Levelet kaptam múltkori cikkemre, mely igazságtalansággal vádol a modern regény irányában: vajon Tolsztoj, Dosztojevszkij, Thackeray, Flaubert, Balzac, Meredith vagy Hardy, mind csak egy efemér műfaj tűnő értékei? Ezt ugyan bajos volna állítani. A műfaj meghalhat: de Homérosz vagy Vergilius sem vesztették el varázsukat azért, mert az eposz meghalt. A művek olykor halhatatlanok, csak a műfajok halandók. Az eposz úgy halt meg, hogy kihalt: mindig kevesebb született. A regény talán úgy hal meg, hogy mindig több születik. Ez is egy neme a halálnak: a tömeggé hígulás. A szesz is elveszti erejét, ha föleresztik. Catan: Felfedezők és kalózok kiegézítő - társasjáték - Phantom Games. A modern regény elvesztette erejét; mint olvasó napról napra érzem, hogy nem érdekel az új regény akkor sem, ha jó. Minden mást szívesebben olvasok. Igaz, hogy ezzel szemben a jó naturalista regény új meg új tömegekhez jutott el. De ez már csak kultúrstatisztika és szociológia. Az irodalom sohasem az, amit a jelen tömegek olvasnak: az mindig a jövőé és a keveseké. Ezren és ezren hajóznak Amerikába: de ezek már nem felfedezők és nem conquistadorok.
Ebben a darabban születik meg Conan fejében a gondolat, hogy akár király is lehetne belőle. The Slithering Shadow 5/5. Nagyon jó pikareszk novella. Conan és aktuális nője Xuthalba, a sivatagi városba érkeznek, ahol a degenerált lakosok a sárga lótusz álmába merülve töltik életük nagyrészét, pedig vannak replikátoraik. Plusz egy fekete puding eszegeti őket időről-időre. Van itt egy fogságba ejtett stygiai királylány, aki szívesen dugna Conannal, de a barbár az aktuális nőjére való tekintettel diszkréten szeretné intézni a dolgot, mire a királylány elrabolja a csajt hogy megetesse a fekete pudinggal, de az inkább őt eszi meg. Conan közben lemészárolja a város lakosságának jelentékeny részét, összeszabdalja a fekete pudingot, majd angolosan távozik eredeti hölgyével. Babits Mihály: Regények [válasz] : hungarianliterature. The Pool of the Black One 5/4. Erős lovecraft-i beütést mutató novella. AVÉ Lovecraft és Howard barátok voltak tudtommal, és kölcsönöztek egymástól ötleteket, de a teljesen eltérő univerzum miatt ez mókás eredményekhez vezet.
A kikötői városokban hajókat építhetnek a játékosok. Amiket aztán mozgathatnak a játékosok a hexagonok csatlakozó vonalain. Egy hajó egy körben négy mezőt haladhat. Majd ha a köre végén a játékos hajója egy, még fel nem fedezett szigetlapkára mutat, megfordíthatja azt. A kiegészítő legnagyobb érdekessége a szigetlapkák. Ezek az új, felfedezésre váró területek egy nyersanyagot adnak a megfelelő fajtából, annak, aki felfedezte azokat. Majd annak megfelelően hogy zöld (hold) vagy narancs (nap) mezőt fordítottunk meg, elveszünk egyet a színnek megfelelő, megkevert tokenekből és felhelyezzük a mezőrre. Ez lesz ennek a lapkának a száma. Fogadhatunk telepeseket is a megfelelő alapanyagokért. Őket felültetve a hajóra, ha áthajóztunk egy sziget lapkára lecserélhetjük egy településre. Lehetőségünk van tengerészek felfogadására is. Őket úgy tudjuk hasznosítani, ha felfedeztünk egy kalóztanyát, ami egy új fajta lapka. Ilyenkor a tengerészeinket a kalóztanyára hajóztatva lehetőségünk lesz elfoglalni azt.
"Tényleg ilyen! pontosan ilyen! én is így ismerem! micsoda élethű rajz! milyen megfigyelés! szinte látom, szagolom, ízlelem stb. " Ez azonban nagyon alacsonyrendű műélvezet; s erre pályázni alacsony művészet. A képzőművészetben mindenki tudja ezt, s csak a laikus tartja valami nagy dicséretnek, ha egy arcképről például azt mondom: milyen élethű. Rá kell már jönni, hogy ez a portréhűség nem nagyobb érdem az irodalomban sem. A naturalista regény azonban nem tart igényt többre. Mindent, ami ezen túl van, megvet és perhorreszkál, s a legnagyobb zsenitől is azt a különös önmegtagadást követeli, hogy minden ambícióját az élet mentül hívebb és elevenebb reprodukálására szorítsa le. A zseni azonban teremteni és nem reprodukálni született: s ez az, amiért azt írtam múltkor, hogy mennél zseniálisabb az író, annál inkább feszélyezve érzi magát a mai naturalista regényben. Zseni: még a szó is elavult ma. Az irodalom foglalkozás lesz, céhekbe verődik. S a műfaj - korunk vezető műfaja - művészetből receptre járó ügyességgé válik, szakmányban gyártott, tömegeknek való cikké, szezoncikké, mely lemondott a halhatatlanságról, s melynek méltatása már valóban nem az irodalom dolga.
Örömmel vállaltam és úgy jöttem ide, hogy a kegytemplomban nem Mária szombati miséjét imádkoztuk, hanem az Oltáriszentség miséjét mondtuk el. A hívek lélekben bekapcsolódtak ebbe a mai napba, és én lelkileg még nagyobb felkészültséggel jöttem el ide, hogy találkozzam Jézussal az Eucharisztia ünneplésében. B. D. /MK
Avatáskor az anya körüljárja az oltárt, amivel azt akarja igazolni, hogy tisztulás után újra bekapcsolódik az ~ kegyelmi körébe. - Gyimesbükkön minden első vasárnap a szentmise után egyórás szentségimádással hódolnak az ~nek; a szentgyónás után az oltárlépcsőn az Úr Jézus előtt végzik el penitenciás imádságukat. ** Székely 1995:46.