"Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász! ", de lehetsz hídépítő, víz alatti kábelfektető, esetleg a parkolási gondok megoldója, ellenőr vagy útépítő. Válassz! Ha a képek láttán inkább a fotózáshoz, vagy a számítógépes grafikákhoz és mindenféle varázslatok elsajátításához kaptál kedvet, akkor is: hajrá! Az első két képet és a negyediket Adrian Sommeling készítette, az utolsót Erik Johansson, a fekete-fehér fotót pedig Aleksandr Malin. Vadakat terelő Juhász | Magyar Idők. Tetszett? Mutasd meg másoknak is! Címkék: folyó, híd, kábel, óriás, parkoló, photoshop, út
Nos amit egy designnal csinálunk az az, hogy szépen felszeleteljük. Ezt azt jelenti, hogy olyan design tervet várunk ami olyan formában van ahol a design darabjai rétegeken vannak és a rétegek tetszés szerint ki be kapcsolhatók. Döntő többségében ez az jelenti, hogy egy rétegelt psd vagy xcf fájlt akarunk kapni. Biztos, hogy a Quark vagy az Indesign nagyszerű eszközök a designerek munkájában, de az ebben létrehozott design tervekkel könnyen az őrületbe lehet kergetni azt akinek implementálni kellene. Ahhoz, hogy a design feléledjen szeletelni kell. Külön fájlba kerül a fejléc, a háttér, a menüelemek háttere, a gombok szövegek nélkül, stb, stb. Az implementálás első lépésében a design terv tetejére ráhúzunk egy rácsot ami arra szolgál, hogy bejelöljük, hogy hol vagdossuk szét a képet. Ezután alkatrészenként lekapcsoljuk a felesleges rétegeket (pl szövegek) és a rács mentén levágunk egy darabot. Apáti Bence: Lesz még Péterünk maga a Teremtő meg vadakat terelő juhász is, csak miniszterelnök nem. Ezt a darabot elmentjük jpg / png / gif formában és ez kerül majd ki a weblapra. A rács berajzolása az alapján történik, hogy végiggondoljuk, hogy a kívánt design hatást milyen HTML struktúrával illetve milyen CSS technikákkal kívánjuk megoldani.
Államigazgatásit pedig azért jelöltem meg, mert szeretem a kézzelfogható dolgokat és ezen a szakmán belül tényleg –ahogy már említettem-hasznosnak érezném magam. Hogy 10 év múlva hol is fogok lakni, az adott szituációtól és a munkalehetőségtől függ. Viszont annyi biztos, hogy nem szeretnék nagyvárosban élni, inkább egy az adott nagyváros közelében lévő kistelepülésen és onnan bejárni, dolgozni. Szeretnék bekerülni az egyetemre és ott, ha minden igaz, akkor legalább három évet fogok eltölteni. Reflektor: "Tüzoltó leszel s katona!/ Vadakat terelő juhász!". Ha minden jól sikerül, így friss diplomásként kezdhetem el az önálló életemet. Igazából most, végzősként értettem meg, mennyire nem egyszerű dolog ez a felvételizősdi, hiszen a rengeteg intézkedésről nem is beszélve jól át kellett gondolnom azt, hogy mégis hova szeretném beadni a jelentkezésemet és az, amit elvégzek, "piacképes" lesz-e egyáltalán. Őszintén bízok benne, hogy könnyen el tudok majd helyezkedni. Összesen két városba felvételiztem, Debrecenbe (Bölcsészettudományi Kar, illetve Gazdaságtudományi Kar) és Budapestre (Eötvös Loránd Tudományi Egyetem, Bölcsészettudományi Kar), viszont közülük Debrecenben két különböző szakra adtam be a jelentkezésemet.
(Forrás:) Meg elárusítónő is akartam lenni. Valahogy azt képzeltem, ha én ott dolgoznék, minden enyém lenne, az összes karamellás nyalóka és Hubba-Bubba, amit a szüleim nem mindig vettek meg nekem. Aztán persze álmodoztam olyanról is, hogy egy elfeledett ország hercegnője vagyok, és majd jönnek értem szép hintón, visznek szép ruhában az egész családommal együtt. Szóval csak a szokásos lányos dolgok. Végül egy idő után a "Mi leszel, ha nagy leszel? " kérdésre zsigerből rávágtam, hogy "Anyuka, mi más? ". Számomra nem volt különösen nagy tragédia a pályaválasztás. Azon szerencsések közé tartozom, akik gyerekkorukban tudat alatt magukba szívták az élményeket, aztán a megfelelő időpontban – persze némi szenvedés és "nem-lesz-belőlem-semmi" hiszti után – előbukkant a válasz. Sokáig a Nagymarosi Ifjúsági Találkozókkal magyaráztam a barátaimnak, hogy miért választottam a mostani hivatásomat. Kiskoromban sokszor jártam ide anyukámmal és a testvéreimmel. Este 6-kor, az egész napos programok után mindig egy nagy közös szent misével zárjuk a találkozót.
Az Ursula von der Leyen vezette Bizottság egyik prioritása az emberközpontú gazdaság kiépítése és azon belül a foglalkoztatások fellendítése. A világjárvány miatt az eredeti tervekhez képest ez minden bizonnyal nehezebbnek fog bizonyulni. Egyelőre a jelenlegi munkanélküliségi ráta pontos felmérése is számos akadályba ütközik, nem beszélve a fiatalok munkanélkülisége hosszútávú társadalmi hatásainak felbecsüléséről A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet meghatározása alapján mért legfrissebb adatok szerint, márciusban az Európai Unió munkanélküliségi rátája 6, 6 százalék volt, vagyis 14. 141. 000 embert számláltak a munkakeresők közé. Ez nagyjából megfeleltethető Magyarország és Szlovákia teljes lakosságának. Ezek a számok nem tükrözik a teljes képet, hiszen a világjárvánnyal járó egészségügyi kockázatok miatt nagyon sok személy nem keresett állást a megkérdezést megelőző hetekben, illetve, amennyiben kisgyerekére kell vigyáznia, nincs módja azonnal elvállalni a kínált munkát, így a valóságban a munkanélküliek aránya jóval magasabb a hivatalosan mértnél.
Az, hogy Orbán Viktor mit gondolt 30 éve a világról, és mit gondol most, és közben mennyit változott a véleménye, már lerágott csont. Sokan támadják amiatt, hogy milyen "fordulatos" politikai pálya áll mögötte, miként lett liberálisból jobboldali, polgáriból illiberális. Önmagában ebben tehát semmi rendkívüli nincs: mindenki változik, leginkább pedig azok tűnnek el a közélet süllyesztőjében, akik a változásra képtelenek. De az évtizedekkel korábban készült interjúk mégiscsak érdekesek, ha találunk bennük olyan információkat vagy kijelentéseket, amelyek a jelenkorban új értelmet nyernek. Itt van például ez az 1995-ben készült tévéfelvétel, ami bizonyítja: Rogán Antal már fiatalon bízott abban, hogy bejön neki az élet. 1989 őszén a 168 Órában jelent meg egy írásos, szerkesztett változata annak az interjúnak, amelyet Orbán Viktor a Mérleg című rádióműsor riporterének, Rékai Gábornak adott. A műsorban Új arcok a magyar közéletben címmel futott egy portrésorozat, ebben szólaltatták meg a fiatal, nős, egy gyermekes Orbánt, a Fidesz országos választmányának tagját.
Egészen az ominózus találkozóig. "Ma már távolról sem pőre ökölharcnak látom a bokszot, amelyben a fej csupán célpontként szerepel. Vitalij nem csupán szép szál, megtermett ember, de bizony helyén van az esze is. A Box utcában, Koko éttermében elmesélte, hogy először fivére kezdte az ökölvívást, és Vlagyimir példáját követve ment le ő is az edzőterembe. Mikor arról faggattam, hogy édesanyjuk nem féltette-e őket, így válaszolt: Dehogyisnem, a mama meg is esketett bennünket, hogy egymás ellen soha nem állunk ki. " Lévai a 2000-es években még interjúk sorát adta a magyar sajtónak, személyes családi történeteket is szívesen mesélt el. Ráhel után további négy gyermeknek, Gáspárnak, Sárának, Rózának és Flórának adott életet. Mindig nagy szeretettel, de nem hízelegve nyilatkozott a nagycsaládosok életéről és magáról Orbán Viktorról, mint apa és férj. 2015-ben a Story Magazin hasábjain azt mondta: tapasztalata szerint férjében van bajtársiasság, bátorság, kitartás, de ez nem jelenti azt, hogy nem tud néha idegesítő lenni.
Mi adhat most nekünk reményt? - hangzott a kérdés húsvét előtt. Orbán Viktor szerint a győzelem kapujában állunk. "Két-három nehéz hét előtt állunk - de utána bízom benne, hogy napos nyarunk lesz. De most még a jelen helyzetben sok erőt kívánunk a családoknak, akik veszteséget szenvedtek el. Teszünk még két-három lépést, és utána visszakapjuk a régi életünket. Nem lesz pont olyan, mint volt, de visszatérünk ahhoz az optimista élethez, amit a járvány megszakított. Emlékezzenek, hogy milyen reménykeltő tervekkel készültünk a járvány előtt a 2020-as évre. Minden adatból, információból áradt az életerő - ide kell visszatérnünk, ha nem is egy lépésben, de a nyár végére biztosan" - vázolta a várható jövőt. Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
Orbán Viktor ebben az interjúban mondta el élete legnagyobb tévedését. Azt mesélte, hogy miután a szülei elvégezték a főiskolát, az apja el tudott helyezkedni, beköltözhettek Fehérvárra, városiak lettek, ami óriási előrelépés volt egy erdőszéli ház után. Apám, anyám egyre jobban keresett - ez volt az aranykor - mondta, nem sejtve, hogy az a bizonyos igazi aranykor évtizedekkel később köszön be a családra. Néhány évtizedet kellett csak várni arra, hogy az Orbán-család összességében multimilliárdos legyen. De térjünk csak vissza az interjúra. Orbán szerint az előző, azaz a kommunista rendszerben, amikor "megbicsaklott az egész társadalomnak ez a fölfelé ívelő szakasza, amikor az első áremeléseket bejelentették, és elkezdődött ez a ma már fölgyorsultan zuhanó, akkor még csak stagnáló szakasz, a mi családunk akkor is felfelé haladt" - mesélte, hozzátéve, hogy az édesapja külszolgálatosként Líbiában vállalt munkát, "márpedig a külszolgálat még ebben az időszakban is lehetővé tette az előremenetelt".
Márpedig az Adriánál nagyon sok pénzről, hosszú távra bérelhető, tengerhez közeli ingatlanokról és jövőbeni bevételekről is szó van. Ez a nagy szlovén fejlesztés egy (újabb) magyar közlekedési kijáratot eredményezhet az Adriára. A Drugi tir, azaz "második vágány" nevet viselő projekt gyorsabb vasúti elérést biztosítana a legfontosabb szlovén tengeri kikötőhöz a szárazföld belsejéből, és így Magyarország felől is. Újabb magyar kijárat az Adriára? Budapest állítólag kétszázmillió euróval finanszírozná a Szlovénián belül is vitatott második vágány megépítését Koperig, amelynek megépítését azonban jelenleg jogi akadályok – és talán a Fidesz barátai – is nehezítik. Mindez stratégiai jelentőségű a megromlott vagy legalábbis elhidegülőben lévő horvát-magyar kapcsolatok miatt. A fiumei, horvátországi esetleges fejlesztésekről, így például egy régóta tervezet gázterminálról Szijjártó Péter külügyminiszter is csak kitérő válaszokat adott mostani parlamenti bizottsági meghallgatásakor. Ráadásul Magyarország és Szlovénia – különböző okokból – együtt gátolta meg Horvátország OECD-csatlakozását.