenni… Forrás: asthebookends
Kőrös László; Cartaphilus, Budapest, 2008, ISBN 9789637448256 Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Borbély László: Ken Kesey, az önpusztító tehetség (magyar nyelven). [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 1. ) Napvilág: Ken Kesey, az önpusztító írózseni (magyar nyelven). [2015. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. ): Alkotói adatlapja (magyar nyelven). ) Művészvilág: Ken Kesey emlékére (magyar nyelven). április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. ) További információk [ szerkesztés] IMDb: Ken Kesey (angol nyelven). Ken Kesey könyvei. ): Ken Kesey biográfia (angol nyelven). [2014. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. ) Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 108853111 LCCN: n50044585 ISNI: 0000 0000 8173 8365 GND: 118777092 LIBRIS: 193386 SUDOC: 026948494 NKCS: jo20010087027 BNF: cb11909664x BNE: XX823771 KKT: 00445548 BIBSYS: 90096570
> Kenneth Elton "Ken" Kesey (Ja Junta, Colorado, 1935. szeptember 17. – Eugene, Oregon, 2001. november 10. ) amerikai író. Leghíresebb regénye a Száll a kakukk fészkére. Élete 1935-ben született Coloradóban, majd Oregon államban nőtt fel, ahol szüleinek jól menő tejgazdasága volt. Az Oregoni Egyetemen újságírást hallgatott. Itt ismerte meg Faye Haxbyt, akivel huszonkét évesen házasodtak össze. A házasságukból három gyerek született: Shannon, Zane és Jed. Egy ösztöndíjat elnyerve a Stanford Egyetemen kreatív írást tanult, de a tanárai ekkor még nem tartották kiemelkedőnek a teljesítményét, inkább csak saját szórakozására írogatott. Az anyagi problémák miatt 1959-ben a CIA által támogatott gyógyszerkísérletekben vett részt. " Na, ilyenkor kezdi el az ember azt érezni, hogy Isten létezik. Amikor a CIA elkezd drogot osztani neked. " – Ken Kesey Többek között az LSD, a kokain, és a meszkalin hallucinogén hatását vizsgálták az önkénteseken, később az intézet elmeosztályán is dolgozott betegfelvigyázóként.
Ez a két esemény meghatározónak bizonyult az életében, mert hatására még abban az évben elkezdett írni egy regényt, ami egy elmegyógyintézetben játszódik. Az 1962-ben megjelent Száll a kakukk fészkére összefoglalja mindazt, amit a kiszolgáltatottságról, emberségről és embertelenségről megtanult ezekben az időkben. 1965-ben marihuána birtoklása miatt letartóztatták. Először öngyilkosságot tettetett, és Mexikóba menekült. Később, amikor újra a hazája földjére lépett, akkor letartóztatták és öt hónapot börtönben töltött. 1967 novemberében szabadult. Ezt követően egy ideig újságíróként dolgozott, majd a családjával letelepedett egy oregoni farmon, ahol apja mesterségét folytatta; tejgazdaságot üzemeltetett. Írt még néhány könyvet, de ezek színvonala meg sem közelítette első regényét. 1990-ben meghívták az Oregoni Egyetemre írást tanítani, de ekkor már sokat betegeskedett: cukorbetegség kínozta, s májproblémái is voltak. 2001-ben, hatvanhat évesen májrákban hunyt el.