KRITIKA: Egy szent szarvas meggyilkolása Publikálva 2017. december 27. 17:02 Az utóbbi időben számos alkotó ismerte fel, hogy egyre kevesebb a felfedezetlen terület a hetedik művészet térképén. Minden történet elmeséltetett, ezért nem ördögtől való gondolat a mit helyett a hogyan kérdésére helyezni a hangsúlyt. A Mad Max: A harag útja, az anyám! vagy Nicolas Winding Refn teljes életműve ebből a koncepcióból építkezik, ahogy Jorgosz Lantimosz, A homár rendezője is merész és páratlan filmnyelvi eszköztárral meséli el egy örök igazság, egy ősi törvény modern köntösbe öltöztetett változatát. Az alkotás érdemeit súlyos mértékben csorbítaná, ha kifejtésre kerülne, hogy pontosan miről is van szó, de Lantimosz származásához hűen a görög mitológia egyik tragikus eseménysorából merít, a bűntudat hiányáról, a tagadásról és az önhazugságról készít zavarba ejtő művet. Arról, hogy minden tettünkkel el kell számolnunk, és ha eltakarjuk a szemünket, attól még mindig nagyon is látszunk. Egy történet erről a törvényről ma, amikor az emberiséget az énvédő, elhárító mechanizmusok és a hazug racionalizálás kényszerítik a depresszió sötét vermeibe, nem is lehetne aktuálisabb.
A homár legalább a maga igen elmebeteg módján vicces volt. Hát, az Egy szent szarvas meggyilkolása nem lesz az. S ezt közli is velünk a művész már a nyitójelenettel: szívműtétet szemlélünk közvetlen közelről, tessék, nagyjából így lesz majd ábrázolva a férj és feleség élete, s a két gyereké is. Érzelmi üresség mindenhol, ülnek, élnek a jóléti jégveremben otthon, a sebész, meg a családja. Vannak. Szeretetnek, érzelmi kötődésnek nyoma sincs, a szex is olyan, hogy az asszony kiterül az ágyra, mozdulatlanul, s felajánlja magát a férjnek, mint valamiféle mindennapi préda. Tegyél velem, amit akarsz. Így hát, amikor megjelenik egy fiú (Barry Keoghan felkavaró alakítása nagyjából mindent megváltoztat, amit egy pszichopata főgonoszról gondoltunk eddig egy filmben), s a kezdeti barátkozás után minimális drámaiság nélkül, csak úgy szárazban előadja az orvosnak, hogy ha nem tesz meg valamit, borzasztó dolog történik majd a famíliával. Aligha meglepő, hogy Lanthimos nem kíméli szereplőit, de annál félelmetesebb végignézni, ahogy az öntelt férfi vergődik, s ő, meg egyébként a néző is nehezen tudja felfogni, hogy ez itt kérem most nem egy hagyományos bűntörténet lesz.
Itt nem lehet megúszni semmit: életre kelnek a mítoszok, a tragédia bármennyire abszurd és szürreális, attól még könyörtelen és visszafordíthatatlan. A tanulságért brutálisan komoly árat kell fizetni. Lanthimos elképesztő munkát végezhetett színészeivel, pontosan át tudta nekik adni, mit akar elérni, s Farrell, Kidman, Keoghan megértette, mit vár tőle a rendező, s meg is tudta csinálni. Az jutott eszembe közben, hogy talán Mundruczó Kornél is valami ilyesmit szeretne kihozni karaktereiből – inkább kevesebb, mint több sikerrrel. A párbeszédek egyszerűek, ismerősek, hitelesek, mégis, mintha egy másik dimenzióból szólnának hozzánk. Olyanból, amelynek legszívesebben a létezését is tagadnánk. Pedig ez a mi civilizációnk. Csak sokkal, sokkal lelketlenebb annál, mint aminek bármikor be merjük vallani. Az Egy szent szarvas meggyilkolása egyfelől maga a moziköltészet: bárhova fordulunk benne, szimbólumokat és metaforákat találunk, amelyekkel akár még konkrétan is szembesítenek minket a szereplők.
Így egyszerre képes félelmetesen feszült, ugyanakkor hétköznapi maradni. Érdekes nézőpont például, hogy a tudomány emberei, mint Steven és neje, mennyire értetlenül állnak gyermekeik folyamatosan rosszabbodó állapota előtt. Az értetlenség pedig aggodalmat, idegességet és konfliktust szül. Az egyetlen kapocs Martin, aki egyszerre végtelenül kedves, mégis van benne valami megmagyarázhatatlanul nyugtalanító. Fokozatosan csúszunk mélyebbre, mígnem Lanthimos beviszi az utolsó gyomrost. Fel vagyunk készülve, tudjuk mi fog történni, csak azt nem, hogy milyen formában. Nos, a megoldás nem kímél senkit, és nem oldoz fel. A rendező embertelen játékot űz, ahogy karaktereit marionett bábuként rángatja és érzelmi terror alatt tartja a főhőst. És minket is. A film pedig amilyen hirtelen kezdődött, úgy is ér véget. Kételyek közt hagyva, egyedül a gondolatainkkal. Colin Farrell és Lanthimos munkakapcsolata nagyon jót tesz a filmvilágnak, képesek egymásból a legjobbat kihozni, azt pedig külön élmény látni, hogy egy ennyire jó színész nem pazarolja el a tehetségét.
Szerencsére az alapsztori ismerete semmit nem von le a film élvezeti értékéből (amennyiben ebben az esetben élvezetről beszélhetünk), mert Lantimosz jelentősen átalakítva a jelenbe, korunk Amerikájába helyezte a történetet. Adott egy szép, sikeres és nagyon jómódú család. Egy sebész apa (Colin Farrell, aki A homárban is főszereplő volt), egy szemészorvos anya (Nicole Kidman) és két gyerekük, egy kamaszlány (Raffey Cassidy) és egy kisiskolás fiú (Sunny Suljic). Látszólag rendezett és boldog életükben egyetlen nyugtalanító elem van, az apa barátsága egy tizenöt éves fiúval, Martinnal (Barry Keoghan, akit a Dunkirkben is láthattunk). Nem igazán világos, hogy egy felnőtt férfi miért találkozgat és beszélget egy kamasszal, miért vesz neki ajándékokat, és miért mutatja be őt a családjának. Nem számítunk semmi jóra, de ami végül kiderül, az nyomasztóbb és furcsább a legmerészebb elképzeléseinknél is. Martin egy döntést vár az orvostól, amit a férfi képtelen meghozni, egyikünk sem lenne rá képes.
Húsbavágó élmény, ami bemászik az ember bőre alá és nem ereszti abból a gyomorforgató ölelésből. A film cselekményéhez egy görög tragédia, Euripidész egyik műve szolgál alapul, ami nem a legközismertebb, de ez jó is, mert így képes igazi meglepetéseket okozni. Ez az ókori dráma napjaink ritmusába és díszletébe öltöztetve mindent elmond a bosszúról, a tagadásról, a tettek következményéről, a kimondott szavak súlyáról, a kiszolgáltatottságról és a családról. A történet egy orvos házaspárról szól, amiben az apa barátságot köt egy kamaszfiúval, akit hazavisz a családjához is bemutatni. Az abszurdnak ható barátkozás oka fokozatosan körvonalazódik, mígnem teljesen váratlanul a film közepén értelmet nyer minden és fény derül a fiú motivációjára, aminek következtében a gondtalanul élő férj és feleség, valamint két gyermekük élete menthetetlenül felfordul. Minden egyre nyomasztóbbá válik ami egyetlen szereplőt sem kímél. Nem az erőszakosságról van szó, hanem a durván nyers jelenetekről. A kezdő képkockákon egy valódi műtétet, egy felmetszett testben dobogó szívet tolnak az arcunkba, utána sem lesz könnyedebb a helyzet.
Szombathely Magyarország legboldogabb városa, a második helyen Nyíregyháza áll a boldogság világnapja alkalmából készített kutatás szerint - közölte a Jobb Veled a Világ Alapítvány. A főbb eredmények szerint a magyar lakosság boldogságszintje a 2019-ben mért értékekhez képest minimálisan csökkent, de régiónként, megyénként és megyeszékhelyenként eltérően alakul. A közlemény szerint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar (ELTE PPK) Pozitív Pszichológiai Kutatócsoportja Oláh Attila professzor irányításával, a Bagdi Bella vezette Jobb Veled a Világ Alapítvánnyal együttműködve 2020. április 1. és a 2021. március 15. A National Geographic felmérése szerint Szeged holtversenyben a harmadik legnépszerűbb város a magyarok körében | Szeged Ma. között végzett felmérést, amely alapján összeállították a 2020-21-es Boldogságtérképet. Ennek az időszaknak egyik, az egész társadalmat érintő jellemzője a koronavírus-járvány megjelenése volt, a térkép ezért a pandémia fenyegetettségében élő Magyarország boldogságtérképe - hívták fel a figyelmet. A főbb eredmények szerint a magyar lakosság boldogságszintje a 2019-ben mért értékekhez képest minimálisan csökkent, de régiónként, megyénként és megyeszékhelyenként eltérően alakul.
Ez azért lehet, mert a magyar lakosság csaknem egyharmada eredményesen küzdött meg a járványhelyzet okozta nehézségekkel. A lakosság szintén harmadánál ugyanakkor jelentős boldogságszint-csökkenésre utaló válaszokat regisztráltak - írták. A tesztet kitöltők mintegy 35 százaléka a globális boldogságszint fenntartásáról és növekedéséről számolt be. A kitöltők szintén 35 százaléka viszont a mentális állapotszintjének, az érzelmi, szociális, pszichológiai és spirituális jóllétnek romlását jelezte - olvasható a közleményben. Címlapkép: Getty Images NEKED AJÁNLJUK Na, vajon Budapest hanyadik a listán? A nők boldogabbak lennének? Akad persze olyan település is, ahol bejött az élet. A legboldogabb magyarok (itthon) Szombathelyen élnek. Magyarország városai lakosság szerint angolul. Tatabánya Magyarország legboldogabb városa, Salgótarján a sor végén kullog. Nem véletlenül április a legbolondabb hónap. Lehet, elsőre mulatságosan hat, de a takarítógépet is takarítani kell. 10 óra 30 perckor egy szavazó és a fűtő jelezte a Szavazatszámláló Bizottság felé, hogy a padlás felől füstöt észlelnek A részvételi adatok megoszlása megyénként elég változatos.
Válaszaik alapján ennek az az oka, hogy szeretnek szabadlevegőn lenni, mozogni, gondolkodni, vagy éppen nem gondolni semmire. Azok körében, akik nem csinálnak ilyesmit, 47% mondta, hogy a céltalan utcai sétálgatás soha fel sem merült benne, és 24% szerint ez kimondottan értelmetlen tevékenység. A három legnépszerűbb városnézős tevékenység között a parkok látogatása, és a sétálóutcán való nézelődés is. Kiderült, melyik Magyarország legboldogabb városa. A szabadtéri programokat többen részesítik előnyben a "beülős" programokkal (pl. színház, múzeum, bárok) szemben. (Via: MTI, Mandiner)
Márki-Zay Péter az Egységben Magyarországért miniszterelnökjelöltje is leadta szavazatát. A havazás is befolyásolhatja a napon belüli szavazókedvet
Megyék szintjén Hajdú-Bihar, Békés és Somogy megyében csökkent a boldogságszint, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok és Vas megyében nőtt. A boldogság világnapja alkalmából készült a kutatás (illusztráció) Forrás: Pech Frantisek/Pixabay A megyeszékhelyek közül Szombathely lett Magyarország legboldogabb városa, a második helyre Nyíregyháza került. Debrecenben, Győrben és Tatabányán csökkent, Budapesten szignifikánsan nőtt a boldogságszint. Magyarország városai lakosság szerint a vilag. Nagyobb volt a jóllétszint szóródása Ismertették: a nők jóllétszintje magasabb, életkor szerint a 36-50 éves férfiak és nők boldogságszintje emelkedett, a 65 év felettieké és a 18-25 éveseké azonban csökkent. Az egyedülállók és a kapcsolatban lévők boldogtalanabbak, a házasok boldogabbak, mint korábban. A gyermekes családokban a testi-fizikai állapot megítélése romlott, a pozitív élmények aránya viszont nőtt a három vagy több gyermeket nevelőknél. A kutatásból kiderült az is, hogy a mostani felmérésben a jóllétszint értékek szóródása nagyobb. Ez azért lehet, mert a magyar lakosság csaknem egyharmada eredményesen küzdött meg a járványhelyzet okozta nehézségekkel.