A könyvet az Ómúltunk tára sorozatban a Napkút kiadó jelentette meg és kedden mutatják be a Bolgár Kulturális Intézetben.
Julianus, miután 1236. december 27-én visszaérkezett kalandos ázsiai útjáról, azonnal kihallgatást kért IV. Julianus barát - Tévéfilmsorozat - 1991 - awilime magazin. Béla királytól, akinek nemcsak arról számolt be, hogy megtalálta a magyarság Ázsiában maradt szórványát, hanem azt a nyugtalanító hírt is megosztotta az uralkodóval, miszerint a Kínai Császárságot leigázó Mongol Birodalom Európa megtámadására készül. Csaknem vereséggé vált győzelem - Batu kán megroppant a muhi csatában A magyar historikus gondolkodás a hétszázhetvenöt éve, 1241. április 11-én elkezdődött muhi csatát a magyar történelem egyik legsúlyosabb, csak Mohácshoz fogható csatavesztésének tartja. Noha valóban sok párhuzamot lehet találni a középkori magyar királyság e két súlyos katonai veresége között, Muhi – szemben Moháccsal - a győztesnek is olyan érzékeny veszteségeket okozott, ami miatt a hódoltatás, a "tatárjárás" igencsak rövidre sikeredett. Magyarok keleten és nyugaton - kazah tanulmány A nemzetközi hírű kazah történész, Ajbolat Kuskumbajev tanulmányt írt Magyarok keleten és nyugaton címmel, a műben a kazah népbe beolvadt magyar csoportokról is ír.
Néhány történész úgy véli, hogy az őseinktől elszakadt és a Kaukázus vidékére vetődött úgynevezett szavárd magyarok voltak. Ottó útjáról írásos feljegyzés nem maradt fenn, de mindenesetre ez adhatta az ötletet Julianusnak a keleti magyarok felkutatására. Korábban sokan úgy vélték, hogy Julianus utazása a legendák körébe tartozik. 1695-ben került elő bizonyíték arra, hogy Julianus történelmi személy volt, és utazása valóban megtörtént. Cselei Márton jezsuita szerzetes bukkant rá az utazásokról készült feljegyzésekre a vatikáni levéltárban. Julianus barát film festival. Ezek szerint ismét négy szerzetes indult el Keletre 1235 januárjában, valószínűleg Székesfehérvárról. Vezetőjük Julianus volt, ami azt bizonyítja, hogy ekkor már tekintélye volt a rendben. Kodolányi János regénye szerint korábban a híres bolognai egyetemen tanult, majd a kunok között végzett missziós munkát. Forrásunk ugyan nincs ezekről, de Julianus műveltsége erre utal. Az utazás költségeit a trónörökös, Béla herceg fedezte. IV. Béla király szobra a Parlamentben Julianus és társai Bulgárián keresztül jutottak el Konstantinápolyba.
Ezután hajóval átkeltek a Fekete-tengeren, és Matrika városánál (ma Tamany) szálltak partra. Először a Kaukázus vidékén keresték a magyarokat, majd északnak fordultak, és az alánok földjére jutottak. Nagy nehézségekkel küzdöttek, az éhhalál küszöbére értek, és még az is megfordult a fejükben, hogy kettőt maguk közül eladnak rabszolgának. Ez végül nem történt meg, de két szerzetes visszafordult. További sorsukat nem ismerjük. Julianus és társa, Gerhardus folytatta az utat észak felé, és 37 napi kimerítő gyaloglás után elérték Bunda városát. A nélkülözésekbe Gerhardus belehalt. Julianus azonban nem adta fel, egy muszlim pap szolgálatába állt, és eljutott a Volgai Bolgárországba. Itt találkozott egy magyarul beszélő asszonnyal, aki házassága révén került arra a területre. Juliánusz Barát - YouTube. Az asszony elmondta, hogy népe északabbra él, és elmagyarázta Julianusnak az odavezető utat. Julianus ezután eljutott a keleti magyarok által lakott vidékre, amit Magna Hungáriának nevezett el (valószínűleg a Volga folyó mellett terült el).
Bergendy Péter kísértethorrorja remek alapötletre építkezik, és egy ideig úgy tűnik, hogy működik is a recept. Idővel azonban kiütközik, hogy a film készítői valójában nem mozognak otthonosan a zsánerben. Egy vígjáték ( Állítsátok meg Terézanyut! ) és két történelmi thriller ( A vizsga, Trezor) után Bergendy Péter a kísértethorrorban is kipróbálta magát. Merész és szimpatikus vállalás, hogy az utóbbi években rendezőink egyre többször mozdulnak ki komfortzónájukból, hogy vágják fejszéjüket olyan – külföldön és itthon is népszerű – zsánerekbe, amelyekbe hazánkban korábban senki. Tavaly megjelent többek között az első magyar heistfilm, a Pesti balhé vagy a Kutyaszorítóban által inspirált Patthelyzet. Ahogy a júliusban bemutatott svéd horror, a Valaki a túloldalon kapcsán megjegyeztük, a horror műfajában nem könnyű újat mutatni, éppen ezért nagy kérdés volt, hogy mire lesz képes az első magyar kísértetfilm. Az Oscar-díjra nevezett, nyolcszázhatvanhatmillió forintos költségvetésből készült Post Mortem et negyvenegy nap alatt forgatták le, október végén pedig megérkezett a magyar mozikba is.
A texasi láncfűrészest aztán ötpercenként kapcsolgatva kukkantottam meg, rendesen érdekelt, hogy mi lesz a darálás vége, viszont a Paranormális jelenségek már csak a takaró alól ment. A 2010-es Rémálom az Elm utcábant a moziban csíptem el, viszont emlékszem, hogy utána egy percre se mertem lehunyni a szemem, nehogy Freddy Krueger lecsapjon. Para. Szóval a horror nem az én műfajom, viszont az első nagy költségvetésű magyar ijesztgetős mozinak, a Post Mortemnek muszáj volt adnom egy esélyt, főleg azért is, mert Bergendy Péter filmjét jelölték nemzetközi filmek kategóriában a 94. Oscar-versenyen. Csak tudhat valamit, na! Vagy nem? Sztori 1918-ban, az első világégés és a spanyolnátha lecsendesedése után járunk, amelyek következtében számos elhunyt temetetlenül maradt, és így ők az élők világában rekedtek. Mondanom sem kell, hogy ez az állapot egy kicsit sem tetszik nekik, így aztán azt csinálják, amihez alapvetően értenek: kísértenek. Ebben a zűrzavaros világban Tomás, a fiatal vándorfotós (Klem Viktor) faluról falura járja a vidéket, hogy a holtakról lőjön egy utolsó fotót családjaik körében - úgy mintha még mindig élnének.
2021-04-05 22:22:02 Film - Mozi - TV - Kult film kritika Nagyon kíváncsi voltam Bergendy Péter filmjére, és hát csalódtam is meg nem is. Nagyon szeretem a hazai alkotásokat, különösen az utóbbi évek filmtermésében találni gyöngyszemeket, és bár a Post Mortem egyáltalán nem rossz film, azért találni benne néhány hiányosságot, amelyek ha nem lennének, sokkal nagyobbat szólt volna. __GA__A főszereplő Tomás (Klem Viktor) és Anna (Hais Fruzsina) közti kapcsol...
A láthatatlan fenyegetés magában hordozza a zsigeri borzongást, de a sejtetés fokozatos elhagyásával megölik a misztikumot, illetve ahogy itt a kísértetek felkapják, vagy marionett bábúként dobálják az embereket, egy idő után szimplán nevetséges. Motiváció gyanánt egy félmondatot hintenek el, ám valódi oknak ez édeskevés. Ugyanez elmondható a megoldásról. Tomás "utazása" az utolsó harmadban talán a leghangulatosabb szegmens, mégis, amilyen megmagyarázatlanul, egy huszárvágással lezárják a konfliktust, az minimum szemöldökfelvonásra késztet és akkor még finom voltam. Jelenetről-jelenetre szét lehetne cincálni, hogy mi hibádzik a filmmel, de elsősorban a rosszul megírt forgatókönyv a ludas, illetve olyan érzésem volt, hogy Bergendy-nek semmi kedve nincs ehhez az egészhez. Mintha a színészeket nem instruálták volna, rengeteg a kontinuitásbeli probléma, s többek közt a helyszínről is lerí, hogy egy skanzen, nem autentikus század eleji falu. Természetesen akadnak hatásos pillanatok, atmoszferikusabb részek, főleg az első harmadban, de az összkép annyira érdektelen, súlytalan, se füle-se farka hatást kelt, hogy az roppant bosszantó.